Sosem lehetek már boldog többet?

Unalmas? A házasság márpedig ilyen, nincs buli minden hétvégén és minden este ugyanazzal a pasival kell ágyba bújni. Bakker! Ha ezt tudod időben .......

Mire számítottál? Igen a gyereknevelés és a napi munkábajárás is unalmas.

Szerintem ilyenkor a talpa is ökölbeszorul azoknak a nőknek akik folyanatos megaláztatásban, terrorban élnek egy férfi mellett. Na az ők igazán szeretnék ha unalmas életük lenne.

Ja .. és igaza van az előttem szólónak: ne nézz annyi szappanoperát.

A gyerek azt sínyli meg ha a szülei veszekedését látja,illetve ha azt szokja meg hogy apa és anya úgy él mint két idegen.

Én elváltam,és a gyerekek köszönik jól vannak. De ehez az kell hogy ne legyen egymásra köpködés,és megtudjatok egyezni!

Drága kérdező, látod, hogy hány ember él boldogtalan házasságban :) a hozzászólásokből látszik. Te se törj ki! Élj boldogtalanul :) Segítség nélkül, a gyerekednek próbáld azt hazudni, hogy minden rendben van! :)

Szerintem meg a nagy túróst, hívd el párterápiára a férjedet, lengessed be a válást, beszélj vele őszintén! Üljetek le. Ha neki is fontos akkor egy csomó dolgot meg lehet próbálni, ha nem megy akkor pedig nyiss más ötletek felé. Dolgozz magadon, értsd meg, mit szeretnél.

Ne hallgass azokra, akik megkeseredetten rágják a száraz kenyeret egy olyan nő/férfi mellett, aki utálja őket, nem foglalkoznak egymással. Az sem jobb a gyereknek.

Ne hallgass az idióta vészmadarakra. A gyerek akkor boldog ha anya, apa boldog. Ha nem vagytok azok, akkor ő sem az, mert érzi. Én 12 éves kapcsolatból léptem ki, az én gyerekem is 4 volt. Előtte mindent megpróbáltam, de a férjemnek jó volt a langyos víz, a szex szinte teljesen megszűnt, ha volt sem volt benne semmi öröm számomra. Ritkán volt közös program, ha kértem sem érdekelte, nagyszülők nem voltak, nem akart volna idegennek fizetni hogy mi szórakozzunk. 3 évig otthon voltam a babával, ő nem vigyázott rá, mert nem pelenkáz, nem bírja a kaki szagot stb stb.

Visszamentem dolgozni szeptemberben és karácsonykor már azzal fogadtam hogy válunk. Előtte próbáltam párterápiára csalni (hülyeség) meg minden egyebet. Ekkor persze kapálózni kezdett, de már nem érdekelt. A lányom négy éves volt, én pedig kb 2-3 évvel azelőtt szexeltem utoljára. 37 éves voltam, úgy éreztem, megőrülök ha még így kell lehúznom majd tíz, húsz akárhány évet.

Elváltunk, nekem jobb lett. Neki is csak nem vallja be. Nem lett párkapcsolatunk, de volt egy szex kapcsolatom másfél évig, neki is valameddig. Gyerekkel nekem nehéz párt találni, de így legalább a lehetőség adott, hogy legyen szex ha arra vágyom. Mondjuk párkapcsolatra vágyom, monogám típus vagyok. De akkor is boldogabb vagyok így, és a lányom is. Apa annyit látogatja amennyit csak akarja, nem tartjuk magunkat szabályokhoz, mindent megbeszélünk. Most negyven vagyok, és nem tudom, lesz-e még valakim, de közben jól érzem magam egyedül, így nem vagyok olyan szomorú és elesett, mint a társas magányban. Megjegyzem apa is többet foglalkozik így a lányával mint amikor egymás mellett szenvedtünk és menekült tőlünk. Most jön, időt tölt vele, segít.

N 40

Nem tudom pontosan mit értesz unalmas alatt, illetvw ténylwg milyen problémák vannak a házasságotokban. De én nem értek egyet azzal, hogy meg kell alkudni csak mert van egy gyerek. Ha a szülők normális módon válnak el, nem annyira sinyli meg a gyerek, hozzászokik az új helyzethez és kész. Egy fostalicska házasságot, amiben ennyire boldogtalan az ember, kár erőltetni. Egy életünk van, kár elvesztegetni a boldogtalanságra. Egyáltalán nem biztos, hogy más kapcsolatod is unalmas lesz x idő után.

Első menetben szerintem adj még egy esélyt a férjed ek a változtatásra, mond meg neki, hogy így nem szeretnéd folytatni, ha nem tudtok kiegyezni némi változásban, akkor válást indítasz. Ha ő továbbra sem érdekli, hogy javuljon a dolog, és te is boldogabb legyél, akkor tényleg nincs mitől beszélni, nem érdemes erőltetni.

Én sem maradnék egy olyan önző férjjel, akinek csak az a szempont hogy neki jó így, a másik meg le van tojva...