Van aki megbánta az anyaságot?

Kérdező, ez nettó hülyeség. elmondom neked, hogy a csoportban olyanok vannak leginkább, akik nem akarnak gyereket, és örülnének ha biztosan meddők lennének és nem kéne kínlódni a védekezéssel.

Mivel sterilizáltatni csak 3 gyerek után vagy 40- et betöltve lehet itthon. ☹️ Vannak többen olyanok is akik màr külföldön megcsináltatták. Én pár év múlva ha 40 leszek, szintén megcsináltatom majd.

Aki gyereket akar de nem lehet, nem tervez semmi ilyesmit, de nem is lép be ilyen csoportba.

Te is azért vagy ott mert neked se kell gyerek, az a különbség, hogy te már elb***sztad az életed, és 2 másik emberét is, és fáj, hogy akik ott vannak képesek voltak jobb, okosabb döntést hozni. Te szimplán csak irigy vagy a szabadon élő, boldog párkapcsolatban, házasságban élő de vállaltan gyerekmentes emberekre.

Szánalmas.

Kedves Kérdező!

Te most a gyermekmentességgel olyan embereket szidsz, akik úgy döntöttek nem vállalnak gyermeket, mert esetlegesen nem szeretik őket vagy úgy gondolják jobb az életük nélküle és nem bánták meg a döntésüket.

Ellenben összefoglalom a te szövegedet: Megbántad, hogy gyereked van, minek szültél, hiszen nem tudsz a férjeddel úgy élni mint előtte, le tudod passzolni bébiszitternek de az nem ugyanaz. Benne vagy a csoportban de minek, mikor gyereked van. Olvasgatni?

Szóval: Ők ezzel "csak a saját és párjuk életét teszik tönkre" ellenben te ezzel "a sajátod és egy gyermekét is, aki a legártatlanabb az egészben".

Akkor ki a rosszabb ilyen téren? Aki tudatosan úgy dönt, hogy nem akar gyereket mert nem alkalmas az anyaságra vagy aki szül egyet és akkor jön rá, hogy "hoppá én nem ilyen lovat akartam"?

Szia Kérdező!

Nagyon sajnálom, hogy így érzel. Nem támadlak támadlak és nem vagy egyedül. Pszichológus vagyok és nem egy esettel találkoztam már, szociális helyzettől és iskoláztatás szintjétől függetlenül. pedig csak 3 éve dolgozom egy vajdasági kis faluban

Amit tudok javasolni: család terápi, pár terápia, keress fel másik pszichiátert és egy pszichológust is.

A gyermek nem tehet semmiről, és akár érzel iránta valamit akár nem a tiéd. Tehát ha legvégső esetben el is válsz annyira kérlek, hogy minimális szinten maradj a gyermek életében, legaláb azt éreztesd vele, hogy Ő nem tehet róla. A jelenlegi páromat elhagyta az anyja és porzasztó űrt hagyott maga után, mert a fyermeknek ez óriási seb. Próbálj meg szakmai segítséggel megoldást találni.

Ami a személyes példám: 26vagyok, most íratkoztam be a harmadik egyetemre, össz-vissz 5 szakmám van és 6 nyelvvizsgám, 2 munkahelyem. Én túltoltam! Viszont 30-35 éves koromra szeretnék gyermeket, mindennél jobban, sőt ha akkor a jövendőbeli férjem is belegyezik még örökbe is fogadnék a saját mellett. Kivizsgáltattqm magam fogamzóképes vagyok, sőt nagxon is, és több orvos szerint sem lesz gond akkor elkezdeni a családozást. DE NEM MOST! A szüleim megértik hiszen 2-2 diplomájuk van és később vállaltak gyermeket. Viszont a szüleim barátai, nagyszülők, rokonok, kirombéli és fiatalabb lányok is a nyakamon táncolnak mert én nem a 20as éveimben akarok gyermeket, miért nem mentem még férjhez, mért válogatok a fiúk között, miért nem állapodom meg egy ember mellett. Azt is megkaptam és édesanyám is (főleg azoktól a barátnőitől akiknek fatalabb a lányuk de már férjhezment és szült), hogy én még gyere vagyok mert én nem tettem ezt. Teljes mértékben megértem a nyomást, mert nem attól lesz valaki felnőtt, hogy megházasodik és gyermeke lesz, hanem felelősséget vállal magáért, fizeti a számláit.

