Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti elválnátok? (Többi lent. )
Tíz éve vagyunk házasok, van egy óvodás gyerekünk. A gyerek imádja az apját, de nyilván nem menne vele, mert engem még jobban szeret.
A házasságunk gyakorlatilag a teherbeesésemmel egyidőben ment tönkre, bár mindketten akartunk gyereket (sőt, ő talán jobban), ám ahogy elkezdődtek a problémák, ő kettőt hátralépett. Nyíltan nem hagyott magamra, csak szájhúzva állt hozzá mindenhez. Innentől kezdve a házasságunk szép lassan kimúlt. A férjem meg van róla győződve, hogy én vagyok minden probléma forrása, hiszen aki vele nem tud együtt élni, az senkivel nem tud.
A férjem "pozitívumai": nem iszik, nem szerencsejáték függő, nem ver, dolgozni jár, ebben-abban otthon is segít.
Ami miatt mégis pokol mellette az élet: gyakorlatilag minden teher az én vállamon van, ha nem szólok rá, még a saját rokonairól is megfeledkezik. Velem valójában hónapok (de lehet, hogy évek) óta nem beszél, legalábbis érdemi dolgokról, gyakorlatilag a telefonjához jár haza. A gyereket nyugodt szívvel rábízni nem tudom, ha vele van, vagy valami baleset éri (apró, de tipikus figyelmetlenségből vagy felelőtlenségből adódó baleset), vagy nem öltözteti fel rendesen, vagy a kocsiban hagyja ésatöbbi. Ami neki nem érdeke, abban soha nem áll mellém, a konfliktusokat úgy kerüli, hogy hagyja, én álljak bele.
Ha nem lenne gyerekünk, már rég elváltam volna.
A férjem azon túl, hogy sok hasznát nem veszem, nem is zavar sok vizet, hiszen csöndben elvan, mint egy szobanövény. Viszont engem rendszerint kiborít a figyelmetlensége és a felelőtlensége. Amúgy is kimerült vagyok, ettől az utóbbi időben sokat beteg is, a férjem ugyanakkor érzelmileg egy biodíszlet, viszont előszeretettel csinál olyan dolgokat, amitől szerintem minden nő kiborulna. (Pl. a tiszta ruhák közé bedobja a koszosat vagy fordítva, begyalogol koszos cipővel a szőnyegre, ráül/ráfekszik a még el nem pakolt holmikra, kidobálja a cuccaimat kérdés nélkül, vagy úgy rakja el a dolgokat, hogy soha többé nem találjuk meg, meg ilyenek.) Természetesen belőlem az elmúlt években vérbeli házisárkány lett, a gyerek alig lát mást, mint hogy anya már megint veszekszik.
A férjem változni nem fog, ez biztos, én pedig képtelen vagyok szó nélkül elviselni, hogy semmibe vesz. Ugyanakkor a gyerekemet sem akarom tönkretenni. De közben meg belehalok, ha arra gondolok, hogy elveszíti az apukáját.
(Minden reggel az az első kérdése, hogy hol van apa.)
Ti elválnátok?
válasza: válasza:Tanuld meg kezelni ezt az embertipust. A dolgai csendes lazadas azellen,h nem mutatod ki iranta az erdeklodesed es szereteted. Nekem is ilyen elettarsam van. Ez atipus igenyli,h megmond mit csinaljon. Ahangoskodast ,veszekedest nem birja.
Olyan dologra kerdd meg,amit meg tud csinalni.
A szekrenyben post ittel feliratozd a cuccokat,h jo helyre tudja elrakni
N/36
válasza:Először is. Senki sem hibátlan. Biztosan neked is vannak hibáid amit ő eltűr. Mégsem veszekszik minden nap mint Te vele.
Masodszor. Biztos nem tegnaptól ilyen. 10 éves kapcsolatban tudtad milyen és most mégis zavar, idegesit. Tudom, hogy talán kényelmesebb lett mint volt de abszolút másmilyen biztos nem volt azelőtt sem.
Ebből kiindulva a hiba nem csak benne lehet, hanem mindkettőtökben. Ő talán jobban elengedte magát Te pedig jobban kiélezed a viselkedését amiről tudtad, hogy ilyen amikor gyereket vállaltál vele.
