Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti elválnátok? (Többi lent. )
Tíz éve vagyunk házasok, van egy óvodás gyerekünk. A gyerek imádja az apját, de nyilván nem menne vele, mert engem még jobban szeret.
A házasságunk gyakorlatilag a teherbeesésemmel egyidőben ment tönkre, bár mindketten akartunk gyereket (sőt, ő talán jobban), ám ahogy elkezdődtek a problémák, ő kettőt hátralépett. Nyíltan nem hagyott magamra, csak szájhúzva állt hozzá mindenhez. Innentől kezdve a házasságunk szép lassan kimúlt. A férjem meg van róla győződve, hogy én vagyok minden probléma forrása, hiszen aki vele nem tud együtt élni, az senkivel nem tud.
A férjem "pozitívumai": nem iszik, nem szerencsejáték függő, nem ver, dolgozni jár, ebben-abban otthon is segít.
Ami miatt mégis pokol mellette az élet: gyakorlatilag minden teher az én vállamon van, ha nem szólok rá, még a saját rokonairól is megfeledkezik. Velem valójában hónapok (de lehet, hogy évek) óta nem beszél, legalábbis érdemi dolgokról, gyakorlatilag a telefonjához jár haza. A gyereket nyugodt szívvel rábízni nem tudom, ha vele van, vagy valami baleset éri (apró, de tipikus figyelmetlenségből vagy felelőtlenségből adódó baleset), vagy nem öltözteti fel rendesen, vagy a kocsiban hagyja ésatöbbi. Ami neki nem érdeke, abban soha nem áll mellém, a konfliktusokat úgy kerüli, hogy hagyja, én álljak bele.
Ha nem lenne gyerekünk, már rég elváltam volna.
A férjem azon túl, hogy sok hasznát nem veszem, nem is zavar sok vizet, hiszen csöndben elvan, mint egy szobanövény. Viszont engem rendszerint kiborít a figyelmetlensége és a felelőtlensége. Amúgy is kimerült vagyok, ettől az utóbbi időben sokat beteg is, a férjem ugyanakkor érzelmileg egy biodíszlet, viszont előszeretettel csinál olyan dolgokat, amitől szerintem minden nő kiborulna. (Pl. a tiszta ruhák közé bedobja a koszosat vagy fordítva, begyalogol koszos cipővel a szőnyegre, ráül/ráfekszik a még el nem pakolt holmikra, kidobálja a cuccaimat kérdés nélkül, vagy úgy rakja el a dolgokat, hogy soha többé nem találjuk meg, meg ilyenek.) Természetesen belőlem az elmúlt években vérbeli házisárkány lett, a gyerek alig lát mást, mint hogy anya már megint veszekszik.
A férjem változni nem fog, ez biztos, én pedig képtelen vagyok szó nélkül elviselni, hogy semmibe vesz. Ugyanakkor a gyerekemet sem akarom tönkretenni. De közben meg belehalok, ha arra gondolok, hogy elveszíti az apukáját.
(Minden reggel az az első kérdése, hogy hol van apa.)
Ti elválnátok?
válasza:Én elválnék. Ahogy ezt leírod, ez nem normális élet. A gyerek is tuti hpogy boldogtalan ilyen szülőkkel.
Attól, hogy elváltok, akár hetente többször láthatja az apját gyerek, ha jóban maradtok barátként.
Boldogtalan vagy, biztos hogy a férjed is az.
És teljesen mindegy ki kezdte vagy ki hibás jobban.
Az a hozzászóló aki téged hibáztatott, egy idióta.
F
válasza:Kidobalja a cuccaidat.. Szerintem lassan titeteket is kidob.. Egyszer dobta volna ki ami nem az övé,nálam repült volna utána,sose voltam szolga lelkü pasi függő nő.. Ő már rég elvált tőled,csak utalgat neked h te mond ki..
58N
válasza:Nem én vagyok a négyes és hatos kérdező, csak lement a %-om egy ponttal tegnap óta.
Semmi bajom veled, csak vicces az, mikor évek múltán gyerekkel csodálkoznak rá egymásra a párok. Ez miért van? Nem figyeltél az emberedre, hogy trehány? Évekig nem zavart, hogy trehány? Aki egyébként trehány, meglepő, ha leszar minden mást is? Kérdező! Jó reggelt! Arany málingóm! Hát itt vagy be kell fejezni a sárkányoskodást és úgy választást ajánlani (azért nem ultimátumot, mert azt csak vesztes pozícióból kell tenni), vagy elválni a francba és többet olyannal nem összeállni, pláne nem együtt élni és gyereket szülni, aki minden, csak nem megfelelő.
32/f
válasza:Nálunk is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy vita és veszekedés nélkül próbáltam megoldani mindent.
Sokszor az volt az érzésem, hogy azért csinálja meg direkt xarul a házimunkát, hogy többet ne kérjem meg rá, és inkább én csináljam.
Tíz év alatt mindent èn intéztem, a komoly ügyeken át a pizza rendelésig.
De igyekeztem erőn felül dolgozni azért, hogy a házasságunk működjön és békés legyen. Egyre nehezebben. Idő után feltűnt, hogy kimondottan keresi a konfliktust, nagyítóval keresi a hibáimat, egyre bunkóbb a gyerekekkel, jó szava csak akkor volt, ha szexelni akart. Akkor elkezdtem tépelődni, hogy jobb lenne válni.
Megoldódott, mikor kiderült, hogy nem csak úgy nyomkodja állandóan a telefont, hanem szeretője van. Kitettem, elváltunk.
A gyerekek kicsit nagyobbak voltak, megértették. Nem szenvedtek traumát, nem könyörögtek, hogy kibéküljünk.
Azóta újra férjhez mentem. A párommal szeretik egymást, teljesen beletalált az apaszerepbe, és van egy közös gyerek is. Nem tündérmese az életünk, de a hàzasságunk sokkal jobb. Végre megtapasztaltam, hogy milyen egy férfire támaszkodni, és átadni a gyeplőt (néha).
válasza:Érdekes, amikor egy férfi ír ki ilyen kérdést, mindenki azt mondja, hogy együtt kell maradni, mert a megcsinált gyerekért felelősségel tartozik...
Én elválnék, nem tudnék ilyen életben kiegyensúlyozott lenni és jó példát mutatni.
válasza:Elválnék. Kevesebb dolgod lenne, ha egyedül lennél, nem kell utába menned a háztartásban pl, nem beszélve arról, hogy nyugodtabb légkörötök lenne a gyerekkel.
Te se szobanövényt akarsz, hanem egy szerető párt.
válasza: válasza:Az utolsó is idióta, meg az összes többi is, akinek kevés a százaléka. Ennyi empátia azért ne legyen bennetek, a macskámban több van, meg értelem is.
Kérdező, elválnék.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!