Milyen érvek vannak a kötődő nevelés ELLEN?

Akik azt hiszik hogy a párhónapos babát úgy kéne nevelni mint egy többéves gyereket, dilettánsok szerintem.

Egyik barátnőm is olyan elveket vall (nincs gyereke) hogy ha neki lesz akkor majd ő nem fogja felkapkodni, meg saját ágyban alszik, stb. stb. Hát ezt majd eldönti a gyerek.

Míg nekem nem volt gyermekem, ezer dolgot máshogy gondoltam mint ahogyan a gyakorlatban teszem, és totálisan aszt gondolom hogy a párhónapos babának IGENIS szüksége van még a mamája minél többszöri olelésére, nyugatására.

Az ég szerelmére, ezek a kis magatehetlen lények nem számíthatnak senki másra, csak ránk, az édesanyjukra!

22:31

A hordozókendő/mei-tai ami náluk nem volt, inkább babakocsiban tologatás, és kenguru.

előző

5-6 hetente járok fodrászhoz, van műkörmöm, tudok telefonálni, netezni, szoktam beülni egy kád vízbe.

Ezek nagyon jó kérdések, és nagyon örülök, hogy végre valaki ezt így feltette. Őszintén kíváncsi lennék a véleményekre. Remélem, sok összegyűlik.

Én semmilyen könyv után nem igazodom, meg elméletek, divatok sem érdekelnek. Sőt, a védőnő és gyerekorvos véleményét is megszűröm. A saját érzéseimre hagyatkoztam mindig, amikor a gyermekem felől döntöttem. Hordozni nem hordoztam, mert kényelmes ember vagyok és lusta, inkább babakocsizunk. Hülyeségnek tartom egyébként, hogy a hordozósok ellenzik a babakocsit, mert háttal van a baba a mamának. Ezen én csak röhögni tudok. A mi ágyunkban alszik a fiúnk, mert kényelmes ember vagyok és csecsemőkorában fekve szoptattam hajnalban, hogy aludhassak szoptatás közben is, és megszerettük az együttalvást. A párom is imád a kicsivel aludni és én is. s mi úgy látjuk, hogy a gyerek is. Reggel ő ébreszt minket a mosolyával, és rögtön birkózással is kezdjük a napot. Nekünk ez megfelel. Sírni nem hagyom, ez alap. Egyébként a testünkre érdemes odafigyelni, sokat elárul a természetes viselkedésről. Ha sír a baba, a mamának elkezd csöpögni a teje. Vajon miért? Mert tök evidens, hogy ha sír a babám, felveszem, megvigasztalom. Cicire teszem, megszoptatom. Ha már nem cicizik, ölbe veszem, elringatom. Ez olyan magától értetődő kéne, hogy legyen. A szoptatás pedig úgy vagyok, hogy a fiam tudja mire van szüksége. Ő tudja, mikor éhes, mikor vágyik az édes nedűre, vagy a nyugtató, ölelő cicizésre. Rábízom. S ha kétéves korig, akkor addig fog szopizni. Ha mondjuk nagyon elhúzódna, 3, 4 éves korig, akkor azt viszont leállítanám.

Ha én teszek fel ilyen kérdést, meg szoktak itt lincselni, vagy nagyon komoly viták vannak.

És valóban újra divat a sírni hagyás, "mert máshogy nem tanul meg a gyerek egyedül elaludni". Én is hasonló gondban vagyok és már kezdek nagyon tanácstalan lenni, hogy is kellen csinálnunk, tényleg üvöltse vörösre a fejét több napon keresztül a végső kimerüléséig? Nekem kicsit erőszakosat a sírni hagyók tábora. Eddig még senki sem tanácsolta, hogy majd a babám kialakítja idővel, legyek még türelemmel.

Egyébként, amiket felsoroltál a mai rohanó világgal, úgymond összeegyeztethetetlenek, mivel senkinek semmire sincs ideje.

nem kívánok vitatkozni, de amikor lakást akartunk venni voltunk lakásnézőben, ahol a nagyszobában 3 fekhely volt egymásmellé tolva (1 francia és egy szimpla ágy) és az asszony nem is tagadta, hogy a 12 éves fiúval együtt alszanak a szülők. Na ha valami, akkor ez aztán valószínűleg "baromi egészséges" a gyerek lelki életére nézve és a házasságra egyaránt. Szerintem szimplán rohadt gusztustalan.

A másik: unokanővérem volt ilyen "csak mindent a gyerek igényei szerint" csinálni elvű. Aztán 11 éves korában a fia megrugdosta a boltban, mert nem vett meg neki valamit, a lánya meg ordítozik vele a mai napig.

Szóval gyertek ide 10 év múlva vissza és meséljétek el, milyen klassz hogy a gyereketek igényéhez igazítottátok a saját életeteket és nem a ti életetekbe igazítottátok be az ő életét!

:)