Felesegek, akikkel ez megtortent, tudtok tanacsot adni?

30:

Pont ez az!

Nem hiszel már neki, nem bízol benne, nem tudod elfogadni, hogy mással is szexel.

A váláson kívül milyen megoldás van?

Azt itt mindenki tudja, aki válaszolt, hogy nem akar(na) mással élni, legalábbis jelenleg.

És te miért is akarsz vele élni, ha nem bízol benne már (ez egy házasság halála), nem tudsz neki hinni?Leírom én, ha te nem vagy képes rá.Gyáva vagy az életedet újrakezdeni.Félsz a változástól, attól, hogy a gyerekeiddel egyedül maradj.Ezért az összes létező kifogást felhoztad nekünk itt.Tisztában vagy azzal, hogy a férjed ígérete, miszerint a szeretővel végzett, nem lesz igaz.Tipikusan az a feleség típus vagy, aki mindent eltűr, elvisel, csak ne egyedül kelljen szembenéznie az élet nehézségeivel.Ezért volt felesleges a kérdésed, max. lelkileg egy kicsit megkönnyebbültél, hogy kiadtad magadból.Ettől viszont nem vagy előrébb és nem is leszel ilyen mérhetetlen gyávasággal.Az ördögi kör marad.

A férjed meg válás után is a gyerekeid apja tud maradni, ha ő is úgy rendezi két punci között az idejét.Erről ennyit.

Szia!

Az én történetem még kislányként kezdődött, a szüleimmel. Anyukám előtt lebukott az apám, hogy megcsalja. Akkor voltam 5 éves. Én szerettem aput is és anyut is és velük együtt volt teljes a világom. De aztán anyu egyik nap elmondta, hogy apu más nőt szeretgetett, ami anyunak fáj, és ezért elválnak, mert ez egy olyan dolog amit nem érdemes elsöpörni, főleg ha többet nem tudsz bízni a társadban.

Akkor én is csalódtam apukámban, mert úgy éreztem, hogy én sem voltam elég jó kislánya, ezért szeretgetett mást. Viszont később anyám példakép lett, mert akkor nagyon bátran viselkedett. Sőt, annak biztos tudatába adta be a keresetet, hogy nekünk kvázi nem volt hova mennünk.

Ez nekem azért is fontos, mert így felnőve, én is szembesültem a helyzettel, hogy mit is tegyek amikor megcsaltak? Mert sajnos megcsaltak. De anyukámból hatalmas erőt tudtam meríteni és tovább lépni. Megmondtam az exemnek, hogy részemről itt halt meg a dolog közöttünk, és nem akarok a kényelmes kis elnyűtt kanapéja lenni, amikor más tudna teljes értékűen szeretni.

Majd félévig rágta a küszöböm folyamatosan, hogy ő már szent életet él, csak nekem áldozza magát... stb.

De a helyzet az, hogy én csak a kényelmes opció vagyok. Örömmel mosok, takarítok, főzök. Nekem a házi munka meditáció volt mindig és valami kellemetlen dolog. Ő hazajött a tisztaságba, a kényelembe, és a korunkbeliek többségétől ezt már nem kapja meg.

De én nem bántam meg, hogy szakítottam. Sajnos nagyon rövid az élet ahhoz, hogy elfecséreljük. Lehet, hogy anyaként a türelem jól jön, pláne két gyerek mellett. De ha ennyivel beéred, akkor ennyi erővel a koprsóba is befeküdhetsz. Ráírathatod a fejfádra: "Itt nyugszik egy az anya aki a gyermekeinek élt, és ennyi volt minden öröme..."

Nem féltsd a gyerekeket. Érzik, hogy baj van. Beszéld meg velük, meg fogják érteni és később, talán felnőttként pont ez fog majd erőt adni nekik, hogy ők is egy nehéz helyzetben jó döntést hozzanak.