Van aki megbánta az anyaságot?

Mivel itt rengeteg kérdés van, beleolvasgat az ember ebbe-abba...abortuszos kérdést is olvastam már, pedig sose volt abortuszom.

Vannak emberek akik csőlátásuak mint te, más széles érdeklődési körű mint én,meg itt még sokan mások.Engem érdekel, hogy és miért jut el valaki erre a szintre, bár hivatásomba is vág, az emberek érzéseinek megismerése, kezelése, segítése.De szerintem az ostobácska szerepét már nem kell magadra venned, hogy még abba köss bele ki mit miért olvas.

Ja és vissza olvastam a válaszod....

Te belekötsz abba, akit nem érint a kérdés minek olvassa. Hát en meg azt kérdezném hiszen írtad, sose akartál gyereket, becsúszott de nem akartad, akkor miért tartottad meg? Aki nem akar gyereket az nem szül 😅😅🤣

Szia!

Kicsit leuralták a terepet a gyerekmentesek, szeretnék a másik oldalról is szólni. Apa vagyok, 3 gyerekkel, mindet akartam és mindet szeretem is.

Lássuk be: az emberiség kihalna, ha nem az lenne a természetes, hogy valaki gyereket akar. Ha nem akar, annak oka kell legyen, a gyerek nem akarása az valaminek a tünete. Például az 50. válaszban Josh78 nagyon szépen és hitelesen viszi végig gyerekmentessége történetét. Ő azt döntötte, hogy ebbe a tünetbe, ebbe a természetestől eltérő állapotba belenyugszik. Dönthetett volna úgy is, hogy szakember segítségét kéri és feldolgozza. Neked a döntés lehetősége már nem adott: neked a két kísérőd miatt most már muszáj feldolgoznod, kibogoznod, rendbetenned. Hiszek abban, hogy rendbe lehet tenni, hogy vissza lehet találni a természeteshez, csak meg kell találni a probléma gyökerét.

Többen írták, hogy válts pszichológust. Én is ezt javaslom. Ennek a szakmának is vannak területei és az a jó szakember, aki ki meri és tudja jelenteni magáról, hogy nem ért mindenhez, szakterülete van, amihez igen. Meg kell keresned azt, aki fel tudja tárni a probléma gyökerét és segít feldolgozni azt. Muszáj ezt megtenned a két másik ember miatt.

Persze ez nem könnyű. Josh78 esetében világosan látszott az 50. válaszban, hogy az okok a szülőkre, az anyagiakra vezethetők vissza. Az erőltetés, sürgetés, a pénz megtette a magáét. A te eseted lehet egészen más. Milyen a szüleiddel a viszony? Jó volt a családi légkör? Vagy menekültél belőle? Egy rossz családból átlépve egy jó párkapcsolatba világos, hogy nem akarsz gyereket, családot! De a rossz családi eredetet fel lehet dolgozni, a sérelmeket el lehet engedni, a hibásoknak meg lehet bocsájtani és ez téged is felszabadít!

De mondok egészen más irányt is, amit viszont még nem nagyon említettek: ilyen anyának képzelted magad? Ilyen gyereket képzeltél? A szüléshez nem kell jogosítvány, felkészületlenül is meg lehet tenni. Aztán jönnek a kudarcok: vagy felvállalsz konfliktusokat már a babával is (altatás, szoptatási rend, később a hisztik kezelése) és akkor azért vagy feszült, vagy nem vállalod fel és a gyerek a fejedre nő. Én el tudom képzelni azt, hogy a 3,5 éves gyereked egy nevelési kudarc, utaltál is rá, hogy hisztis és egyszerűen neked valójában ezzel van bajod, hogy kudarc az életed utóbbi 3,5 éve, mert egy szörnyeteget neveltél és ezzel nagyon fáj szembenézni. Pedig az a gyerek pont a szeretetedre vágyik, amit például az általad felállított korlátokból érez. Ez is egy szakterület, ebbe az irányba is elmozdulhatsz, mert igen, ezen is lehet változtatni, csak sok munka.

