(Elvált) Anyukák! Hogyan kezeljem az ilyen szitukat a fiam érdekeit nézve?

Az exférjem angol, van egy 7 éves fiunk, fél éve váltunk el hivatalosan de már előtte sem igazán éltünk együtt (ez elég bonyolult sztori).

Tipikus sznob angol értelmiségi (egyébként egyetemi tanár), nem hülye, de szülőnek teljesen alkalmatlan, maga is gyerek még (én is inkább voltam az anyja, mint a felesége). A fiunkra úgy tekint, mint egy haverra, szeret vele deszkázni meg focizni, olyan játékot játszani, olyan könyvet olvasni, amit Ő (tehát az ex) szeret. Az 5 éves (!) gyereknek annak idején felolvasta mind a 7 Narnia-regényt, most, 7 évesen pedig a Harry Pottereket olvassa neki. De hogy! Másik országban él, így Skype-on szoktak beszélni. Hát a drága apuka inkább felolvas neki neten keresztül egy egész fejezetet, ahelyett, hogy mondjuk megkérdezné, hogy megy neki a suli. A gyerekem persze egy idő után unja, de nem mer szólni, mert nem akarja megbántani az apját. Nekem nemcsak ez a bajom ezzel, hanem hogy kicsinek tartom a Harry Potterhez. A férjem - tipikus angol lévén - fontosnak és időszerűnek tartja, hogy a fiunk megismerje ezt a történetet, de nem ő az, aki látja, hogy a gyerek este nem mer elaludni, egyedül maradni (sosem volt ezzel gond előtte), de az istenért sem mondaná, hogy fél a Harry Potter miatt. Az exemnek hiába mondom, szerinte csak bemesélem magamnak, meg neki, mert nem akarom, hogy nekik jó viszonyuk legyen.

De ez csak egy példa a hülyeségei közül. Ami most aktuális, hogy jövő héttől a szünidő hátralévő részét a megállapodás szerint az exemnél, Londonban tölti a fiam (mi egy másik országban élünk, de nem Magyarországon). Én őszintén szólva nagyon aggódom a zavargások miatt, nem szívesen engedem el, azt sem akarom, hogy féljen (elég érzékeny kisfiú, ehhez a válásunk is bőven hozzájárult...), de ennek az embernek hiába mondtam, még ő volt megsértődve, hogy szerintem ő nem tud vigyázni a fiunkra (nem mondtam ilyet, de egyébként sok példa volt arra, hogy nem tudott).

Hogyan kezeljem ezeket a szituációkat? Az a baj, hogy egyik fülén be, a másikon ki, ha személyesen beszélünk (2 hetente jön hozzánk, én szállásolom el), akkor direkt a közelben tartja a gyereket, mert tudja, hogy előtte direkt kerülöm a konfliktust. Megőrülök tőle, de már az is jó, hogy leírtam. :)