Mit csináljak? 160 kg vagyok és semmi sem akar sikerülni.

Nem megyek tovább tanulni, vagyis, ha megyek is akkor is estire valamilyen szakképzésre. Nem igazán voltak/vannak hosszútávú céljaim. Sosem voltam jó tanuló középiskolában, nem is jók a jegyeim így felsőoktatásba be sem kerülnék. Örülök, ha mindenből meg lesz a kettesem érettségin, ahogy írtam 100 tételből egyet sem tudok. Annyi lesz, hogy holnap, ha lesz kedvem átolvasom (gondolom ez sokat elárul). Elköltözni sem tudok mivel a szüleimnek nincs rá pénzük, kollégiumba meg be sem kerülnék, de ugye nincs is miért.

"Hasonló helyzetben voltam, mint te, bár nem 160, csak 105, és nem 19, csak 17, de a többi ugyanez. És sikerült megcsinálnom, épp ezért mondom, hogy neked is sikerülni fog.

A legfontosabb dolog életben tartani a motivációt, és erre a legjobb, ha folyton szembesíted magad a céljaiddal. Én is esténként egy nagy vacsi után eldöntöttem, hogy holnaptól szétgyúrom magam, és az egész Rocky filmsorozat lejátszódott a fejemben, de persze reggelre kialudtam, és nem változott semmi. Egészen addig, amíg meg nem találtam azt a valamit, ami ráébresztett arra, amit igazán akarok, és onnan tudtam, hogy el fogom érni, és nincs ami megakadályozhat.

Másik legfontosabb, tudd, hogy melyek azok a pillanatok, amikor a jó döntést kell hozni. Nálam pluszban egy erős dohányzás is közrejátszott, ami lehetetlenné tette a mozgást, sőt egy idő után már a séta után is úgy kifáradtam, hogy már rossz volt magamra nézni. Viszont minden csalódás, minden a saját nyomorúságommal való szembesülés után azonnal rágyújtottam, bekajáltam, lesz*rtam mindent. Meg kell tanulni elnyomni ezt az ingert magadban, és ez a legnehezebb az egészben. De ez benned van, és képes vagy rá."

Na, nálam is ugyan ez van (szeretem ezeket az eseteket, sokszor azt hiszem, hogy csak nekem vannak ilyen defektem, de utána kiderül, hogy másnak is) csak én nem igazán tudtam eddig megfogalmazni. Ugyan ez a bizonyos "inger" van nálam is. Esténként megy a nagy elhatározás, másnap semmi. Jön a nagy felismerés, megünneplem egy kiadós zabálással. Bár mostanában nincs ilyen, mert valahogy meguntam. Most már úgy vagyok, hogy sehogy. Nem tudom, hogy képes vagyok-e elnyomni. Annyiszor próbálkoztam: először keveset ettem, később kalóriaszámlálás, koplalás, sőt még adipex-et is vettem (erre költöttem el az utolsó fillérem), 90 napos diéta. Semelyiket nem bírtam 3-4 napnál tovább.

Nem szeretek itt falun élni. Én nem azért nem megyek emberek közé, mert alapjáraton nem szeretek. Azért nem megyek, mert szeszélyezve érzem magam a súlyomból kifolyólag. Úgy érzem mindenki engem néz, undorodom magamtól. Télen még csak csak, de ilyenkor nem, egyáltalán nem megy. Még ilyen melegben is, ha ki kell mennem az utcára felveszek egy felsőt.

Én már egy jó ideje úgy vagyok, hogy "holnap kezdem". Szinte ez már normálissá vált, hogy este így fekszem le.

Nem tudom mi lenne, ha vékony lennék és (a testsúlyt leszámítva) ugyan ebben a helyzetben lennék. Gondlom könnyebb lenne lépnem hiszen egy óriási problémával kevesebb lenne. Én igazából a testsúlyomat nevezem meg fő oknak, a többi csak mind okozat.

Már kiskorom óta ezzel együtt élek. Sok sérelem ért, még családon belül is a bátyám folyton cseszegetett, néha még most is. Nem rég értem el, hogy túltegyem magam az akkor ért sérelmeken. Féléve még ezeken is felhúztam magam, pedig ezek több mint 8-10 évvel ezelőtt történtek. A szüleim folyton azt mondták majd, ha felnövök lefogyok, ha szerelmes leszek lefogyok és persze csak nehéz csontozatú vagyok.

Csak középiskola első évében jöttem rá, hogy milyen hátrányokkal is indulok. Akkor 14 éves voltam és már akkor is 120 kg voltam.

Legyen ez az első nap, kíváncsi vagyok meddig fogom bírni.

A 2 tojást már fel is raktam főni, majd csinálok mellé salátát. 0,5-1 paprikából, 1-2 paradicsomból, salátából (ha van itthon) és uborkából, ill. teszek rá ecetet és 2-3 kanál kefirt.

Előtte még edzek.

Egyenlőre nincs pénzem drágább táplálékkiegészítőkre.

Súlyzós edzéshez már egy párszor hozzáfogtam. A fekvenyomástól és a tricepsz gyakorlatoktól szokott fájni a könyököm (azoknál a gyakorlatoknál amelyeknél a felkart stabilan kell tartani, az alkart kell mozgatni), de, ha eléggé bemelegítek és kisebb súlyokkal csinálom, kevesebb ismétlés számmal, akkor elviselhető.

Ill. a lábedzést hanyagolom.

Az önsúlyos edzésről már halottam, jobban mondva a fegyencedzésről. A bátyám ezt csinálja egy ideje. Néztem könnyített gyakorlatokat, de igazából 2 gyakorlatnál többet nem igazán találtam.

Ahogy írtam orvoshoz most kizárt, hogy menjek, esetleg későbbiekben.

Nekem a táplálkozással nincs gondom, aztán majd meglássuk a testem, hogy reagál. Zöldségeknek az ízét nem bírom, de majd megszokom remélhetőleg, ill. a tojást is eddig csak szendvicsben ettem, esetleg rántva.

Számomra mindegy, hogy milyen diétát, táplálkozáshoz kezdek hozzá. Ebben az esetben szerintem mindegyik (legtöbb) egészségesebb mint a jelenlegi életvitelem.

Majd eldől, hogy meddig bírom. A kezdeti lelkesedés már sokszor megvolt, egy idő után mindig ellankad és abbahagyom.

Inzulin érzékenység mit takar? Amúgy nekem jó a napi háromszori étkezés annyival kevesebbet kell törődnöm az étkezéssel, ill. az ételek elkészítésével csak majd kell találnom elfoglaltságot, mert egy ideje pótcselekvésként végzem a kajálást.

Meg volt az edzés és az evés. Mi a gond a kefirrel? Nem szeretem így nem lesz nehéz lemondanom róla, igazából csak 2 kiskanállal tettem a salátára, hogy jobb íze legyen.

Egyenlőre nincs semmi gond, majd estefelé kiderül mi lesz.

Köszönöm a bízta szavakat.

Sajnos kutya nem megoldható, de amúgy van itthon 4 macska. Esznek és alszanak, szóval nem igazán kötődöm hozzájuk, nem is tudom miért vannak.

Az a baj, hogy hiába ülök egész nap a gép előtt közben folyamatosan eszem.

Tehát ezek szerint nem jó semmilyen tejtermék?

Arra rájöttem már most, hogy nem lesz könnyű összeállítanom még a napi 3 étkezést sem. Nem hiszem, hogy képes leszek egész nap zöldséget és tojást enni. Pl. a főtt zöldséget magában megenni sem tudom.

Gyümölccsel mi a helyzet? Azt fogok enni, ha lesz itthon.