Mit tegyek küzdjek vagy elengedjem?

Az egészben tudod az a szomorú, hogy itt támadod a válaszadókat, holott a véleményét írta le mindenki és azt is normális hangnemben.

Sajnálom a gyerekeket, komolyan.

Szánlak téged, hogy ha az első kislány tervezett is volt, a másodiknál egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kellett védekezés nélkül egy elvált, létbizonytalanságban élő, kiszolgáltatott, egyedülálló anyaként teherbe esni.

Most két kislány élete lett a tiéddel együtt kiszolgáltatott és gondolom "nagyszerű" mintát látnak a fériakról, a kapcsolataidról, az emberi méltóságodról.

Szegények.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: mit tegyél?

Semmit. Tedd össze a két kezed, hogy aktuálisan nincs se alkoholista, se bántalmazó élettársad, partnered.

Ha egy mód van rá, akkor a jövőben is tartsd fent ezt az állapotot és jól gondold meg (a saját és a kislányok érdekében is), hogy kivel állsz össze. Ha eleve az ilyen lecsúszott, kétes értékrendű figurákhoz vonzódsz, akkor talán az sem haszontalan tanács, ha egy kicsit megállsz és nem rohansz a következő kanhoz.

Amíg pedig nincs egy minimális egzisztenciád, amíg nem tudod magad és a kislányokat egy alapszinten eltartani úgy, hogy közben ne légy másra utalva, addig talán érdemes lenne a további gyermekvállalást is korlátozni.

(legalább egy önálló, nyugodt kis albérlet és egy tisztességes munka lenne a minimum, ha már a gyermekvállaláshoz felnőttél!)

Nem a zűrös férfiak után kellene megalázkodva kapkodni, hanem 30-as családanyaként viselkedni és a meglévő helyzetre koncentrálni. Legyen tartásod, önbecsülésed, mutass legalább ezzel pozitív példát a gyermekeidnek és ne ugrálj bele tingli-tangli kapcsolatokba, ahol alávetett, bántalmazott lehetsz és szépen kérlek, ésszel élj nemi életet! (védekezz normálisan!)

Igen, egyedül is lehet élni, nem kell rohanni azután, aki egyszer már bebizonyította, hogy emberileg nem egy főnyeremény.

Minden jót: egy másik édesanya