Milyen elvált szülők gyerekének lenni?

én 18 voltam, mikor elváltak, tesóim 14 és 9. kifejezetten jó volt, hogy eláváltak a sokévnyi veszekedés és "háborús" helyzet után. mindketten kiégettek, magányosak voltak, így minden voltunk csak boldog, teljes család nem. mióta elváltak jobb a kapcsolatuk, mint valaha, ha kell beszélgetnek, képesek dűlőre jutni, ami régen nem így volt. mindkettejüknek van párja, akivel együtt él és mindegy, hogy éppen melyikőjüknél vagyunk(én mondjuk már külön élek, magyobbik tesóm apával, kisebbik anyával, de ő minden hétvégén megy apához) a légkör nyugodt, mindketten boldogok, kiegyensúlyozottak.

nem gondolom, hogy a válást tragikusan kell felfogni. mióta az eszemet tudom a szüleim élete egy háború volt és hát nem volt jó. egy gyereknek nyugalom kell, akkoris ha azt a szülei nem egymás oldalán találják meg.

10 éves koromban váltak el.

Apámat évi 2-3x látom, egy fél délutánra, kb. ennyiszer is telefonál, gyakorlatilag ránk se bagózik.

Nálunk is megcsalás miatt volt a válás, mindent hallottunk két szemszögből, nekem nem volt vicces, ahogy mindkét oldalról azt hallom, hogy a másik mekkora egy [...]

Intoleránsak mindketten a másikkal szemben...

nem folytatom, mert még felhúzom magam..

19/F

Kedves kérdező, őszintén megmondom, az olyan embert ne sajnáld, aki egy pici gyerekkel+terhesen hagy ott:( Ezt fogják a gyerekek megszokni,és hidd el, jobb nekik a nyugalom, mint az örökös veszekedés, számonkérés, hazudozás. És találhatsz még jó embert.

A lányom 10 hónapos volt, mikor elküldtem a férjem. Drága picikém egy kilós sem volt, mikor a világra jött, sokat szenvedtünk és a férjem már akkor sem törődött velünk sem anyagilag, sem erkölcsileg, érzelmileg.Hazudozott, sok hitelt vett fel a tudtom nélkül, agresszív lett. Elküldtem,és bár anyagilag továbbra is nehéz, legalább nem piszkál senki. A gyereke nem különösebben érdekli sajnos. Azóta alakul egy kapcsolatom, akinek viszont természetes egy tündéri gyerek jelenléte mellettem:) Szóval ne add fel!Nem döntöttél rosszul.

6 éves koromban váltak el a szüleim, azóta mindkettejüknek van egy másik párja, akiknek szintén volt már 1 gyerekük az előző házasságukból :) Nem olyan szörnyű a dolog, de az én szüleim jól oldották meg a dolgot, ráadásul a mostohaszülők is jó fejek =) Van néhány alapszabály:

1) Ne szidd az apját nekik, ne hangold ellene a gyerekeket, ti se veszekedjetek. Nem kell mondani nekik, hogy "jajj, az apád milyen szemét volt, megcsalt, stb.", ha nagyobb korában kérdezi, elmondhatod, de addig teljesen felesleges. Ne feledd, az egy dolog, hogy elváltatok, ő már nem a férjed, de még mindig a gyermekeid apja. Ha megcsalt, akkor is, ha a világ legutolsó szemete, akkor is. Ha rólad negatív dolgokat mond, akkor is! Ez egy életre szóló döntés volt.

2) Ne féltékenykedj, ha a gyerek gyakrabban akar az apjával találkozni, hagyd, hadd menjen. Pláne a fiúknak van egy olyan korszaka (legalább is nekem volt), amikor nagyon fontos neki az apja, mert az anyjával már nem tudja úgy megértetni magát. Ezt fogadd el, és kész. Egy fiúnak muszáj az apjával kapcsolatot tartania (vagy kell egy jó mostohaapa), egy nő egyedül nem, vagy nagyon nehezen tud férfit nevelni egy fiúból!

3) Nem tudom, ez mennyire aktuális, de ha lesz új párod, nagyon fontos megértetned a gyerekekkel, hogy ő nem apa helyére jött, nem akarja apát kitúrni, hanem csak egy saját szerepet szeretne a családban. Attól még apa ugyanúgy szereti őket, és ugyanúgy ő marad az apjuk. Ez nagyon-nagyon fontos, és így el tudják fogadni az új szülőt is (persze a te gyerekeid még nagyon kicsik, úgyhogy lehet, velük nem lesz ilyen probléma).

Ha ez mind megvan, akkor nem lesz semmi baj. Én nagyon jóban vagyok a mostohaszüleimmel, és az egyik mostohatesómmal is nagyon jó a kapcsolatunk, tényleg, mintha igazi testvérek lennénk :) Ki is kérjük magunknak, amikor nem úgy kezelnek minket :D

21/F