Ti elválnátok? (Többi lent. )

Siman. Nem lesz leanyalom, de mar most sem az. A gyereknek a nyugodt csaladi kornyezet a fontos, minden csak azutan jon. Ahol napi szinten megy a szulok kozott a perpatvar, ott mar semmi sem adott egy parkapcsolathoz. Igazabol itt dontesi lehetoseged mar csak abban van, hogy mikor boritod a bilit, most azonnal, vagy 1-2 ev mulva. Egy valas ugyis honapokig tart, inditsd csak el, addig el tudod intezni a dolgaid, amik a kuloneleshez szuksegesek.

42F

Tudom, hogy nehéz helyzet. De gondolj bele:

Szerinted az jó a gyermeknek, ha mindig azt látja, hogy veszekedtek?

Szerintem ez lelkileg mélyebb nyomot hagyhat benne, mintha elválnátok (pl. nehogy az ő párkapcsolataira is kihasson, hogy folyton vita, veszekedés stb.)

Attól, hogy elváltok, míg meglesz neki az apukája, csak ugye ritkábban látja maximum. De ez is megoldható.

Emellett: Te is végre boldog lehetsz, a férjed is találhat magának mást. A gyerekek egyébként sok esetben nagyon rugalmasok. Nem egy olyan gyereket ismerek, aki az édesanyja/édesapja új párját nagyon megkedvelte.

Ezenkívül: egy óvodás gyermek szerintemmár értelmes annyira, hogy szépen le lehet ülni vele, és elmagyarázni, hogy sajnos "Anya és Apa már nem boldogak együtt, ezért veszekednek olyan sokat, aminek viszont nem szeretnétek, hogy többé részese legyél stb. stb."

28/N

Még a te írásod alapján sem jön le az, hogy te lennél itt az áldozat.

"A férjem meg van róla győződve, hogy én vagyok minden probléma forrása, hiszen aki vele nem tud együtt élni, az senkivel nem tud."

Te pontosan ugyanezt csinálod. Kinek van igaza?

"Ami miatt mégis pokol mellette az élet" "nem iszik, nem szerencsejáték függő, nem ver, dolgozni jár, ebben-abban otthon is segít."

Továbbá ez is vicces így. Eltart, valamelyest gondoskodik rólad és a gyerekedről, nem bánt, de ezzel együtt ő a szemét alak aki nagyban szarik mindenre. Ne haragudj nekem, de ez így nagyon egyoldalú.

Egyébként akármi is legyen, a ti házasságotok a te és az ő felelőssége, ha akár önhibádon is kívül, szóval tényleg a férjed a hibás, akkor is te vállaltad ezt a kockázatot. Egy válással a mintegy valamelyest a te bukásod a gyerekedre hárítani, eléggé gerinctelen dolog. Ha a gyerek utálja az apját, akkor persze nincs kérdés. Te sem bírod, neki sincs rá szüksége. Másképp nem rajta kérd számon a te felelősséged, ő aztán végképp nem tehet semmiről. Mármint a gyerek.

Ez pedig

"Szerintem ez lelkileg mélyebb nyomot hagyhat benne, mintha elválnátok (pl. nehogy az ő párkapcsolataira is kihasson, hogy folyton vita, veszekedés stb.)"

Az, hogy otthon azt hallgatja, hogy veszekedtek, az sz@r. Mint ahogy rossz az is, ha rossz jegyet kap, vagy elveszíti a zsebpénzét.

Egy válás viszont traumát okozhat. Én nekem pár nagyon értelmes és intelligens, látszólag igazán gondtalan barátom is elmesélte, hogy mind mai napi felnőtt korában is még mindig kérdőjelek vannak az egésszel kapcsolatban. Diploma utáni fiatal életpályát kezdő emberekről beszélek.

