Csak az én párom nem érti, hogy mennyi meló van egy pici babával? Igazából nem érti, mitől vagyok kimerült, mire ő hazaér a munkából.

Azért én erről megkérdezném a feleségedet is...

Már írtam talán 3.nak), most olvasgatva jutott eszembe, hogy mikor a kislányom még kelt éjjel, és reggel fáradt voltam, kettőig nem láttam, a párom volt olyan kedves, és kiszámolta, hogy összesen mennyit alszok. Szóval így is meg volt a 6 órám :D dejó :D Az, hogy közben volt egy 1,5 óra szoptatás, pelenkázás, altatás, az nem gond :D Ja, és hogy mondjuk 23:00kor feküdtem le, és hajnalban meg keltem... de a 6 óra alvás így is meg volt :D Mikor hazahoztuk a picit, még egy szobában voltunk, mert apa itthon volt 2 hétig. Azelőtt TV mellett sem tudott elaludni, 2 nap múlva arra sem ébredt, hogy sírt a gyerek, felkapcsoltam a villanyt, és ellátam a kislányt :) Érdekesen működnek a kispapák :) Meló közben ülnek a gyakorikérdések előtt, olvasgatják a gyereknevelés témakört, és bátran merik kijelenti, hogy NEKIK (!!!!) ilyen gondjaik nincsenek :D Aztán lehet, hogy a felesége is írt már ide :D Najó, nem gonszkodom :)

Elolvastam a cikket... hát durva :) És erről jutott eszembe, az elmúlt pár nap... még leírnám, ha nem haragszotok :) Szóval múlt hét csütörtök tájban megfáztam. Vagyis inkább ez a vírusos nátha kapott el. Igazából mind1, ennek később lesz jelentősége. Szóval etetés közben is állandó orrfújás, szegény kislányomra vagy ezerszer hoztam a frászt, mert az ilyen beteg tüsszentést nem nagyon tudom csendben intézni. Szóval még plusz a betegség is társult a napjaimba. Elég ramatyul éreztem magam. Az a tipikus mozdulni sincs kedvem, fázom, melegem van, meg úgy egyébként is hagyjon békén mindenki. Aztán itt jön be, hogy mivel vírusos volt, szegény kislányom, és a férjem is elkapták. Esti hőemelkedés a picurkámnál, napközben nyűgösködés, evésnél hiszti, üvöltés. Aztán ma hazajön a párom jóval a munkaidejének a vége előtt, hogy Ő nagyon rosszul van (pont mint én egy pár napja). Éppen ebédeltettem, aztán játék, pelenkázás, átöltözés, mentünk boltba, meg a védőnőhöz. Csodaszép idő volt, mondtam a férjemnek, hogy jöjjön velünk, most legalább van időnk együtt sétálni egyet (amúgy tényleg sokat dolgozik szegény). De Ő inkább lefeküdne ALUDNI. Szóval mi szaladtunk a védőnőhöz, bevásároltunk, mire hazaértünk, a kislányom is elaludt. Én addig leültem szusszanni egyet. Jött az uzsonna. Elkészítettem, a zörgésre felébredt a párom. Kérdeztem, szeretne-e Ő etetni, hiszen mindig mondja, hogy olyan keveset van a lányával. Hát Ő most éhes, inkább nem (az uzsonna 16:00kor volt, és a reggelimet 10:00kor ettem meg). Hát jó. Szenvedés az evéssel, betegen nem eszik túl jól a kis tündérkém. Páromat kérdezem, hogy akkor most nem eszik? Hát Ő inkább velem akar, addig kimegy cigizni. Kaja után játék, pelenkacsere, altatás. Aztán ettünk mi is, néztük kicsit a TV-t (mosogatnom kellett volna, de párom meg volt sértődve, hogy végre itthon van, hát legyek már Vele). Aztán 18:30kor elment próbára (zenekarban szaxofonozik). Mondtam, hogy mondja le, mert beteg. Áhhh, azt nem lehet megcsinálni, hát már le van beszélve. Én most várom, hogy ébredjen a kiscsaj, jön a pancsi, vacsi (egy újabb harc). Szóval nem olyan egyszerű ám ez kedves kispapa. Mert a férjem semmiben nem akadályozott, csak.... és Ő is biztosan azt gondolta, hogy hát ez nem jelent nehézséget. Mindenki döntse el maga :)

Visszaolvasva az írtakat azt hiszem én nagyon szerencsés vagyok... Munka után a párom még fürdetni altatni segít, ha látja hogy ki vagyok át veszi a babát és eljátszanak, megeteti tisztába teszi... Jó ebben közre játszott az is neki fel kellett ismerni a problémát, mert sajnos depressziós lettem nem is kicsit és szegény babám... na mindegy. Egyébként most 3 és fél hónapos a kislányom és nagyon sírós baba mégis jól kijönnek az apukájával is.