Már csecsemő és baba korban is létezik olyan, hogy nevelés vagy az csak később kezdődik?

Szerintem a kezdetektől kell nevelés. Ez nem azt jelenti, hogy egy egy hónaposnak meg mondod mit csináljon, de már ahogy a szülő él, amit tesz, tehát amit lát a baba, az is egyfajta nevelés, hiszen ebből is tanul.

A mozgásfejlődéssel pedig elindul a nevelés tényleges része is, hiszen, ha már elkúszik valahová, akkor az ember automatikusan rászól, hogy ne nyúlj a konnektorba stb.

A babák értelme napról napra fejlődik, és már piciként is nagyon sokat felfognak abból, amit látnak, amit mondasz nekik. 2 évesen már nehezebb megnevelni, mintha már az elejétől fogva következetesen "irányítod". (A következetesség nem szigorúságot jelent.)

Lányom 8-10 hónaposan annyi mindent megtanult, amire nem is gondoltam volna, így azt gondolom, hogy ekkor nagyon fogékonyak, így már itt megtanulják az alapokat, amire a későbbi nevelés épül.

Kezdetben inkább rendszeresség, következetesség kell, ami aztán alapja lesz a későbbi nevelésnek.

Ennek van egy finom átmenete.

Természetesen már első naptól kezdve van nevelés (az elhanyagolás is ennek valamilyen formája), ám ez, mint előttem is írták, inkább a megfelelő környezet kialakítását és a minta nyújtását jelenti. A nevelés később is jórészt indirekt alakításból áll, az utasítás, fegyelmezés csak egy nagyon kicsi részét teszi ki, a büntetés pedig lehetőleg minimálisat.

Mert hiába próbálod a gyereket arra nevelni, hogy tisztelje embertársait, ha a pároddal és vele is durva vagy. Ez csak egy példa, de gondolom egyértelmű, hogy mire gondolok.