KÉRJ SEGÍTSÉGET, LEHET, HOGY NEM VESZETT AZ ÜGY,NE ADD FEL!♥️

Te meg irigyled azt akinek nincs gyereke és boldog, mert neked van és rühelled az életed😂😂😂 szánalmas vagy, de te döntöttél felnőtt emberként, nem érdemelsz sajnálatot sem.

Akinek pl nem lehet gyereke , az is simán el tudja fogadni idővel, ha nincs mély szinten belebetegedve a gyerek kell mániába, csak egyébként alapvetően szeretett volna. De akinek esze van, ràjön hogy nem ez az élet egyetlen értelme. Ez csak szaporodási ösztön, ami az állatoknak is van, semmi több. Csak van aki gondolkodik is mellé, és van aki nem.

Amúgy tényleg nagyon szar lehet neked, ha az ismerőseid után nyomozol állandóan.😂

Mondja ezt az aki a saját gyerekét nem szereti. Nézz már magadba! Az a legnagyobb baj, hogy nem érzed azt, hogy itt veled van súlyos probléma. Nem azokkal akik nem kedvelik a gyerekeket / nem vágynak rá, vagy esetleg utálják őket, ezért nem vállalnak. Plusz nem teszik tönkre mások életét a döntésükkel.

A szaporodás az szaporodás, minden formában. Hiába lovagolsz szavakon. A tény ettől nem változik. Megsúgom, nem vagyok oda a gyerekekért, számomra nem cukik, nem aranyosak, csak emberek, de nem gyűlölöm őket, közömbösek általánosságban, a neveletlenek idegesítőek, őket nem kedvelem csak, de az igazából a szülők hibája ha a gyerek nem tud viselkedni. Sajnos sok ilyen van.

Na itt be is fejeztem, további jó mártírkodást.

Kedves Kérdező!

Leszögezem, tagja vagyok a nevezett csoportnak én is...tehát ezen nem kell agyalni.

Nem ítélkezem, leírom a saját történetem, ami majd a gyereked története lesz(alapja a pszichológiai kötődéselmélet). Én haszonállatként lettem megalkotva. Azért lettem, mert a nagyszüleim az anyámnak lakást ígértek, ha lesz unoka...plusz az egyéb baromságok, amiket itt társadalmi nyomásként már felsoroltál/tunk. Az apai szeretet és az anyai szeretet nem ugyanaz, tehát ez az út sajnos törvényszerű, még ha nem feltétlen ugyanolyan is.

Gyerekként zárkózott és magányos gyerek voltam, hiszen nem tudtam emberi kapcsolatokat kialakítani, mert nem “tanították” meg. Ennek oka pedig az volt, hogy tehet voltam a szülőknek, örültek, ha elvagyok. Ez az életemre minden téren rányomta a bélyeget. A baráti kapcsolatokra,párkapcsolatokra, szülői kapcsolatokra. Most 42 évesen már tudom, hogy az út,amit bejártam, az nem mindennapi, kellett egy életösztön és megfelelő intelligencia, hogy ne börtönben vagy a sarki aluljáróban végezzem.De ez az én érdemem.Ahogy az is,hogy jobban szeretem az életem annál, hogy elrontsam egy gyermekkel, akiért felelősséggel kell tartoznom.Most csak(!!!) az általam mondott szavak,végrehajtott tettek miatt kell teljes mellszélességgel kiállnom,ez bőven elég is nekem. Meg persze van egy kutyám,akiért az életem adnám,de ember nincs,akiért akár csak a kisujjam is megmozdítanám. Számító és kegyetlen lettem.Rosszindulatú,makacs és akaratos.Kezelhetetlen szociopata, aki annyit képezte magát különböző iskolákban, hogy nincs az életnek egy olyan szegmense, ahol ne tudnám magam teljes bizonyossággal megvalósítani magam.De!!!!!

Én lettem az UFO, akit elkerülnek,akinek nem néznek a szemébe,aki elől kitérnek az utcán.A kisugárzásom mérgezte meg az az anya,aki minden nap éreztette velem, hogy haszonból lettem,nem szeretetből.

És én vagyok az az egyetlen,aki az anyja temetésén mosolygott.Elégtételnek éltem meg mindazon sok rosszért és nélkülözésért,amit át kellett élnem.

Bárhogy döntesz...vesztes vagy a saját életedben, mert egy olyan dolgot tettél, amit kis önismerettel el lehetett volna kerülni

Sajnállak, de tanácsot nem adok.Nem adhatok,mert ez a Te életed.