Kezdőoldal » Fogyókúrák » Egyéb kérdések » Lehetek boldog így is?

Lehetek boldog így is?

Figyelt kérdés

Az a helyzet hogy duci vagyok. Betegséggel kezdődött az inzulinommal pedig semmivel sem ettem többet mint eddig. Ekkor kb. 5-6 éves lehettem. Most vagyok 15. Amikor elértem a 103 kg ez 2014. júniusában volt már azt mondtam hogy elég. Decemberben már 85-86 kilós voltam azaz 17-et fogytam mostanáig. Középfokú depresszióm lett mert általános 4. óta folyton értek engem a bántások egészen 8-ig. De olyan emberektől akik 2-szer akkorák voltak nálam és fiúk. :/ Meg még 1 lány aki görbelábú és a másik pedig tele volt pattanással. Most lettem 9.-es szeptemberben és most elvileg boldog vagyok a sulimban. Mindenki kedves velem nem csúfolnak, sőt az arcomra mindig mondják milyen gyönyörű még otthon is...De így sincs önbizalmam. A lényeg hogy szeretném tudni hogy a depi, pánikbetegség mellett lehetnék boldog, vagy hogyan fogadhatom el így (nem biztos hogy örökre, de hosszú távon amíg nem leszek 70-75 kg a 170 centimhez.) Képet nem szeretnék még küldeni ezért ne haragudjatok.


15/L



2015. jan. 2. 21:01
1 2 3 4 5 6
 41/60 A kérdező kommentje:
Huh, szépen kifejtettél mindent. Értem hogy nagyrészt elítéled a dietetikus meg a pszichiáteres embereket de lássuk be 15 éves fejemmel őszintén kinek dőljek be? :D 12 éves voltam mikor bekerültem a kórházba. Anyummal beszéltek erről-arról én meg csak a lapokat láttam. Így értelem szerűen elhittem amit állítanak. Ami pedig az internetet illeti: Írni bármit lehet a neten. :D Még egy agyhalott is beirkálhat minden féle fogyókúrás tippeket ha gőze sincs miről halandzsázik. De lényeg a lényeg ez a módszer vált be eddig! És ami beválik nekem azt inkább követem mint tűt keresnék a szénakazalban. Te lehet hogy kiismerted valamennyire ezeket az embereket de azt nem gondolnám hogy mérgeket gyártanának. :D Hiszen akkor már minden ilyen betegnek kámpec lenne. A cukrommal minden rendben volt, viszont azt hiszem a terhelésessel voltak bajok. (nem igen emlékszem már xd) Boldog akkor szoktam lenni mint mikor a mérleg mutatója lejjebb megy :D De köszönöm a válaszokat de az én döntésem hogy elfogadom e vagy sem. :))
2015. jan. 6. 23:10
 42/60 anonim ***** válasza:

40

A pszichiáterekről annyi a véleményem hogy rossz irányból közelítik meg a dolgokat. Őket sem tartom teljesen "elvetemültnek" de nem mennék hozzájuk a problémámmal, vagy ha mennék is elég sok fenntartásom lenne... persze ettől még lehet jó...

2015. jan. 6. 23:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/60 anonim ***** válasza:

Hogy van bátorságod fenntartásokat tenni ORVOSOKKAL szemben? O_o

:D



Kérdező, a 30 éves is kérdezheti, hogy kinek dőljön be. Miközben kioperálják a petefészkeit, amiket ugyan nem kellene kiműteni, igazából gyógyítható lenne műtét nélkül is, de hát most ez a gyakorlat na bumm, kipakolják. Hát most mégis kit érdekel? Ő hisz az orvosnak, műteni kell akkor műteni kell, az életben többet egészségről nem is álmodhat. És? Hát kinek higgyen? Ez van.


Nyilván téged át tudtak verni amikor 12 éves voltál, állítom, hogy felnőtt embereket is átvernek, és állítom, hogy nem rossz szándékból teszik.


"nem gondolnám hogy mérgeket gyártanának. :D Hiszen akkor már minden ilyen betegnek kámpec lenne."


Lassan ható mérgek?


"Boldog akkor szoktam lenni mint mikor a mérleg mutatója lejjebb megy"


Minden tudásomat és tapasztalatomat egybevetve (ami azért annyira nem nagyon kevés, bár lehetne több is) nem tudok fontosabb dolgot írni a boldogságnál. Egyszerűen nem, szerintem ez a legfontosabb dolog a világon. Nem biztos, hogy igazam van.


