Csak az én párom nem érti, hogy mennyi meló van egy pici babával? Igazából nem érti, mitől vagyok kimerült, mire ő hazaér a munkából.

Hiába magyarázod neki, a saját bőrén kell megtapasztalnia.

Szerintem is hagyd a párodra a babát egy napra (de legalábbis jópár órára, hogy mindent kelljen csinálnia, többször etetni, pelust cserélni, altatni, sétálni stb)

Hidd el,ettől nem leszel rossz anya, ennyi kikapcsolódás jár neked is!

Te pedig elmész mondjuk barátnődhöz, vagy szüleidhez, ott napközben tudsz fejni is amikor szükséges, és kipihenheted magad!

De a gép elé azért van időtök leülni...

Egy most is dolgozó kispapa

Ahogy az előttem szólók is írták, fejd le a tejet, és mikor otthon van a párod nem dolgozik, mondjuk szombaton reggel menj el vásárolni, és csak késő délután menj haza!

Így megtudja milyen egy napod a gyerekkel, te pedig lazítjatsz egyet!

Nekem is elegem lett ebből, és elmentem egy fél napra. Előtte éjjel felébresztettem a páromat is, amikor a gyerek kelt enni, hogy segítsen (nem is értette mit akarok, de hozattam vele inni, ő hozta oda a gyereket, és ő is vitte vissza, ő altatta vissza éjjeli etetés után). Majd reggel otthagytam őket (a fiam is 3 hónapos volt) két adag lefejt tejjel, és a reggeli szoptatás után eltűztem. Neki ebédet sem hagytam:)

Ebéd után mentem haza, addigra aludt a tévé előtt. Azóta sosem mondja, hogy nem érti:) Közölte velem, hogy ez borzasztó fárasztó, ilyet többet ne csináljak. Nem csináltam, de ő sem cseszeget azóta, sőt:)

Kedves kispapa, neked halvány lila segédfogalmad sincs arról, hogy milyen éjjel nappal egy babával lenni. Addig, amíg legalább egy hétig nem próbálod, ne okoskodj.

Te dolgozol - ami azt jelenti, hogy változatos a napod, értelmes problémákkal foglalkozol, és értelmes beszédet hallassz. Pörög az agyad, és igazából tudod, hogy ha nem csinálsz meg valamit 13. 00-kor, csak 14 15-kor, akkor sincs semmi vész, hiszen még munkaidőn belül készen leszel. Tudod, hogy elmégy reggel 7-kor, és hazamégy 5-kor, és utána nincs igazán dolgod, max, hogy játszol a gyerekkel.

És nézzük a másik oldalt: Éjjel nappal talpon vagyok, ha a gyerek csak moccan, hiszen az apja DOLGOZIK, neki kell a pihenés (persze, nekem nincs alvásra sem szükségem, ez természetes). Egész nap hisziből, és ordító, fájdalmas sírásból próbálod leszűrni, hogy vajon mi lehet a gyerek problémája, vajon a hasa fáj, vagy éhes, vagy bújni szeretne? Vagy csak rossz szögben látja a falat, és fordítani kell rajta? Egész nap egytagú mondatokat, sőt egy-egy szót mondogatsz, mert úgysem érti, értelmesen válaszolni meg úgysem tud, hiszen még KISBABA. Ezért ha van egy fél órám, és arra vágyom, hogy kicsit felnőtt gondolatokkal foglalkozzam, mielőtt leépül az agyam, akkor nehogy már a mosogatás legyen fontosabb!

Az én munkám nem reggel 7-kor kezdődik, és 5-kor ér véget, hanem folyamatos műszak, napi 24 óra!

Nincs is ezzel semmi gond, hiszen én vállaltam, és imádok minden pillanatot, amit a gyerekkel tölthetek, de azért ne egy nulla empátiával rendelkező, abszolút nem képben lévő pasas ítélkezzen már felettem! Szégyellheted magad, hogy egyáltalán eljutottál idáig, hogy ezt leírd, de tudod mit? Menj haza a feleségedhez, és mondd meg neki, hogy egy hétre átveszed a gyereket, és a háztartást, ő meg dolgozzon egy hétig. Ha ezt megtetted, gyere vissza, és utána beszélgessünk erről.

az enyém sem érti, de vigasztal a tudat, hogy én sem tudtam mire vállalkozom, maximum sejtettem:)

de már megígértem párszor, hogy reggel beülök a kocsiba, elmegyek a dolgomra és majd este 9-kor hazaérek. aztán legyen tiszta, vasalt ruha, meleg kaja, tisztaság és mosolygó gyerek! persze még sosem volt szívem ennek kitenni... a babámat.