Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti elválnátok? (Többi lent. )
Tíz éve vagyunk házasok, van egy óvodás gyerekünk. A gyerek imádja az apját, de nyilván nem menne vele, mert engem még jobban szeret.
A házasságunk gyakorlatilag a teherbeesésemmel egyidőben ment tönkre, bár mindketten akartunk gyereket (sőt, ő talán jobban), ám ahogy elkezdődtek a problémák, ő kettőt hátralépett. Nyíltan nem hagyott magamra, csak szájhúzva állt hozzá mindenhez. Innentől kezdve a házasságunk szép lassan kimúlt. A férjem meg van róla győződve, hogy én vagyok minden probléma forrása, hiszen aki vele nem tud együtt élni, az senkivel nem tud.
A férjem "pozitívumai": nem iszik, nem szerencsejáték függő, nem ver, dolgozni jár, ebben-abban otthon is segít.
Ami miatt mégis pokol mellette az élet: gyakorlatilag minden teher az én vállamon van, ha nem szólok rá, még a saját rokonairól is megfeledkezik. Velem valójában hónapok (de lehet, hogy évek) óta nem beszél, legalábbis érdemi dolgokról, gyakorlatilag a telefonjához jár haza. A gyereket nyugodt szívvel rábízni nem tudom, ha vele van, vagy valami baleset éri (apró, de tipikus figyelmetlenségből vagy felelőtlenségből adódó baleset), vagy nem öltözteti fel rendesen, vagy a kocsiban hagyja ésatöbbi. Ami neki nem érdeke, abban soha nem áll mellém, a konfliktusokat úgy kerüli, hogy hagyja, én álljak bele.
Ha nem lenne gyerekünk, már rég elváltam volna.
A férjem azon túl, hogy sok hasznát nem veszem, nem is zavar sok vizet, hiszen csöndben elvan, mint egy szobanövény. Viszont engem rendszerint kiborít a figyelmetlensége és a felelőtlensége. Amúgy is kimerült vagyok, ettől az utóbbi időben sokat beteg is, a férjem ugyanakkor érzelmileg egy biodíszlet, viszont előszeretettel csinál olyan dolgokat, amitől szerintem minden nő kiborulna. (Pl. a tiszta ruhák közé bedobja a koszosat vagy fordítva, begyalogol koszos cipővel a szőnyegre, ráül/ráfekszik a még el nem pakolt holmikra, kidobálja a cuccaimat kérdés nélkül, vagy úgy rakja el a dolgokat, hogy soha többé nem találjuk meg, meg ilyenek.) Természetesen belőlem az elmúlt években vérbeli házisárkány lett, a gyerek alig lát mást, mint hogy anya már megint veszekszik.
A férjem változni nem fog, ez biztos, én pedig képtelen vagyok szó nélkül elviselni, hogy semmibe vesz. Ugyanakkor a gyerekemet sem akarom tönkretenni. De közben meg belehalok, ha arra gondolok, hogy elveszíti az apukáját.
(Minden reggel az az első kérdése, hogy hol van apa.)
Ti elválnátok?
válasza:Otthon Magyarországon még a feleség bántálmazótol gyerekverő molesztálótól se lehetne elválni mert hát az trauma a gyereknek,az előzőek meg nem számitanak annak,igaz h évekig tartó terápia kell utána felnőttként is,hova hányjak?.... Többek közt ezért húznak el az értelmesebbek onnan..
40N
válasza:A férfiak ilyenek,ha gyerek jön v lelépnek v megundorodik,v bekattan h a gyerekre több idő jut. Őnző egoista lusta mind csak a szex számit nekik..
36N
válasza: válasza:"néhány sor alapján ítélkezzenek, és keményebbnél keményebb sértéseket vágjanak az amúgy is nehéz helyzetben lévő emberek fejéhez."