Könnyű azt mondani, hogy ilyen-olyan emberrel nem lennék, válj el stb. mint itt írják. De Te ezt választottad, vele akartál gyereket. Nyilván ha nincs vissza út akkor el kell válni, mert nincs értelme tönkretenni magatokat. Nem azt mondom, hogy ne válj ezt neked kell eldönteni az szerint, ahogy érzed. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy ez a mutogatás a párodra nem igazán tiszta dolog, a saját viselkedéseden is el kellene gondolkodnod, hogy vajon Te mindig jól csinálsz e mindent, jogos e a felháborodásod egy olyan dolgon ami valószínűleg nem egy hirtelen fordulatból ered hanem tudomásod volt/lehetett volna róla csak lehet átsiklottál felette valamiért. Ki mit szakít azt szagol.
A gondokat meg kell beszélni, kérdezd meg őt is miért ilyen, mi zavarja és ne csak a sajátodat fújd. Szerintem ebbe ő is beleunt már és nem is érdekli. Most nem azt mondom, hogy egy lusta disznót kell védeni
válasza:#20 Te melyik világban élsz? Empátia? Egy vadidegen után, aki ismeretlenül név nélkül leír egy történetet csakis kizárólag az ő szemszögéből? Ha neked is válnod kellett, nem csodálkozom. Főleg egy olyan intelligencia szinttel megáldott nőről van szó - ami ugye nem akadályozza meg abban, hogy 5-7 év után szüljön egy gyereket egy embernek, akit nem szeret -, aki még azt sem tudja kikalkulálni, hogy egyszerre két embernek is lehetnek 56%os válaszai. Sőt akár 100nak is.
Tudjuk mi, hogy megy ez. Sok szerencsétlen elvált feleség nyalogatja a sebeit. Van akiket vernek, megcsalnak valóban, ti meg csak itt mártírkodtok. Szánalmas
válasza:
válasza:Miért érné meg vele maradnod? Mit kapsz te a kapcsolatotoktól (nem anyagiakra gondolok)? Mert a leírásod alapján semmit.
Ezeket írtad róla:
szájhúzva áll hozzá mindenhez
meg van róla győződve, hogy én vagyok minden probléma forrása
minden teher az én vállamon van
gyereket nyugodt szívvel rábízni nem tudom
soha nem áll mellém
figyelmetlen és a felelőtlen
változni nem fog
Amiket pozitívumként említettél, az pedig nem érdem. Nehogy már jutalom járjon azért, mert nem ver meg, nem alkoholista, stb. Ez lenne az alap, ami elvárható egy másik embertől. Az a kapcsolat régen rossz, ahol ennyit bírsz felsorolni amellett, hogy megérje vele maradnod. Nem a társad ez az ember, csak valaki, akivel egymás mellett éltek, de egyikőtök sem lép, te félelemből, hogy milyen hatással lesz a gyerekekre, ő pedig kényelemből.
A legjobb a gyerekeidnek és neked is az lenne, ha elválnál, és a későbbiekben lenne lehetőséged egy olyan férfivel megismerkedni, aki tényleg megbecsül, szeret, és társad lesz a kapcsolatotokban.
válasza:Azért az elég szomorú, hogy néhányan nem azért járnak ide, hogy a kérdezőknek segítsenek, hanem hogy látatlanban, néhány sor alapján ítélkezzenek, és keményebbnél keményebb sértéseket vágjanak az amúgy is nehéz helyzetben lévő emberek fejéhez.
Ti ilyenkor kielégültök? Vagy milyen pozitív hozadékkal jár, hogy sorokon keresztül mocskolódtok olyan embereken, akik titeket nem bántottak?
Honnan veszitek a bátorságot, hogy eldöntsétek, nyilván én vagyok a hibás, mert senki nem változik meg egyik napról a másikra. Hát akkor hadd áruljam el: de.
A férjem szuper társ volt, amíg nem szólt másról az életem, mint róla, meg arról hogy egymást szórakoztassuk. Aztán terhes lettem, és nagyon durván elkezdtem hányni. Nem reggeli rosszullét volt, hanem egésznapos, és hónapokig tartott. A végén már az egészségemet is veszélyeztette. A férjem empátia helyett megundorodott tőlem, és a pofákat vágta, mert több feladat hárult rá, és átmenetileg még rólam is neki kellett volna gondoskodnia. Amikor ez elmúlt, és minden téren rendbejöttem, ő még mindig viszolygott tőlem, pedig nagyon szép kismama voltam.
Igen, nyilván hibás vagyok, hogy egy egyébként jól működő kapcsolatban nem gondoltam arra, hogy a férjem kifordul önmagából a terhességemtől és képtelen lesz felnőni a feladathoz.
Mondjuk ha már intelligenciánál tartunk, nem tudom, az mennyivel van feljebb a Iq skálán, aki 1-2 mondat alapján lehülyéz és egyéb kellemetlen címkékkel lát el mindenkit, akinek más a véleménye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!