Miért fáj nekem, miért irigykedem (nem jó dolog) 30-as férfiként, hogy annyi de annyi ismerősöm boldog párkapcsolatban él, én meg 1 éve csak egyedül? Pedig boldognak kellene lennem, hogy végre egyedül lehetek, nincs hazugság, megcsalás, stb.

Én is irigykedek a barátnőimre, akik boldogok, családjuk van, szeretik egymást, megvan minden az életükben amit szeretnének, és közben nem hazudnak egymásnak, nincs megcsalás...

De ugyanakkor örülök is a boldogságuknak, hogy nekik sikerült.

Szerintem van olyan kapcsolat, ahol nem csalják meg a másikat, nem titkolóznak, mindent őszintén meg tudnak beszélni. Én soha nem csaltam meg senkit, nem hazudtam, engem mégis megcsaltak, átvertek többször is. Én mégis úgy gondolom, hogy nem lehetetlen normális párt találni. A barátnőmék sok éve együtt vannak, gyerekük van, és még mindig tökéletes a kapcsolatuk, nekem ők a pozitív példa.

De ha te úgy gondolod jobb egyedül, mert úgyis meg fognak csalni, akkor ne itt panaszkodj, hanem keress valami hobbit és foglald le magad.