Sajnos itt már nincs jó döntés. Én valószínű azt próbálnám mérlegre tenni, mi a jobb a gyereknek. Hasonló helyzetben vagyok, én elképzelhetetlennek éreztem a válást a gyerekünk miatt, de ő tökéletes apa, simán rábízhatom a gyereket, mindig is akkor voltam a legnyugodtabb, ha én vagy ő vigyázott rá. Nála csak annyi a bibi, hogy engem nem szeretett és nézett levegőnek 1,5 éven át egy konfliktus után. Én beleszerettem másba, le is feküdtem volna vele, de a férfi meggondolta magát. Nem lett volna megcsalás részemről. Ha az a férfi nem lett volna házas és lett volna esélyünk, akkor se biztos, hogy meg tudtam volna tenni, hogy elvegyek egy olyan apát a gyerektől, aki legalább annyira szülő, mint én. Egy olyat, aki nem megbízható, nem törődik a gyerekkel, már könnyebben leváltottam volna, de még akkor is ott van nyilván a gyerek ragaszkodása. Ha a férjed ilyen, akkor válás esetén nyilván még ennyit se fog törődni a gyerekkel. De neked se lesz egy perc nyugtod se, ha majd a kötelező láthatások alkalmával elvinné tőled. Most legalább valamennyire tudod kontrollálni, de ha kötelezően oda kell adnod, ki tudja, mikor felejti ott a kocsiban. De lehet, hogy az a fajta apa lenne, aki utána felé se nézne a gyerekének. Ezt így nehéz megmondani, az is lehet, hogy onnan kezdve értékelné, hogy van egy gyereke. Most nyilván el van kényelmesedve és nem nőhetett bele az apaszerepbe. Úgy érzem, van szülői segítséged, és ők talán túlságosan is belefolytak az életetekbe. Az én férjem se lenne ilyen szuper apa, ha lett volna a közelben egy nagymama. Automatikusan átadta volna a gyerek körüli teendőket nekünk nőknek, és sose válhatott volna olyan jó apává, mint amivé vált. Tehát ha elváltok, még az is lehet, hogy nyugodtan rábízhatod a gyereket, mert felnő a feladathoz.

Amíg férjnél vagy, esélyed sincs normális partnert találni. A gyereknek nyilvánvalóan boldog szülőkre van szüksége. De mérlegelni kell, megéri-e, hogy elveszíti az apját? Szüleid/anyósod mennyire veszik át az apa szerepét? Ha nagyon belefolynak az életetekbe, akkor a következő partnereddel minden ismétlődni fog.

Én a magam életében sem tudok jó megoldást. A férjem döntött, ő nem bírja így tovább és el fog menni. Legalábbis tervezi. De mi közös gyerekfelügyeletet tervezünk, mert mindketten nagyra tartjuk egymást szülőként és egyikünk se akarja elvenni a gyereket a másiktól, és a gyerektől se a másikat. Viszont félek, hogy a gyakorlatban ez nem lesz megvalósítható onnan kezdve, hogy nem azonos a lakcímünk. Nem lehet egy gyereket rángatni, mint egy marionett bábut. Most még esetleg igen, de tinédzser korában már ő fog dönteni. És nem biztos, hogy mellettem vagy melletted. A tinédzserek lázadnak, és könnyen lehet, hogy apánál fog kikötni és te veszíted el őt esetleg évekre. Szóval sok mindent kell mérlegre tenni. De van egy pont, amikor az ember érzi, hogy nincs választási lehetőség, akkor se, ha meg lesznek a következményei.

Természetesen igen, nekem az exfeleségem volt ilyen rendetlen szóval tudom milyen ez.

Attól mert elváltok még láthatja az apját, ez ne hátráltasson a döntésben.

Mikor a párod miatt rossz irányba kezdesz változni ott az a kapcsolat nem működőképes...

Én abban nőttem fel h nem váltak el, helyette ütötték egymást meg engem. Haza hordták a párjaikat,volt aki simán beköltözött,volt aki rám mászott anyám pasijai közül,apám is molesztált ha épp nem ütött engem is vmiért,12 től 17 éves koromig. Tök jó h nem váltak el,18 évesen leléptem,soha többet nem láttak,és gonosz leszek,remélem felfordultak már..

Az első 18 évem sok éves pszicterápiával tudtam helyre tenni,de még igy se teljesen,évekig irtóztam a férfiaktól,emberi kapcsolatoktól,egy érintéstől öleléstől hányingerem lett,pánikbeteg voltam,szorongtam,bármitől ami hasonlót jelentett a fejemben ahhoz ami otthon volt elakartam menekülni,ugynis én ehhez társítottam a házasságot párkapcsolat emberi kapcsolatokat sajnos. Még nagyobb döfés mikor szépen ráébredtem lassan,h másoknál más van,nagyon sok normális felnőtt elvált szülős barátom lett.. Inkább válni mint hazugság,rossz minta..

40N