Értem! Amíg a férjedet szidják a csalódott elvált nő társaid, a TE pár sorod alapján, amit Ő róla alkottál, amiről egyébként senki meg nem mondja, hogy mi igaz belőle és mi nem, addig rendben van. Ha TÉGED minősítünk, a TE írásod alapján, az már nincs! :D
"Igen, nyilván hibás vagyok, hogy egy egyébként jól működő kapcsolatban nem gondoltam arra, hogy a férjem kifordul önmagából a terhességemtől és képtelen lesz felnőni a feladathoz."
Benned az önkritika halvány sugara sem világít. A te hibád csak az, hogy tökéletes vagy, egyébként meg a másik tehet róla. Gyönyörű mentalitás!
Azt nem értem, az ilyen kérdéseknek mi a franc értelme van?
Válaszok kérdésre:
- Hasznos: Ha egyetértesz velem és sajnálsz.
- Nem hasznos: Ha nem értesz velem egyet, mi több konstruktív kritikát fogalmazol meg.
Nevetséges vagy te is és a többi nyáladzó bányarém is. Én a helyetekben nem csodálkoznék, hogy egyedül maradtok, bár ebben a páholyi tökélyben amit magatok iránt éreztek, hogy miért van szükség másra, azt megint csak nem értem.
Előbb rakj rendet a saját házad táján, aztán mutogass a másikra!
válasza:Egy csalódott nőnek az igazság érzete magaslatokba hág, ha a többi csalódott nő igazolja.
Eszerint ha pedofilokat kérdezek a pedofilságról, még gyerekeket erőszakolni is szép dologgá lész.
válasza:Azt vegyük tudomásul, hogy amelyiknek nőnek a kérdezőéhez hasonló férje van/volt, az talán jobban átérzi a helyzetet.
A Kérdező ami az önkritikát illeti, saját maga irja, hogy házisárkány lett.
Mivel én is meg pár bnőm is volt házisárkány, így pontoson tudjuk hogy a sárkányság nem magától jön hanem akkor, amikor a nő már csak házicselédnek érzi magát és mindig kérni kell a ffit, hogy ugyan csináljon már meg ezt v azt.
Én a saját hibámnak tartom hogy az exemet a 2 gyerek előtt sajnos kiszolgáltam mert akkor épp nem dolgoztam illetve valtottan, szóval sokat voltam otthon igaz ő is. Mindenre azt mondtam, hagyd majd megcsinalom (mondjuk főzni nem tudott abszolut igy adta magát h én csináljam), a takarítás meg abból állt, hogy engedett 8-10cm -nyi vizet a vödörbe és azzal mosott fel heteken át (sajnos nem vicc). Tehat inkább megcsináltam én. Az is az én hibám, hogy én ezeket nem láttam meg. Azt se láttam meg, hogy a gyerekei annyira "fontosak", hogy előbb segit egy vadidegen hűtőjét szállítani, mint hogy a gyerekei karácsonyi ünnepségére menjen. Aláírom, hogy sokszor mi nők rontjuk el az elején, mert túlzásokba esünk, imponalni akarunk - aztán persze 2 gyerek mellett már messze nem megy ugyanez, csak sajnos a ffi addigra megszokta.
Ilyen szempontból vszínű mindketten hibáztak.
De pl. az én exem eleinte igényes volt magára, később lett az hogy este nem volt hajlandó zuhanyozni es holt büdösen feküdt be mellém, ez generálta, hogy igy nem volt kedvem lefeküdni vele, amiből következett, hogy elkezdett nőzni...megbeszélni meg sehogy se lehetett, ő nem érezte a szagot...
Mindig van ok-okozati összefüggés.
Kérdező, tegyél egy utolsó próbát, mond el v írd le szépen, ha nem változik, jobb ha elválsz.
Az én gyerekeim hálásak utólag hogy elváltunk, mert őket is megnyomorította a nemtörődömsége.
34-es, csak egyetlen dologra szeretnék reagálni, a többi agymenésed annyira öncélúan gyűlölködő, hogy szót sem érdemel..
