Milyen elvált szülők gyerekének lenni?

És párod mit mondott erre ? Tényleg elküldte a csaj? Sztem annyira nem hihetetlen, talán ha nem vérbeli aljas sz*jha a csaj, akkor nem veszi el a terhes ismerőse férjét... Lehet tényleg elküldte, csak aztán a férjed visszakönyörögte magát, a csaj meg úgy volt vele, hogy ha ennyire nem akar már a családdal lenni a férj, akkor miértne... De nemtom, férj mit mondott?

15éves lány vagyok. Van egy 11éves húgom. a szüleim között 6-7 éve romlott meg a kapcsolat. Apu elkezdett inni. Egyre kevesebbet volt otthon. Egyre többet ivott.Ilyenkor eleinte tök vicces volt, mert még pici voltam. De aztán egyre gyakoribbá vált, és egyre erőszakosabb lett.Anya meg egyre jobban szidta. Anyukámnak olyan munkája lett hogy minden 2. héten csak éjjel dolgozik, és itthon kellet hagynia minket. Aztán apu egyre később járt haza 10évesen vacsorát csináltam és egyebek. A testvérem félt tőle, ezért a maminál aludt mindig. 1 éve nagyon elmérgesedett a helyzet. Volt hogy haza jött éjjel 2-3 fele berontott a szobánkba (külön szobába aludtak anyuval)egy rúzsmintával és elkezdte bizonygatni hogy az marihuána és hogy mi áruljuk a környéken. Volt olyan, hogy éjszaka közepén a hugomat kellett elvinne otthonról, hogy ne tudja pontosan mi történik. Apu késsel támadt nekem, mert a kocsmába azt is hallotta hogy k-u-rva vagyok. szét burította a szobát, mert gépeztem. Szóval gyűlölt engem. De anya beadta válópert. Akkor is meg akart ölni mert szerinte az én hibám volt. De már egy féléve nyugalom van itthon és lehet aludni is. És szeretek elvált szülők gyereke lenni. Mert rengeteg kiskapu van. Mind a 2 fél a gyerekekért harcol, és amit anya enmenged apu azértis megengedi.

Én 2éves voltam amikor elváltak a szüleim.(most 22vagyok),Anyuval és a második férjével éltem,Apu az uj feleségével tölünk 60kmre.Nem volt az,h most igenis 2hetente kötelezö volt mennem.ha akartam,mentem,ha nem,nem.ha ottvoltam sokat az se volt gond,de ha egy hónapig nem mentem az se.14éves koromban az iskola miatt Apuékhoz költöztem.Ott megismertem a volt páromat(7évet voltunk együtt),és idövel egy kis család lettünk..(gyerek nincs,csak kutya).jól elvoltunk,és most hogy szétmentünk,akkor döbbentem rá,hogy én sehova sem tartozok.Anyutól eljöttem 8éve,Apuéktól 4éve.és egyszerüen egyiküknél sem tudom elképzelni az életemet.(ezért élek külön)de nagyon jó lenne mr egy saját igazi család.Szóval a lényeg az,hogy a gyerekek érezzék hogy bármikor bármelyikőtökre számíthatnak.És hogy az új párt ne szidd Te sem,és a volt párod sem,mert akkor a gyerekek nem tudják eldönteni,hogy ö most rossz vagy jó.Az én szüleim beszélnek egymással ha kell,de nem laknak egymáshoz túl közel.nem veszekednek,ballagásomra is eljött mindkettő,kaja is együtt volt.gyerekkoromban semmi hátrányát nem éreztem a válásnak.inkább most...

Nálunk a gondok 8 éves koromban kezdődtek. Apám egyre kevesebbet volt otthon. Anyámnak mindig azt mondta, dolgozik. Amikor meg otthon volt, aludt, nem foglalkozott velem és az öcsémmel. Irigykedve néztem a barátaimra, akik együtt fociznak vagy éppen autót szerelnek az apjukkal. Később kiderült, csalta anyámat. Férfiként talán ezt meg is érteném, hiszen minden férfinak kell a nemi élet. Mivel anyám jóformán egyedül nevelt minket és nem voltunk túl jó gyerekek, estére teljesen kikészült. Előttünk sosem veszekedtek, rosszabb volt: úgy mentek el minden nap egymás mellett, mint két idegen. 13 éves voltam, mikor végre elváltak. A legrosszabb a költözés volt, ott kellett hagyni a barátaimat, a környéket, amit annyira szerettem. Ennek ellenére örültem neki, mert azt hittem, apám így jobban fog szeretni bennünket, de nem. Anyám továbbra sem bírt velünk, sokat dolgozott, mi meg egyre nagyobb balhékat csináltunk: lopás, rongálás, verekedés, minden hétre jutott valami. 2 hetente faterhoz kellett járni, amit utáltunk, mert akkor sem törődött velünk, csak berakott minket egy szobába. Hamar elértük, hogy ennek vége legyen, a minősíthetetlen viselkedésünket nem tűrte sokáig ő és a sznob családja. Ma már felnőttünk, mindketten normális életet élünk. Ő is elköltözött, nagy ritkán találkozunk vele, de akkor sem sokat beszélgetünk. Sose bocsájtom meg neki, hogy ennyire leszart minket és azt hiszem, még mindig nem hevertem ki. Évente legalább egyszer visszajárok a régi házunkhoz, és azokra a gondtalan évekre emlékezem, amikor együtt karácsonyoztunk, kirándultunk. Pár éve tudtam meg, hogy van két kamasz féltestvérem, akikkel szintén nem törődik. Tehát önmagában nem probléma – néha jobb is – ha külön élnek a szülők, de a gyereknek szüksége van a másik szülőre is, akárhogy alakul egy házasság.

Tökéletes. 15/L

jó