Mitől sírós a baba? Genetika? A baba személyisége? Vagy nevelés/szoktatás kérdése? Tapasztalt Anyucik, írjatok!

Szia.Hat nem is tudom mitol fugg.Nekem nem siros a kislanyom hasfajos volt az elso 2honapba akkor tobbet hallottuk a hangjat.(marmint siras altal)

Azt mondjak akinek nem nyugodt a terhessege annak nem lesz nyugodt babaja sem.En ezt kapasbol megcafolom ugyanis a terhessegem minden volt csak nem nyugodt.

En kisbabakent felcserletem az ejszakat a nappallal,a ferjem meg sokat aludt de kicsit siros volt ugyhogy nalunk a genetika sem valt be(hal istennek).

Neveles/szoktatas?Hat nevelni a "nem sirossagot" nem hiszem hogy lehet.

Persze orulok neki hogy ilyen nyugodt,mindig meg is jegyzik hogy egy hangjat sem lehet hallani.Az egyik szomszedunk elmondasa szerint nekunk nincs is gyerekunk.:)

Az elején a legtöbb baba sírós. Sokuknak fáj a hasa, néha nem elég az anyatej (sűrűbb szoptatással ez gyakran orvosolható), korábban 9 hónapig folyamatosan az édesanyjuk hasában voltak, vele szoros testközelségben, most meg a legtöbben elvárják, hogy azonnal aludjon el egyedül a saját kiságyában, külön szobában.

Persze van aki jobban ilyen, más kevésbé. Ez személyiség kérdése. Gyakran látható, hogy testvérek között is az egyik sírós a másik nem az.

Nekem még csak egy van, de azt tapasztaltam, hogy attól lesz nyűgös, ha jó szándékkal közeledsz hozzá, de nem találod el, mi a baja. A legtöbb újdonsült szülő az elején bénázik, a gyerek meg nem tolerálja ezt megfelelően, de semmi baj, pár hét, és egymáshoz csiszolódnak. :)

Többen arra esküsznek, hogy hagyni kell a gyereket sírni, hogy rájöjjön, úgysem ér el vele semmit. Ebből a szempontból valahol "nevelés" kérdése is, bár ezt én inkább idomításnak nevezném. Tény, hogy azok a babák, akikkel következetesen nem foglalkoznak, egy idő után befejezik a sírást, de kérdés, cél-e, hogy rájöjjön, hiába szól, úgysem válaszol neki senki.

Én inkább azt javasolnám, merj válaszolni a jelzéseire, etesd meg, ha éhes, és ne félj attól, hogy elkényezteted, ha ölbe veszed, amikor "csak" a testközelségedre vágyik! Miután elkezdtem ezt a taktikát alklmazni, a babám sokkal nyugodtabb lett, én is, és ahogy nőtt, szépen levált. Most 16 hónapos, simán elvan egyedül, egyáltalán nem nyűgös és mindig mosolyog. Büszke vagyok rá.

2 gyerek után én azt mondom, hogy személyiség kérdése!

A lányom 3 éves, a kórházban neki volt a legnagyobb hangja, utána meg egy igazi bőgőmasina volt, pedig még hasfájós sem volt. A rekordja 5 órán keresztüli ordítás. Mindent csináltam vele, semmi nem volt jó, látta orvos is, azt mondták ő ilyen sírós fajta! Most hogy má02r nagyobb, biztosan mondhatom, hogy neki ilyen nyugtalan a személyisége. Mai napig kis nyöszörgő, hisztis, öntörvényű kisgyerek.

A fiam 7 hónapos ő az ellenkezője, nyugis, mosolygós, vidám baba, hangját csak akkor hallom, ha éhes és álmos, de akkor nagyon. :))

Mindkettővel nagyon hasonló volt a terhességem, mindkettőt imádtam már pocakban, sokat simogattam, beszéltem hozzájuk, mindkettő programozott császárral született, szóval minden ugyanúgy történt.

Jó kérdés...Az én lányom több hónapig extra sírós volt, miközben a családunkban senki nem volt sírós baba, így el sem tudtam képzelni, hogy az enyém az lesz. De ő csak ordított, kegyetlenül 6-7 hónapon keresztül.

Én azt hittem a személyisége ilyen, és meg voltam ijedve, hogy ez már így is marad.

De aztán 180 fokos fordulatot vett és azóta nagyon sokat nevet, alig ír, bár akarata az van bőven.

Úgyhogy nem is tudom: genetika, személyiség, akarat, szülés körülményei... (Baba korban nem a neveléstől függ a sírósság.)

Soha nem tudhatod milyen lesz a babád, a felmenőktől mit örökölt, mennyire lesz érzékeny, akaratos. Úgyhogy hiába tapasztalat, a babád egyedi lesz és nem lehet megjósolni mit fog csinálni.

Akkor én most arra is felhívnám a figyelmed, amit ritkán szoktunk leírni: a "sírósság" egyáltalán nem rossz dolog, sőt!

Ez a baba nyelve, sokáig az egyetlen kommunikációs eszköze. Úgyhogy nagyon is jó, ha egy baba időnként sír, mert ez azt jelzi, hogy rendben van a kis értelme. :)

Komolyra fordítva, nyilván mindenkinél van egy pont, amin túl már nincs rendben a gyereksírás mértéke és/vagy minősége. Lehet, hogy valamilyen kezelendő ok is áll a háttérben, de lehet, hogy csak az anyuka túl érzékeny erre.

Az, hogy egy baba sírós lesz-e, sok mindentől függ:

Az alaptermészetét mindenki a szüleitől kapja, de ez nem egy x bemegy - y kijön gép, úgyhogy ebből túl sok mindent nem lehet levonni.

Maga a terhesség és a születés élménye már sokkal fontosabb, de ez általában csak az első hetekre nyomja rá a bélyegét. (Kivéve, ha akár egyik, akár másik idején valami extrém sokk éri a babát, mert akkor akár hosszútávon is kihathatnak rá a kellemetlen hatások.)

A következő pedig maga az otthoni környezet - és itt talán leginkább az, amit feljebb is írtak neked, mert nagyon fontos: hogy a szülő hogyan reagál a babára. Pontosan, az ő legfontosabb jelzőrendszerére, a sírására! Ha tartósan sehogyan, akkor ugyan gyorsan abba fogja hagyni a sírást - de közben hatalmas károkat okoz a szülő a köztük lévő normális kommunikációban. Ha viszont mindig készségesen és gyorsan, akkor a baba idővel megtanulja, hogy már nem kell mindig sírni ahhoz, hogy figyeljenek rám. Kialakul köztük a bizalom, a türelem, a kötődés stb. és ez minden további közös "munkájuk" alapja lesz.

(És persze vannak testi okok is, amiért sírhat egy baba, de ezeket nyilván te is ki tudod találni.:)

Szóval, szerintem nagyon nem arra kell törekednie a szülőnek, hogy minenáron "kiölje" a gyerkőcéből a sírás (jelzés) készségét, mert az milyen rossz és helytelen dolog már. Hanem arra, hogy megtanítsa majd neki, hogy másként is kifejezheti, ha gondja van. De utóbbi ideje csak években mérhető, úgyhogy addig türelem.

A sírás nem egy káros dolog, hanem igenis nagy jelentősége van. Sokkal könnyebb átvészelni a sírósabb napokat, ha az ember tudja, hogy mindez milyen célt szolgál.