Hasznos válasz: ha érdemben a kérdésre válaszol, azaz elválnál-e egy ilyen helyzetben, ha igen, miért, ha nem, miért nem
Nem hasznos válasz: ha öncélúan gyűlölködő.
Hello!
Ez egy jó téma amit érdemes boncolgatni. Volt régebben egy cikk talán „miért van annyi elbaszódott párkapcsolat” címen. Érdemes elolvasni.
Ebben azt fejtegetik, hogy ha egy Nő összejön egy pasival akit alkalmasnak talál a gyereki apjának, a férfi megszerzése után arra fog törekedni hogy meg is tudja tartani azt. Mindegy milyen áron de megtartsa magának. Ennek lépése a férfi egójának letörése, haverok leválasztása, a férfi „szobanövénnyé” alakítása, illetve mindegy mi, csakhogy megtörje a férfit nehogy más Nőnek kelljen. Miután kiöli belőle az összes dolgot (basztatással, lelkiismeret-furdalás keltéssel) amitől a Nő férfinak látta a férfit, elkezd panaszkodni hogy nem ilyen férfit akart maga mellé, nem ebbe szeretett bele. A férfiből papucs lesz hogy elkerülje a basztatást, a Nő meg nem érti hogy mivé lett a férfi akihez hozzá ment.
Szóval kedves Kérdező! Gondolkodj el azon, hogy amikor összejöttél a férjeddel milyen volt. Gyanítom akkor is bement cipőben, akkor is „laza” volt. Ebbe szerettél bele. Most hogy gyerek van elkezdted a férjedet is úgy nevelni, irányítani mint a gyereket. (összekoszolod a szőnyeget, csak döglesz a kanapén és nem csinálsz semmit) holott valszeg ezek a tulajdonságok megvoltak a gyerek előtt is.
A férjed azt látja hogy igazából bármit csinál abban úgy sincs köszönet. Ha van rajta sapka az a baj, ha nincs, akkor az. Ezért most már szarik bele.
Ennyi volt az általánosság… Most az én történem: Ugyan ez a szitu: barátnőből feleség. Feleség elkezdett nevelni: ezt ne így, azt ne úgy. Beleuntam a vitákba és alkalmazkodtam. Ebből lettem számára egy érdektelen otthonülő senkiházi, „szobanövény”. Aztán elkezdett panaszkodni hogy miért lettem ilyen. „hát azért mert ilyet akartál”. Rájöttem hogy ez a baj. Hogy a képére formált, de ez mégse jött be. Aztán elkezdtem újra a régi lenni. Sportolok. Kimaradok, „beleszarok” vagyok. Azóta úgy tapad rám megint mint a légy.
Szóval ne válj el, hanem kérd meg hogy legyen a régi Önmaga. Ha ezzel se hódit vissza, akkor ereszd el. HA újra feljön a bizsergés akkor problem solved :D
Kedves 38-as!
Amit leírtál, tökéletesen helytálló lehet, csak nem a mi kapcsolatunkra.
Nálunk nem ez történt. Ahogy korábban leírtam, a házasságunk működött, amíg volt energiám egyedül működtetni. Ám abban a pillanatban, ahogy át kellett volna vennie a stafétát, mert más lett a fontossági sorrend, ő magamra hagyott. És amíg én kongattam a vészharangot, ő szép lassan elhidegült tőlem. Nem a bizsergést és a szenvedélyt hiányolom a kapcsolatunkból, hanem az érzelmi odafordulást. A kérdés nem az, hogyan hódítsam vissza a férjem, vagy hogyan érjem el, hogy rám figyeljen, mert a házasságunk visszavonhatatlanul megdöglött. A kérdés az, hogy meg kell-e próbálni legalább látszatszinten működtetni a házasságot a gyerek kedvéért, vagy inkább ki kell lépni belőle.
Azért köszönöm a választ, amit írtál, létező jelenség, csak nálunk nem ez történt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!