Lehetek boldog vele?

Nem gyengén viharos éveken vagyok túl, 40 fölött, iskolás gyerekekkel , pár éve egyedül. Evidens hogy már egyre nehezebb igaz társat találni..esetemben óriási a fék egy igazi nyitásra. Hárítom a közeledések 99%-át, és klasszikusan aki nekem jönne be onnan meg én vagyok hárítva...de most már végképp nem tudom hogy is van ez. Minap összeakadtam vkivel társkeresőn akivel a múltunkban sok összefonódás van, közel egy helyen nőttünk fel, ő emlékszik rám én inkább a családtagjaira.viszont mindketten idekeveredtünk ahol nem gyakori földivel találkozni.(országon belül) megvan mindkettőn sztorija hogy került ide. Minden hátsó szándék nélkül találkoztam vele függetlenül attól hogy a társkeresőn botlottunk egymásba (és én írtam rá 😂) ahogy látom tapasztalom egy tényleg normális emberke, látom rajta hogy segíteni akar ugyanakkor azokat a jeleket is veszi a radarom hogy kezd belémesni...

Egy tisztességes családból való,leinformálható férfi. Tulképp nekem most azonnal rá kéne csapjak de már nem tudom hogy a gyöpös agyam miért küldi az impulzusokat? Lehet hogy tényleg csak a szőke herceget várom??? Most ott tartok hogy igen ez egy remek barát akiben megbízhatok. Szerintem pont az a típus akit önmagáért szeret a környezete. Már megijeszt ahogy bánik velem, elszoktam hogy emberszámba vesznek ... nem fojtó,túlzó, csak nekem szokatlan.megszoktam hogy magam ura vagyok...

Viszont nem érzek kémiát..