Ti elválnátok ezért 12 év után? Vagy ti ettől még megpróbálnátok boldogok lenni?

Pár kérdést át kell gondolnod:

Boldog vagy mellette, vele? Ha nem, akkor boldogtalanul akarod leélni az életed? Boldog tudsz úgy lenni, hogy tudod, hogy a kisfiad el fog távolodni az apjától miattad? Annyira rossz a férjeddel, hogy egyedül jobb lenne? Nem csak arról van szó, hogy kicsit megkoptak az érzelmek? Megtettél mindent, hogy megpróbáld helyrehozni a viszonyotokat - és itt nem a férjed felelősségre vonására gondolok, hanem pl elutaztál vele mostanában kettesben valami romantikus, izgis helyre, ahol klassz kalandokban van részetek, és kicsit kizökkentek a mókuskerékből? ...stb.

Én anyagi gondok miatt nem tudok lelépni, ha lenne normális bevételem, már rég megtettem volna. Most azon vagyok ezen javítsak és lépjek. Nálunk az a gond a párom totál 12 éves szinten van, nem vagyok boldog mellette.

Ha te sem vagy az, akkor lépj minél hamarabb, mint olvastam, anyagilag meg is teheted, akkor mi tart vissza? Kisfiad van, ez igaz, nem lesz könnyű, de komolyan életed végéig egy sértődös kisfiúval szeretnél élni? Később mikor a fiad felnő és látja milyen megkeseredett vagy az apja mellett, majd bűntudata lesz, hogy miatta maradtál vele.

Gondold át!

Számomra ez nagyon messze van a válóoktól, bár lehet, hogy csak "nem jön át" a valós probléma ebből a néhány sorból. Egyébként nyilván mindig is ilyen volt, mégis vállaltál vele gyereket és nem is hamar.

Amúgy meg nehogy azt hidd, hogy 34 éves, elvált, kisgyerekes anyukaként olyan kapós leszel. Nyilván lehet új párt találni, de jó eséllyel nagyon le kell adnod az igényeidből. Nem valószínű, hogy összességében jobbat kapsz, mint a férjed. (És most senki ne írogasson, hogy az ismerőse barátjának a haverjának a szomszédja hallott már olyanról, hogy kisgyerekes anyukáért eljött a herceg fehér lovon, mert kivételek lehetnek, de nem ez a jellemző.) És hát abban se legyél ilyen magabiztos, hogy tuti nálad lesz a gyerek.