Vagy nem vagy-e maximalista, akinek kudarc, ha néha nem tudja átvinni a gyereken az akaratát, a rendet, mert a gyerek nem gép? Ez sem gyenge kudarc egy maximalistának!

Vagy megint más: volt-e testvéred, mennyire vagy hozzászokva, hogy körülötted forog minden? A stílusodból egy kicsit ezt se tudom kizárni. Márpedig ez önzővé teszi az embert, önző módon meg egy gyereket ellátni képtelenség, annyi a meló vele. Akkor már nem körülötted forog minden, hanem neked kell más körül forogni. Az 53. hozzászólón pl. szintén ezt érzem: aki egy gyerek születéséből csak a munkát és a lemondást tudja kiemelni és nem jelent neki a gyermek mosolya, gügyögése semmit, annak a mással való foglalkozás letaglózó, ami viszont az önzésére utal. Ez is lehet igen nagy sokk, de ezt is helyre lehet tenni, ha egyszer már tudod/tudjátok a szakemberrel, hogy ezen kell dolgozni.

Sok erőt kívánok a gyökér megkereséséhez és a probléma feldolgozásához!

" Ha nem akar, annak oka kell legyen, a gyerek nem akarása az valaminek a tünete."

Te kis okoska :)

Te olyan ember vagy akinek bárki bármit magyaráz, nem érted meg csak a saját hülyeséged hajtod. Papzilla

83-as nagyon nagyon jokat ir szerintem tanacskent. Maximalisan egyetertek vele. Nem olvastam vegig az osszes kommentet, pedig nagyon foglalkoztat a tema. Egyszer mar irtam neked. Azota megszuletett a kislanyom. Most 7 hetes. Kezdem aterezni minden problemad. :D

Szoval most mar latom es aterzem, hogy egy gyermekre elore rakeszulni egyszeruen lehetetlen. En is az a tipus vagyok aki elotte sosem akart gyereket igazan. De ugy voltam vele, hogy tudtam hogy a parom nagyon szeretne ezert belementem. Ugy ereztem, hogy biztos csak nalam hianyzik valami az en agyamban/vagyaimban es ez tuti nem normalis. Hiszen nyilvan okkal de mindenki mas pedig altalanossagban akar gyereket. Feltem tole, hogy esetleg kesobb megbanom, hogy nem szultem. En is 34 vagyok. Egyreszt nem is hittem, hogy csak ugy megfoganhat, mert ket betegsegem is van ami meddove tehet. Ezzel szemben Baboc azonnal megfogant, hogy letettem a fogamzasgatlot.. azt pedig vmi jelnek vettem, hogy hat ugy tunik nagyon jonni akar.

Nos en a szivem melyen orulok, hogy o letezik es egy kis embert pluszban hozza tudtam adni a csaladomhoz. Rengetegen szeretik ot, nagyszulok, unokatesok... Mindenki nagyon varta. :) Persze legeslegjobban a parom akit imadok. Ugy ereztem, hogy mintha egy kicsit kotelessegem is lenne. Nekem csodas csaladi hatterem van egy nagyon jo testverrel. Szoval fogalmam sincs honnan ered az, hogy a gyermek utani vagyakozas teljesen kimaradt az eletembol. De a lenyeg, hogy keptelen lennek nem szeretni ot. Ranezek es imadom annyira kis cuki. En megprobalom felretenni a sajat onzesemet es abszolut a maximumot adni a babamnak. De teny, hogy egyszeruen anyanak lenni sokkal brutalisabban nehez mint valaha is gondoltam. En egy vegtelenul onzo ember tudok lenni es vegtelenul lusta is. Hianyzik az is, hogy ne kelljen pesztralnom senkit. Stb... Baromi nehez szerintem atallni, hogy eddig azt csinaltam amit csak akarok es most egyszeruen semmire nincs idom/lehetosegem. Szerintem nagyon sokan vagyunk ezzel igy, mert eleg sok ujdonsult anyukaval beszelgetek mar honapok ota es sokan aterzik. :)

Kitartast neked es nagyon remelem, hogy valahogy megoldodik. Tanacsot azert nem akarok mar adni, mert minden verziot hallottal mar itt ennyi kommentben.