Van aki megbánta az anyaságot?

Mióta gyerek van azóta úgy érzem megőrülök a tudattól, bogy anya lettem, van egy gyerek akikért állandóan aggódik majd az ember, az ő dolgát kell intézni és a tudat, hogy már nem ketten vagyunk.

Úgy érzem közöttünk van és a férjem messze távol túl a gyereken. Van segítségem babysitter de nem ér semmit hisz akkor se jobb a tudat.

Állandóan múltunkról álmodozok milyen szép volt. Magunk ura voltunk, oda mentünk ahova akartunk, csak a saját dolgomat kellett intézni volt időm másra is gondolni. Most nem. Állandóan a gyerek körüli teendők veszik el az agyam. Szétrobbanok ettől. Szívem szerint örökbeadnám. De az se jobb mert akkor is a tudat ott lenne sose leszek független mert gyerekem van a világban valahol. Visszacsinálnám ezt az egészet ha lehetne.

Idegesít a létezése. Ha nélküle is vagyunk nem tudunk kikapcsolni mint régen idegesít a tudat vár otthon egy gyerek és ettől nem tudok ellazulni mint mikor nem volt.

Nem tudom mit tegyek. Pszichiáter azt mondta nem vagyok depressziós.

Ha elhagyom se lenne jó max független lennék de az agyamból nem tudom kitörölni és tovább idegesítene a tudat hogy anya vagyok.

Mi lehet ez? Jó lenne ettől a rossz érzéstől megszabadulni.