Viszont kívánom, hogy legyetek boldogok és minél egészségesebbek is életetek során!

2015. jan. 7. 00:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/60 Mi közöd Tőle ***** válasza:

Elkezdtem olvasgatni miket írtatok, de nem sikerült mindent végigolvasni. Kérdező, ha nem hiszel Minimorisznak/Tápinak (nemtom melyikőjük írogat kettejük közül ilyen hosszan), akkor -mivel olyan szép világban élünk, ahol a tudás szabadon hozzáférhető- nézz magad utána a dolgoknak. Utána meg mondjuk próbáld ki azokat és ami használ, az alkalmazd. Értem én, hogy egyszerűbb elmenni egy orvoshoz/dietetikushoz/pszichiáterhez... Én nem hiszek nekik. Hentesek, mészárosokkal egyenértékű a munkájuk. Termelik a gyógyszeriparnak a profitot orrba szájba. Én nem akarok szenvedni a betegségektől ezért használom a szürkeállományomat és szembemegyek a nyájjal, ha kell. :)


http://www.gyakorikerdesek.hu/fogyokurak__egyeb-kerdesek__56..


A képeken én vagyok. A súlyommal együtt a régi betegségeimnek is búcsút intettem. Krónikus felső-légúti panaszoknak, hátfájásnak, egyéb ízületi fájdalmaknak, illetve valószínűleg jó pár betegséget megelőzök. Az általános közérzetem egészen más, mint régen... Na mindegy, arra akarok kilyukadni, hogy nem szégyen gondolkodni, a saját utadat járni.

2015. jan. 7. 11:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/60 anonim ***** válasza:

"...Boldog akkor szoktam lenni mint mikor a mérleg mutatója lejjebb megy..."


Mondtam hogy ez balga gondolkodás. Ha külső tényezőkhöz kötöd a boldogságot, sosem fogod meg tudni mi is az igazából.


Más: Sportolsz valamit? Mert az étrendről megy a téma, viszont az nem jó út ha csak erre koncentrálsz.


18/F

2015. jan. 7. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/60 A kérdező kommentje:

Ma példàul egy kis gyerek kb. 4 éves le dagadtozott. (Cigàny volt). Ismét azon a ponton voltam hogy csak egy levél vàrja a szüleimet amit megírtam....


Sport: aerobik, szobabicó.

2015. jan. 7. 15:14
 47/60 anonim ***** válasza:

Olyan van, hogy valaki bevonzza az idiótákat?


Most mi az, hogy megyek valahova és valakinek nincs jobb dolga.. azért született a Földra, hogy beszóljon? Mondjuk valamit mindenkinek be lehet szólni. Nem kell hogy értelme legyen, aki BELÜL érzékeny, azt meg lehet bántani. Most más kérdés, hogy miért kell megbántani az embereknek egymást..


Kérdező, ne legyél érzékeny, 18/F barátunknak teljesen igaza van, nem külső tényezőktől kellene függővé tenni a boldogságodat (18/F, te buddhista vagy? vagy úgy egyáltalán, miért vagy bölcs? :)


Írtad kérdező ezt a mérleg nyelve dolgot.. én elfogadtam amit írtál, mert nekem akármit írhatsz, elhiszem. De mindenki tudja, hogy senki nem lesz boldog fogyástól. Az külső tényező, aztán meg érzékenyen érint egy csapzott kiskölyök beszólása? Milyen boldogság ez, ami ilyen külső tényezőkön múlik?


Én némi tapasztalattal mondom, semmilyen.. múlandó, bizonytalan. Tedd magadat helyre lélekben, tudom nem könnyű. Nekem sem az :)

2015. jan. 7. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 48/60 anonim ***** válasza:

47

" Olyan van, hogy valaki bevonzza az idiótákat? "


Ez most költői kérdés? :)

Ha komoly: Igen van, sőt, valószínűleg mindenkivel akivel találkozol azt valahogy bevonzottad. Erről sok könyv, sőt film is szól, de nem érdemes komolyabban belemenni.

Ha jó ember vagy, pozitívan gondolkodsz az életről, nem fognak veled ilyen dolgok történni. Velem pl még sose történt ilyen, viszont van haverom akit csak úgy teljesen ismeretlenek megvernek, csak úgy, és ez többször is megtörtént vele. Velem ilyen nem történik, egyszerűen más a valóságom, mint az övé.


