Tenyleg korai lenne?

Imádom, amikor itt osztják az észt az okosok. Többnyire olyanok, akik 40 évesen is maximum hiteleket tudnak felmutatni.

22 évesen vágtunk bele a férjemmel a családalapításba, saját lakás és autó mellett. Plussz félre tett pénzünk is volt. Nem két év párkapcsolat után.

Szóval ha te Kedves kérdező nem érzed úgy, hogy elcseszted az életed, akkor helyesen cselekedtél. Csak te tudod, milyen életét utat jártál be. Itt szeretnek az emberek mindent lehúzni, és passzívan szemlélni az életet. Számukra lehetetlen elképzelni, hogy egy huszonéves nem életképtelen, csak mert ők annyi idősen nem jártak ott az életben, vagy még most sem tartanak ott, ahol a kérdező.

Én azt tudom, hogy 20 évesen teljesen mást tudtam volna átadni a gyerekemnek, nem tudtam volna vele tudatos lenni és mivel az önismerettel sehogy sem álltam, így az otthonról hozott összes rossz mintát rátoltam volna. 37 évesen szültem - ez sem ideális, de így jött össze - és egy teljesen más - szerintem jobb - anyát kapott, mintha a 20 éves önmagammal nőtt volna fel.

Ezt a férjem egyébként visszaigazolta. Neki az előző házasságából van 2 gyereke, az első születésénél 24, a másodiknál 27 éves volt. Zéró tudatosság. Teljesen másképp kezeli ugyanazokat a helyzeteket most a lányunknál. És szinte szavajárása lett, hogy milyen jó lett volna ha ezeket a fiúknál is így tudta volna csinálni.

Egy szó mint száz, teljesen mást fog kapni belőled most, mint pl 5-10 évvel később kapna. Azt meg majd az idő eldönti, hogy ez jó-e. De mivel mindannyian hozott, legtöbbször rossz hozott mintákat kaptunk, és ha ezen nem dolgozol tudatosan, akkor mást te sem fogsz tudni átadni.

Mióta dolgozol?

Van félretett pénzed, hogyha mondjuk elhagy a férjed (vagy valami súlyos bajt szenved, hogy már nem tud dolgozni?), esetleg csak csupasz puncira szülsz? ;)

Szeretetből nem lehet etetni, ruházni a gyereket.

"Számukra lehetetlen elképzelni, hogy egy huszonéves nem életképtelen, csak mert ők annyi idősen nem jártak ott az életben, vagy még most sem tartanak ott, ahol a kérdező"

Ja, persze, nyilván életképtelen az a 20-22 éves fiatal pár, akinek nincs még saját lakásra, kocsira és megtakarításra 30-40 millió forintja 😄😄 Áruld már el, ti honnan szedtetek össze ennyi pénzt vagy ma hogy szednétek össze ennyit 22 évesen? 😄

Ja, hogy 10 éves egy világvégi 2 milliós putrit vettetek családi segítséggel (ez szokott kiderül ki), úgy mindenkinek megy. Mi is felépítettük a házunkat 3 éve 30 millióból, ma ugyanaz 60-70 millió lenne, úgyhogy hálát adok az égnek, hogy pont még tudtuk csinálni és nem kritizálom azokat a 30 éveseket, akiknek most nincs 70 millióra egy olyan házra, mint a miénk.

Abszolút egyetértek. MÉg ha külföldön is dolgozik az ember 3-4 évet, 18-22 éves kora között, abból se lesz házra, kocsira, megtakarításra mind, segítség nélkül...

De ok, szüljön a hitelmentes házába. Attól még tartom, hogy fontos a +10 év élettapasztalat, plusz ha van rá igényed az az önismereti munka, amitől jobb anyja vagy apja leszel annak a gyereknek. (Jobb jelen esetben, azt jelenti, hogy tudatosabb, olyan aki már nem hordozza az otthonról hozott sebeit, rossz mintáit, transzgenerációs problémáit) Szerintem ezek még talán fontosabbak lennének, minthogy mennyi az annyi a szülés pillanatában.

Anyám engem 19 évesen szült. Persze nagyiéknak meg nagynénémnek.

Most 50 éves, és ő is tudja, hogy van mit bepótolnia, teper is rendesen, mert bűntudata van, hogy elcseszte az egészet. Én azt mondom, ő kb egy 10 éve érett meg arra, hogy jó anya legyen, és sokkal jobb lenne a jelenlegi kapcsolatunk is, nem beszélve a gyerekkoromat, ha neki én inkább 40 előtt születek. 19 évesen sajnos be kell vallani, hogy halvány fogalma nem volt az egészről, meg kis bulikák meg kimaradások is befigyeltek, teljesen nem neki való volt a gyerek. Az anyagi részét már nem is említem, bár mindig a legjobb ruhát hordtam, de csak mert nagyszülőknél laktunk.

Most én iszom ennek a levét, és biztos vagyok benne 10000 %-ra, hogy teljesen más ember lennék (több önbizalom, bátorság stb), ha nem fiatalon szül. Erről ennyit.