Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Milyen elvált szülők gyerekéne...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Milyen elvált szülők gyerekének lenni?

Figyelt kérdés
Gondolok arra is h a szülők marják egymást,jóba vannak esetleg közömbösek egymással(nem beszélnek,csak ha muszáj)De mégis találkozik a gyerek mind a két szülőjével,heti szinten többet van annál a szülőnél(nagyszülőnél,ahova jár a szülő) is aki kilépett a családból?
2010. máj. 8. 08:02
1 2 3 4 5
 11/49 anonim ***** válasza:
100%
08.48-as vagyok. Csak még azt hozzátenném, hogy mivel ők picik, nem fogják fel igazán mi is történt, ezért van esélyük arra, hogy ne menjenek ettől tönkre. Úgy kell nevelni őket, hogy találkozzanak apuval nyugodtan bármikor, nem szabad ellene nevelni őket, és neki sem szabad ellened hangolni a gyerekeket. Ha beszéltek olykor egymással a gyerekek kapcsán azzal nincs semmi baj, csak ne marjátok egymást (legalább a gyerekek előtt ne). Mivel ebben nőnek fel, ezért hozzá fognak szokni és így talán nem lesz olyan nehéz, mintha nagyobbak lennének és mindent pontosan megértenének.
2010. máj. 8. 08:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/49 A kérdező kommentje:
8:47-es!Én azért félek,h az apjuk ellenem fogja húzni a gyerkőcőket,mert sajnos ismerem,h milyen sunyi és hazug is valójában!És nem titok csalt,azért ment el,mert a másik karjaiba biztos jobb volt,eleinte csak eljárt éjszakánként,nos ez ellen háborogtam(sztem jogosan),de állítása szerint én kibiírhatatlan hsiztis liba vok...nos és a gyerekeknek is ezt fogja beadni:(Amikor meg megkérdezik h miért másét neveli a sajátja helyett a válasz:Mert megcsalt.(5évig voltunk együtt,sokat veszekedtünk,és fél éve voltunk kb együtt mikor először nagyon csúnyán összevesztünk,ő adta ki az utamat,én meg összejöttem mással,rá 2hétre sírva könyörgött...nos ő ezt a sztorit úgy adja elő h én megcsaltam,mikor abba az időbe mden bnőmet riszatott,hívogatott,h békítsenek ki minket,ő megbánta amit tett,és szeret)
2010. máj. 8. 08:55
 13/49 anonim ***** válasza:
93%

én 18 voltam, mikor elváltak, tesóim 14 és 9. kifejezetten jó volt, hogy eláváltak a sokévnyi veszekedés és "háborús" helyzet után. mindketten kiégettek, magányosak voltak, így minden voltunk csak boldog, teljes család nem. mióta elváltak jobb a kapcsolatuk, mint valaha, ha kell beszélgetnek, képesek dűlőre jutni, ami régen nem így volt. mindkettejüknek van párja, akivel együtt él és mindegy, hogy éppen melyikőjüknél vagyunk(én mondjuk már külön élek, magyobbik tesóm apával, kisebbik anyával, de ő minden hétvégén megy apához) a légkör nyugodt, mindketten boldogok, kiegyensúlyozottak.

nem gondolom, hogy a válást tragikusan kell felfogni. mióta az eszemet tudom a szüleim élete egy háború volt és hát nem volt jó. egy gyereknek nyugalom kell, akkoris ha azt a szülei nem egymás oldalán találják meg.

2010. máj. 8. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/49 anonim ***** válasza:
100%
Nekem nagyon rossz, nagyon sokat sírok is :(
2010. máj. 8. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/49 anonim ***** válasza:
100%
A válaszokból nekem nagyon úgy tűnik, hogy az, akinek korán elváltak a szülei pár éves korában, egy kicsit rosszabbul jött ki, mint azoknak, akik már idősebbek voltak. Valószínű, hogy azoknak, akiknek korán elváltak a szülei, hasonló képpen, pár év múlva már a gyerekek is úgy gondolták volna, hogy jobb, ha a szülők elválnak, csak mivel picik voltak (mint én), így nekik az jött le, hogy hiányzik anyu vagy apu. Nem kaptak annyit az egyik szülőből. Én 3 voltam, mikor elváltak a szüleim, van egy nővérem, és van egy öcsém. Öcsém még baba volt, neki nem is hiányzott anyu. Nekem már igen. A nővéremnek a leginkább. ő 5 éves volt. Azért is írtam az elején, amit írtam, mert a másik szitut is ismerem:( Apunál maradtunk és utána 10 éves koromban talált nekünk új anyukát. Lett egy közös gyerekük. És apukám látva, hogy nekünk rossz volt, hogy elváltak, úgy döntött, most a gyerek kedvéért mindenképpen együtt fog maradni a mostohámmal. Sajnos megint csak rosszul sült el, mert egy idő után már csak marták egymást. Most mentek szét, 16 év után, közös gyerek 15 éves, és azt mondja, és én is látom, hogy sokkal jobb most már így a légkör. Örül neki, hogy szétmentek.
2010. máj. 8. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/49 anonim ***** válasza:
85%

10 éves koromban váltak el.

Apámat évi 2-3x látom, egy fél délutánra, kb. ennyiszer is telefonál, gyakorlatilag ránk se bagózik.

Nálunk is megcsalás miatt volt a válás, mindent hallottunk két szemszögből, nekem nem volt vicces, ahogy mindkét oldalról azt hallom, hogy a másik mekkora egy [...]

Intoleránsak mindketten a másikkal szemben...

nem folytatom, mert még felhúzom magam..

