Mennyit számítanak a gének és mennyit a nevelés?

A legelvetemültebb hiszti-géneket sem tudod neveléssel "elnyomni", de szerintem nagyban befolyásolható egy gyermek viselkedése a nevelés által.Hogy milyen példát lát maga előtt, hogy elég következetes vagy-e nagyban meghatározza, hogy milyen kisgyermekké és majdan milyen felnőtté válik.

Szerintem.

Bár az én lányom még csak 7 hónapos, de már tudja, hogy mi az a hiszti (igaz csak ritkán gyakorolja), de már most nem engedek neki, mert később csak rosszabb lesz.

A párom azt szokta mondani:én ilyen vagyok, ettől meg ettől örököltem.Az édesanyja pedig azt vallja, hogy ha pl valamiért nem akar hasonlítani erre meg arra a rokonra, akkor neki kell tennie ellene.A gének az ősök rossz tulajdonságait is hordozhatják és ezt nem vagyunk kötelesek "hordozni", főleg ha már önálló akarattal rendelkezünk, felnőtt fejjel.

Szóval szerintem nagyon sokat számít a nevelés, de a génektől függg elsősorban, hogy miként is kell azt kivitelezni :)

Minden nevelés kérdése szerintem!

Azon múlik minden,hogy egy gyerek születésétől fogva milyen körülmények között nő fel, és a nevelésen múlik,hogy milyen értékrendje lesz!

Viszont a nyugtalan babák még nyilván nem a helytelen neveltetés miatt nyugtalanok,hanem egyéb dolgok miatt!

Ha nagyobb gyerekről van szó aki már hisztizik,követelőzik,az más tészta!

Az szintén a nevelés! :)

szerintem a legtöbbet a környezet számít. mennyire van nyugalom körülötte. kiegyensúlyozott, boldog szülőket lát?

de a nevelés is sokat számít.

tanár vagyok/voltam/. normális, következetes szülőknek nem szokott problémás gyereke lenni. 1 kivételre emlékszem, ahol csodálatos szülőknek mégis neveletlennek látszó gyereke volt, de ott kiderült, hogy enyhén értelmi fogyatékos szegény.

a hisztis gyerekeknél általában kiderül, hogy rosszul nevelik, vagy nem nevelik, vagy 2 féle nevelést kap, és szegény gyerek megbolondul a következetlenségben.

Igen, nem jövünk tiszta lappal világra, de a külső hatások azok, amik a hozott tulajdonságokat nagyban tudják korrigálni. Egy kiegyensúlyozott környezetben, következetes szülők mellett felnövő baba maga is átveszi az anya nyugodtságát, higgadtságát. Megszokja, hogy ha ő sír is, az anya nem esik rögtön pánikba, azaz ő is nyugodt lesz. Az, hogy mennyire lesz hisztis, követelőző, nyugtalan a baba már az első napoktól kezdődik. Általában az első szülötteken tanuljuk az anyaságot. Így az első babák bizony sokkal kevésbé szoktak nyugodtak lenni.. Miért? mert bennünk, anyákban is sok a nyugtalanság, nem tudjuk, hogy is lenne jó. A 2. babánál már rutinosabbak vagyunk :)

"Hiszti-gén" nincs :) inkább Hirtelen, kiegyensúlyozatlan, kapkodó szülő. Ha a gyerek irányíthat mindenben attól, hogy kezdi felfedezni a saját akaratát és a szülő nem eléggé áll a sarkára a fontos dolgokban, nem következetes, bizony a gyereke hisztis, követelőző lesz. ha viszont elég határozott, következetes, a gyerek hamar rájön, hiába hisztizne, akkor sem éri el amit akar..tehát nincs értelme a dolognak :)

Ezen sokat "vitázunk" a párommal. Szerintem is 60-40 % gének -nevelés kb, illetve nem is a nevelés csak, hanem a szülők temperamentuma is számít sokat. Pl. nálunk a fiam mikor icipici volt, rengeteget sírt, de nem hagytam sírni. Elmúlt a hasfájós korszak, már csak akkor sírt, ha valami baja volt, kijöttek a fogai, már csak nyafog, és ha sír, tényleg baja van. Szóval mások elmondása szerint nagyon nyugodt fiam van, tényleg nem panaszkodom. De nem gondolom, hogy ha más aktív, hisztis gyerekét "kaptuk volna meg" ő is ugyanilyen nyugodt lenne nálunk.

Azonban azt vettem észre, hogy nyugodt (nem nagyhangú, temperamentumos) szülőknek nyugodt a gyereke is, és azokon a gyerekeken látom a vibrálást, akinek az anyukája (apukája) is olyan természetű (nem negatív értelemben, mert én is szeretnék sokszor nagyobb szájú lenni :o))

A párom véleménye lesarkítva és az én értelmezésemben: a gyerekek mind egyformán születnek, és a környezet, nevelés, stb teszi olyanná, amilyenek lesznek. Kvázi minden újszülött egy robot, amit a szülők maguk programoznak.... na hiszen... ez a meglátása már enyhült, szerencsére :o)

Még valami: szerintem csak a nevelésen azért nem múlik minden, mert pl. én és az tesóm totál különbözünk, más a temperamentumunk, személyiségünk, pedig ugyanazok a körülmények, szülők voltak.

Még jó, hogy nem vagyunk egyformák!!!