"Amíg kövér vagyok, nem lehetek igazán boldog"-ti is így érzitek?

Az emberek szeretik a boldogságot feltételekhez kötni. Teljesen természetes, hogy abban reménykedsz, hogy valami majd boldoggá tesz, pl az hogy sovány vagy.

Pedig tőled függ minden. Ha elkezdesz fogyni, már maga a folyamat is boldoggá fog tenni.

Tehát határozd el magad, és irass egy edzéstervet, és étrendet egy személyi edzővel, vagy más ehhez értő emberrel, és ha kitartó vagy, máris boldog leszel.

Őszintén?

Szerintem itt mélyebben kell keresned a boldogtalanságod okát.

Miért is?

Teszem azt, elkezdesz diétázni, eléred a kívánt testsúlyt, de valahogy még mindig nem vagy boldog, és még többet akarsz elérni, és túldiétázod magad, mert sosem vagy elégedett azzal, amit elértél, mert nem vagy még mindig boldog. Anorexia és társai meg rontanak a helyzeten.

Ha ez a hozzáállásod, elöször változtass rajta. Fogadd el magad, keress olyat, ami boldoggá tesz, ami örömet okoz. Gondolkodj el rajta, hogy valójában mi is okozhatja ezt? Hiszen a zsír mennyisége nem mutat egyenes arányosságot az ember hangulatával. Aztán, ha rendbe tetted magad, céltudatosan nekivághatsz egy diétának, nem olyan nehéz, sokan megcsinálták.

teljes mértékben igaz rám ez...

évek óta megszállottja vagyok a testemnek... de sosem voltam elégedett, mert hiába fogytam 8 kg-t, 50 kilósan is daginak láttam magam, még volt hova alakulnom - gondoltam én. ez az egész átcsapott bulimiába, anorexiába, depresszióba. most, hogy kigyógyultam, reálisan látom magam. tudom, hogy mi a célom, hol kell megállni. 60 kg-san sem látom magam bálnának. tudom, hogy ha fogyok picit, és alakot formálok, akkor igen is boldog leszek a bőrömben, és le tudok majd állni. mindig olyan gondolataim vannak,hogy nyáron de kaki lesz levetkőzni, mikor mellettem egy csomó csini lány lesz-> szarulfogom magam érezni.

jaj nem tudom megvenni azt a gatyát, mert világos, nem illik a nagy seggemhez, még ront a helyzeten-> szarul érzem magam.

jaj figyeljek, hogy hogy állok be egy fotó készítésénél, mert hameglátom a képet, és nagy lesz a combom, vagy kidöntöm a pocakom, szarul fog kinézni-> szarul érzem magam...

jaj ne vegyem fel ezt a felsőmet, mert ott a pocakom, aztán ha leülök a suliban, vagy vaklahol, nagyon látszani fog az úszógumim..

nem engedhetem el magam, nem lehetek laza, mindig figyelek magamra, hogy ki ne buggyanjon, lógjon a kis hájacskám...

meguntam már..le akarom fogyni azt a 8-10 kg-t, formásodni akarok, hogy ne kelljen ezekkel a hülyeségekkel leszívnom magam állandóan. azt akarok felvenni, amit akarok, ami megtetszik... nem törődve azzal,hogy kint van a pocim, mert tudom,hogy gyönyörű szép, lapos, izmos, formás... annyival könnyebb lenne, ha nem kellene mindig ezen aggódni.

bár azt cáfolom, hogy boldogabb lennék, mivel emberek vagyunk, ha vmi jó lesz, utána úgyid találunk valamit, ami nem elég jó, és utána azon fogunk kattogni.

minden esetre, csináljuk meg! mert megéri egyszer végigszenvedni, aztán okosan élni, egészségesen, az álomsúlyt megtartva. :)