19/F

2010. máj. 8. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/49 anonim ***** válasza:
100%
Én úgy gondolom az utolsónak lehet valamilyen szinten igaza van, viszont nem értek vele teljesen egyet. Idősebb korban már nem csak a hiány játszik közre, hanem az örökös kétely, a fájdalom, hogy miért, és sokszor a meg nem értés is, amin nem segít semmi. Én személy szerint mindig is azt hittem a családunk tökéletes. Sosem volt komolyabb vita, sosem volt feszültség. Akkor kezdődtek a problémák, amikor kiderült hogy apu csalja anyut. Addig SEMMI! Eltudod képzelni ez egy érettségiző "gyereknek" mekkora sokk? Azóta nem tudok úgy felnézni apura mint előtte, szánalmasnak találom az egész helyzetet. Csalódtam benne, és az egyetlen dolog amiért talán jobb lenne ha elválnának, az az hogy itthon nyugalom lenne, viszont nem fogok tudni már soha úgy ránézni ahogy előtte. Hazudott, és nem csak anyut vágta át, hanem minket, a gyerekeit is annyi éven át! Ha megölel már nem az jut eszembe, hogy "de szeretem", hanem az, hogy így öleli azt a nőt is... Szégyen nem szégyen rengeteg sértettség van bennem, ha valamiért veszekedik velem, szívem szerint megkérdezném, hogy "te mi jogon vagy felháborodva?" és ha elválnak nem hiszem hogy megtudnék nyugodni. Már csak azért sem mert el kéne adni mindenünket. Itt kéne hagyni az otthonunkat, eladni az autót, és kisebb lakásba költözni, hogy megtudjunk valahogy élni. Már semmi nem lenne ugyanolyan, és emiatt elsősorban őt hibáztatom, akkor is ha nem lenne szabad. 8.48-as voltam.
2010. máj. 8. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/49 anonim ***** válasza:
100%

Kedves kérdező, őszintén megmondom, az olyan embert ne sajnáld, aki egy pici gyerekkel+terhesen hagy ott:( Ezt fogják a gyerekek megszokni,és hidd el, jobb nekik a nyugalom, mint az örökös veszekedés, számonkérés, hazudozás. És találhatsz még jó embert.

A lányom 10 hónapos volt, mikor elküldtem a férjem. Drága picikém egy kilós sem volt, mikor a világra jött, sokat szenvedtünk és a férjem már akkor sem törődött velünk sem anyagilag, sem erkölcsileg, érzelmileg.Hazudozott, sok hitelt vett fel a tudtom nélkül, agresszív lett. Elküldtem,és bár anyagilag továbbra is nehéz, legalább nem piszkál senki. A gyereke nem különösebben érdekli sajnos. Azóta alakul egy kapcsolatom, akinek viszont természetes egy tündéri gyerek jelenléte mellettem:) Szóval ne add fel!Nem döntöttél rosszul.

2010. máj. 8. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/49 anonim ***** válasza:
100%

6 éves koromban váltak el a szüleim, azóta mindkettejüknek van egy másik párja, akiknek szintén volt már 1 gyerekük az előző házasságukból :) Nem olyan szörnyű a dolog, de az én szüleim jól oldották meg a dolgot, ráadásul a mostohaszülők is jó fejek =) Van néhány alapszabály:


1) Ne szidd az apját nekik, ne hangold ellene a gyerekeket, ti se veszekedjetek. Nem kell mondani nekik, hogy "jajj, az apád milyen szemét volt, megcsalt, stb.", ha nagyobb korában kérdezi, elmondhatod, de addig teljesen felesleges. Ne feledd, az egy dolog, hogy elváltatok, ő már nem a férjed, de még mindig a gyermekeid apja. Ha megcsalt, akkor is, ha a világ legutolsó szemete, akkor is. Ha rólad negatív dolgokat mond, akkor is! Ez egy életre szóló döntés volt.


2) Ne féltékenykedj, ha a gyerek gyakrabban akar az apjával találkozni, hagyd, hadd menjen. Pláne a fiúknak van egy olyan korszaka (legalább is nekem volt), amikor nagyon fontos neki az apja, mert az anyjával már nem tudja úgy megértetni magát. Ezt fogadd el, és kész. Egy fiúnak muszáj az apjával kapcsolatot tartania (vagy kell egy jó mostohaapa), egy nő egyedül nem, vagy nagyon nehezen tud férfit nevelni egy fiúból!


3) Nem tudom, ez mennyire aktuális, de ha lesz új párod, nagyon fontos megértetned a gyerekekkel, hogy ő nem apa helyére jött, nem akarja apát kitúrni, hanem csak egy saját szerepet szeretne a családban. Attól még apa ugyanúgy szereti őket, és ugyanúgy ő marad az apjuk. Ez nagyon-nagyon fontos, és így el tudják fogadni az új szülőt is (persze a te gyerekeid még nagyon kicsik, úgyhogy lehet, velük nem lesz ilyen probléma).


Ha ez mind megvan, akkor nem lesz semmi baj. Én nagyon jóban vagyok a mostohaszüleimmel, és az egyik mostohatesómmal is nagyon jó a kapcsolatunk, tényleg, mintha igazi testvérek lennénk :) Ki is kérjük magunknak, amikor nem úgy kezelnek minket :D


21/F

2010. máj. 8. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/49 anonim ***** válasza:
100%
Nekem elválltak a szüleim, de édesanyám nagyon jó kapcsolatot ápol a apám anyjával. Sokszor összefutnak a szüleim egy-egy családi eseményen. Sőt nincs olyan karácsony, hogy mamámék és apuék át ne jönnének hozzánk, és ez fordítva is így van. Ők már abszolút nem feszengenek ezekben a helyzetekben, nekem néha furcsa. Mert bevallom, nincsenek közös emlékeim úgy, hogy még együtt voltak és szerették egymást..
2010. máj. 8. 09:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!