18/F

2015. jan. 7. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/60 anonim válasza:

27 éves vagyok és hozzád hasonlóan általánosban 102 kg voltam. Utáltam a környezetemet, mert állandóan csúfoltak. 8 évnyi keserűséget szedtem össze. 15 voltam, mit te, mikor 2003 nyarán megelégeltem a dolgot. Első lépésként elhagytam a vacsorát, ami ennyi év távlatából butaság volt, de akkor nem jutott eszembe. A csokit, chipset ilyesmit lecseréltem joghurtra és kefirre. Disznót nem ettem és lement rólam karácsonyra 15 kg. Ekkor lekezdtem futni, mert addig nem mertem a térdízületem miatt. Megint lement 15 kg fél év alatt. Én ekkor megálltam, 70 kg voltam, ami nekem tökéletes volt. Igyekeztem tartani a súlyomat, több-kevesebb sikerrel, de soha nem mentem 80 fölé mostanáig. Kicsit idegesebb voltam az utolsó pár hónapban és felszaladt rám, de tudom, hogy gy kis változtatással, mozgással újra leadom.


Ami a boldogságot illeti. Ez is agyban dől el. Hagyd a sérelmeket, nem éri meg. Én is azt mondtam 15 évesen, hogy megfizetek mindenkinek, aki valaha is csúfolt,de az évek elmulasztották a gyötrelmeket. Sokat sírtam általánosban, középben kevesebbet, mert nem csúfoltak már. De valahol a lelkem egy részét megmérgezte ez az egész, örökre ott maradt, de ma már nem fáj. Az én életem is helyrevergődött, mert akartam, hogy helyre jöjjön.


Egyszer egy hatalmas stresszt követően hirtelen lefogytam 18 kg-ot, 58 kg voltam. 20 éves voltam, a szüleim nagyon megijedtek és hidd el, életemben akkor voltam a legrosszabbul. Napjában többször sírtam, remegtem és attól tartott mindenki, hogy végképp megbolondulok, vagy anorexiás leszek. De nem lettem. Mikor ár szánalmasnak éreztem magam felálltam és elhatároztam, hogy azért is megmutatom.


Megmutattam:) Nem vagyok karcsú, nem vagyok topmodell és soha nem is leszek, de boldog vagyok. Az emberek többség szerint csinos vagyok, jól állnak a kosztümök, a csinos nadrágok, csizmák, nő lett belőlem (70 kg felett vagyok most:)Sok férfinek nem felelek meg, én ezt tudom, de annak az egynek, akinek pár hét múlva igent mondok a világ legszebb nője vagyok. Hosszú út vezetett az oltárig, de nem is bánom igazán, ami történt, mert erőssé tett.


Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj privit. Tudom min mész keresztül

2015. jan. 10. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/60 anonim ***** válasza:

Ez az amiben nem hiszek 18F.


Nem vagyok rasszista (természetesen), de a kérdezőnek csak azért szólt be egy kis fattyú, mert már bocsánat, de nem gránátozták le az anyját (hiszen volt már ilyenre precedens).


Mindehhez mi köze a kérdezőnek? Semmi. Azzal, hogy inzulinrezisztens, duci, csak a tanulatlan, idióták beszólogatásaira számíthat, ha ez bevonzás..


Ha én rózsaszín pólót veszek fel, azzal én is bevonzanék beszólásokat, ugye?


De nem feltétlenül találkozom olyan idiótákkal, akiknek beszólogatásnál nincsen jobb dolguk, az hogy találkozom-e velük az véletlen kérdése. Hogy beszólnak-e, az már szinte viktimológia. Idióták miképpen választanak célpontot, nos ez valóban komoly téma. Véleményem az, hogy sehogyan, mert esetleg éppen eltörte a térdüket egy vipera. A fölöslegesen bunkó, tapló emberekre így 24 év tapasztalatával a hátam mögött ennyit tudok ajánlani. Legjobb, ha le vannak foglalva, és akkor nem zavarják a normális embereket. A roma kölyökkel is kb. ez a helyzet, csak ugye ott a szülőket lehetne kezelésbe venni.


És máris szebb hely lenne a világ, aki képtelen úgy együtt élni a többi emberrel, hogy vegzálná társait (testvéreit) azt kicsit le kell foglalni. Nem akasztani, de valami olyan 'jutalomban' részesíteni, amit felfog. Amúgy béke! :)

2015. jan. 10. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!