Milyen érvek vannak a kötődő nevelés ELLEN?

Én is!

Tegnapi 23:13, leírtad végülis a lényeget, ez a fontos, hogy a babában kialakuljon az ősbizalom az édesanyja és édesapja iránt, ezáltal lesz nyitott, kiegyensúlyozott, vidám gyermek. Ez pedig csak úgy tud kialakulni, ha pici korában az igényei szerint alakítjuk a körülményeket. Kislányom pl. mindig is saját szobában, saját ágyában aludt az első naptól, hogy hazahoztuk a kórházból, alvásnál sosem igényelte, hogy velünk egy szobában, netán egy ágyban legyen (valszeg nagy mákom van, mert ez a mai napig így van, már 19 hónapos), de sokat volt kézben, mikor ébren volt még pici korában, mert nem szerette, ha leteszem, keveset volt el magában, de ahogy nőtt, ez is alakult magától. Sosem hagytam úgy igazán sírni, megpróbáltam mindig kitalálni, hogy mit tegyek, amitől megnyugszik, rengeteget volt cicin, sokszor nem azért, hogy egyen, de ha ettől jól érezte magát, akkor ezt tettem. Ahogy nőtt, egyre virgoncabb és akaratosabb lett, mára már nagyon kreatívnak kell lennem, hogy lekezeljem a hisztiket, de eddig egész jól megy. Próbálom megtalálni mindig a határvonalat, mikor kell reagálnom, mert valami tényleg nem OK, és mikor van csak hiszti. Nehéz, de megyeget. És, annak ellenére, hogy ezek szerint Én a kötödő nevelést folytatom (kivéve az alvás dolgot, ez valahogy így alakult, mindig is egyedül aludt el a saját ágyában, csak önmagam miatt maradtam az ágya mellett, és vártam meg, hogy elaludjon, de ezt sem teszem mindig), mindig is volt/van időm magamra is, mert van egy apuka is, aki mindenből kiveszi a részét. Kislányom is képes egy bevásárlóközpont kellős közpén oltári cirkuszt csinálni, de egyenlőre tök jól le tudjuk kezelni, valamint nagyon barátságos, nyitott kislány. Úgyhogy Én nem hiszem, hogy bárki meg tudna győzni a nem kötődő nevelés előnyeiről....

Ja, (9:09 vagyok még mindig), és a kötődő nevelésem ellenére a kisasszony rettenetesen önálló, nem lóg rajtam, nagyon akaraots és mindent egyedül akar csinálni (evés, öltözés stb.) sőt, néha a sírás kerülget, hogy amint jön hozzánk valaki, vagy "új arc" tűnik fel, Én már le is vagyok sz...a. :-(

Az én fiam az első perctől egyedülalszik, sose hagytam sírni,így szokta meg, ha mégis sír, bemegyek hozzá,még elalszik,de nagyon ritkán szokott sírni.És nem hiszem, hogy ettől kevésbé szeretnénk egymást,mintha velem aludt volna.De azt se ítélem el aki vele alszik.

Én nem vagyok a kötődőnevelés ellen, se mellette. Az ösztöneimre próbálok, és próbáltam mindig hallgatni. A lányom 15 hónapos, nem szoktam sírni hagyni,amíg tudtam, szoptattam(sajnos csak 6 hónapos koráig), nagyon sokat bújunk össze. Ha igényli, mellettem elalszik, de egész éjszakákat sosem töltött mellettünk, mert úgy valahogy egyikünk sem tud nyugodtan aludni. Nem érzem attól rossz anyánk magam, hogy a lányom a saját ágyában alszik, ez így alakult, nem kellett kényszeríteni rá. Sosem hordoztam magamon, nem is igényelte az állandó ölbenlétet, jobban szeretett pici korában inkább feküdni, nézelődni, és úgy játszottam vele, vagy altattam el. Ráadásul én nem igazán tartom egészségesnek, ha egy ülni nem tudó csecsemő egész nap a hordozóban görnyed a szülőre kötve. Ettől függetlenül, ha igényelte volna, akkor biztosan többet lett volna ölben. De nem hinném, hogy attól jó vagy rossz anya valaki, hogy vele vagy külön alszik a kicsi, vagy hogy hordozza-e vagy inkább babakocsival közlekednek. Sok minden függ a babától is, a legfontosabb, hogy az Ő igényük ki legyen elégítve.

Meg kell találni az arany közép utat.