Mit szolnal, ha veled ez megtörtenne?

Hagynàm a francba a férfit,ha elhagyott a férjed,biztos sok minden más tennivaló van,mint ilyesmiken agyalni. Amúgy a nő aki hoppon maradt,el is vàlt?

Bocs most látom,hogy igen.Egy ideig hanyagolnàm a pasikat,később keress egy harmadikat.

Mit tennék?Mégis mit tehetnék?Ha a fejem verem a falba,vagy a földön sírva fetrengenék,akkor se változna semmi.El kell fogadni.Valószínű nem lenne egyszerű,de más megoldás nagyon nincs.Mert Te mit tettél?

Bosszúvágyat nem éreztem még soha,dühös meg max. magamra lennék,h ilyen hülye voltam.Ahogy magam ismerem.(9)

Ne vedd támadó jellegűnek a dolgot, de az erkölcs az nem olyan ami egyszer van egyszer meg nincs. Az, hogy megcsalom a párom az tisztelet kérdése semmi több és erre nem mentség a megromlott házasság meg az sem, hogy ilyet még sosem éltem át. Számomra ez nem igazán elfogadható, de én mondjuk eleve odáig sem jutnék el, hogy csak a gyerek miatt maradok házasságban a férjemmel. A gyerek nem hülye, ha még pici akkor is érzi azt, ha nem szeretitek egymást és saját tapasztalatból mondom, hogy sokkal kevesebb sérülést okoz a gyereknek ha elváltok és mindketten boldogan élitek az életeteket minthogy a gyerek azt nézze hogy szenvedtek egymás mellett. Az én szüleim miattunk nem váltak csak el ezt mindig is tudtam, anyám is bevallotta én nekem meg akaratlanul is bűntudatom van, hogy miattunk nem lehetett boldog életük, hiába nem én hoztam a döntést. Engem mindig úgy neveltek a szüleim, hogy a saját tetteidért csak is te vállalhatod a felelősséget. Te most a szeretődet akarod beállítani csúnya rossz embernek, mert trutyiban hagyott, pedig ez ugyanúgy a te hibád is. Azzal amúgy sem mész semmire, ha ezen pörögsz, hogy mekkora egy szemét volt, szerintem nem kifejezetten volt az, csak hozott egy döntést ami neked nem kedvezett és bosszant, hogy míg ő nem veszített ezzel nagyjából semmit(bár a felesége bizalmát szerintem csúnyán és hiába bocsát meg ezért valaki ezt ténylegesen elfelejteni és visszanyerni a bizalmat nagyon nehéz/majdhogynem lehetetlen) te meg ezzel szemben mindent. Az, hogy két szék között a pad alá estél az a te döntésed volt ugyanis ha instabil helyre csücsülsz bizony megvan ennek a veszélye. Szerintem ahelyett, hogy keseregsz, dühöngsz és sajnáltatod magad inkább szedd rendbe végre az életed és gondolkodj el a felelős döntéseken, ugyanis a te életedért a te döntéseidért csak TE felelsz és senki más. Bocsáss meg ha kicsit nyersen fogalmaztam.