A húgomnak szerintem evészavara van, ez az?

10:03, a hozzád hasonlók miatt szenvednek a mentális betegek még ráadásként a betegségük mellett. Marhára bírom az ilyen fajankókat, akik szerint két nagy atyai pofonnal megoldhatóak komplex társadalmi és mentális problémák.

Az evészavarok nagyrészt testképzavarból és/vagy önbzalomhiányból fakadnak és pont a szigorúbb, "magasabb mércét állító" családi közegben gyakoribbak. Ha egy csontvázlány testképe annyira torz, hogy egy ormótlan zsírtömbnek látja magát, akkor pofozhatod, beletörölheted a lábad, szidhatod, leköpheted, a tükörképe az ő agyában nem fog helyrekattanni, sőt, elárulom, rontasz a helyzeten.

A kérdezőnek: mindenképp beszélj a húgoddal, hívd fel a figyelmét a módszere (lényegében ugye koplalás) veszélyeire, a jojó effektusra, próbáld meg továbbra is rádumálni az életmódváltásra, motiváld. Ha hajlandó egy kicsit is engedni, és megfogadja egy-két tanácsod, akkor fontos a pozitív megerősítés.

Ha semmi nem hat rá, akkor a szüleitekkel kell beszélni, és tényleg szakember segítségét kell igénybe venni.

Eléggé súlyosan, kezdetnek próbálj vele beszélgetni, hátha segít, de ha nem, akkor feltétlenül orvos.

Pár jó tanács:

- beszélgetésnél próbáld rávenni, h nyelje le a falatot, illetve kérdezz rá, miért nem teszi (én azért nem ettem, mert jó érzés volt, h semmi nincs a gyomromban)

- mivel valszeg tisztában van a kaják kalóriatartalmával, kis kcal tartalmúakkal kezdjetek.

- fontos, h minden apró falat lenyelésének örülj, erősítsd, milyen ügyes mert az fejlődést jelent - a mostani állapothoz képest mindenképp.

- ne próbáld hirtelen tömni, inkább kicsi adagokkal - madárkaja - próbálkozz (a nagy mennyiségtől megijed, és mégúgysem eszik majd).

- ha elkezd enni, ne figyeld, ne tégy megjegyzéseket (miért ezt, miért csak ennyit), mert elmegy a kedve, visszaeshet

/Ezeket a tanácsokat gyógyulófélben lévő anorexiásként adom - tudom, mi zajlik ilyenkor bennü(n)k, fogadd meg./

A szüleidnek is szólhatsz, de

1. megutál a tesód

2. ha tukmálni fogják kajával - márpedig fogják - átcsaphat hánytatásba a dolog, ami semmivel sem jobb.

Aztán, ha semmi nem segít, doki - pszichol.

Ja, és próbáld rávenni, h mozogjon, és egyen mellette diétásan (sok fehérje, kevesebb ch, legkevesebb zsír), úgy szép izomzatra tehet szert, és lemegy róla felesleg.

Így csak koplal, lefogy - csomót izomból -, és amint ismét enni kezd, hájasabb lesz, mint volt, izma meg alig.

"egy frászt beteg! dögöljön éhen, kit zavar??"

Őszintén kívánok neked egy evészavaros, amúgy általad szeretett családtagot. Megnézném, mire mennél Makarenkoval.

ha a saját szüleit nem érdekli annyira hogy ezt észrevegyék, akkor majd nekik fájhat ha lesz valami a gyerekükkel, nem nekem, dehát "istenem egy- egy prototipust elb@sz az ember" mire rájön hogy kell nevelni.

nálunk ilyesmi nem fordulhat elő, mert még csírájában el lenne folytva. érdekes, általában nem a szegény rétegekből kerülnek elő ezek a "betegek" nem azok, akik örülnek hogy lyuk van a seggükön, nem azok akiknél ünnep a májkrém a kenyéren, hanem azok közül, akik jódolgukba nem tudják mit csináljanak már és megtehetik, hogy anyuapu nem figyel ez csak hab a tortán!

A dicsekvő, sekélyes és sznob gazdagoknál csak az önérzetes, megmondoménafrankót szegényeket utálom jobban, akik úgy hiszik, hogy csak azért, mert csórók vagy csórók voltak, máris morálisan magasabbrendűek.

Igen tény, hogy, azok, akik tudják, mit jelent nélkülözni, éhezni, szinte sosem lesznek anorexiások, erre a rétegre az alkoholizmus és a családon belüli erőszak a jellemzőbb.

http://www.youtube.com/watch?v=m4pmiZhdkdI

nah, ennyi. xD