Hogyan lehetek anorexiás?
Tudom, hogy az anorexia egy súlyos betegség.
Amíg a nevelőapám élt, naponta kétszer kaptam enni, de tavaly öngyilkos lett, és azóta féktelen "zabálásba" kezdtem.
Ennek meg is lett az eredménye, 167 cm-hez 78-kgm lettem. Harminchat kilót felszedtem, és gyűlölöm magamat.
Annyira, hogy már iskolába sem vagyok hajlandó járni, mert meghíztam, kövér vagyok.
Hogyan érhetem el azt, hogy ne kívánjam az ételt?
Inkább vállalnám a fájdalmakat, és a kóros soványságot, mint ezt az undorító testet.
válasza:Nem viccnek szántam a kérdésemet. 167 centiméterhez a 42 kilogrammal pont jól néztem ki. Nem volt rajtam fölösleg. Most viszont a térdemig sem jönnek fel a ruhám, és ez igen is nagyon rosszul esik.
A combomon lila csíkok vannak, undorító. Ráadásul egyre élinkebbek, hiába kenegetem őket.
Sportolni nem tudok, mert súlyos gerincferdülésem/bokasüllyedésem van. Ráadásul visszeres is a térdhajlatom egy kicsit. :( Tigris balzsammal próbálom kenegetni, de teljesen elvagyok keseredve.
válasza:Pont emiatt, mert nem tudok sportolni, egy comb, vagy térdzokni például, szörnyen állt rajtam.
Volt osztálytársam, aki tényleg vékony volt, de már akkor sem tudtam tovább fogyni.
Most meg egy egyszerűen borzalmas minden. Egyszerűen megakarok halni.
A családban is mindenki azt mondja, hogy szép az arcom, de a testem duci.
Próbálom takargatni, de nehéz. A vállaim elárulják, hogy széles a felsőtestem.
A karom mint egy sumo birkózóé, a lábaimat pedig már nem is részletezném.
Levágattam a hajamat, mert rövid hajjal keskenyebbnek tűnik a fejem, de már így is kezd "kövéredni"
Hízok, és Hízok.
Nem sokára már szobához (ágyhoz) leszek kötve. :(
válasza: válasza: válasza:A durva fogyást mindenképpen el kell kerülnöd, azzal csak felcserélnéd az egyik rosszat egy másikra. Szerencsére még fiatal vagy, ezért nincs veszve semmi, csak az a kérdés, mennyire van akaraterőd. Nézz utána sportolási lehetőségeknek. A jelenlegi súlyoddal a futást nem javaslom még, mert az ízületeidre jekentene túlzott terhelést. Sportolj és igyekezz zöldségeket enni, elhagyni a cukrot, krumplit, tésztát, kenyeret. Egy hónap múlva már nem csak remélni, de tudni is fogod, hogy jó úton jársz! Szorítok neked!
Ha nem bírod, úgy érzed nincs hozzá erőd, ne félj (jó) pszichológushoz menni, sokat segíthet, tapasztalatból mondom!
Hogyha ezek az adatok igazak, akkor 42 kilóval, 167 centivel, a BMI-d alapján nem voltál egészséges súlytartományban.
Nem kell kóros soványságot vállalnod, szerintem mindketten tudjuk, hogy ez egy hülyeség. Hogyha ennek szükségét érzed, akkor valóban pszichés probléma áll a háttérben. Egészségről nem lehet beszélni, hogyha csak a fizikai állapotodat figyeled és nem számolod bele, hogy hol vagy mentálisan.
Az érzelmi részét csak szakember tud segíteni rendbe rakni. Ha felnőtt létedre tudomásul veszed, hogy pszichiátriai kezelés segítene, viszont ezt ignorálod és nem mész el oda, mert "nincs kedved hozzá", akkor felelőtlen vagy.
Voltam már a te cipődben (igen, ezt úgy értem, hogy szélsőségesen alultáplálttól, egészséges és kiegyensúlyozotton keresztül, egészségtelenül magas testzsírig), és az egyik dolog, ami most nem hagyja, hogy bármelyik irányba elindulj , az az, hogy szerintem nincs kivel beszélned erről és egyedül rágod magadat rajta. Keress egy orvost, és beszélj vele. Hogyha az előző válaszok után is úgy döntesz, hogy a legjobb megoldás egy újabb evészavar, akkor nem lesz túl sok szép emlék, amire visszanézhetsz a korai 20-as éveidben :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!