Hogy mondjam el a feleségemnek, hogy válni szeretnék?

"Valójában, itt nincsenek veszekedések. Én soha nem kiabáltam vele. Nem is hagyom magam, de inkább higgadtan próbálok válaszolni a legaljasabb sértésekre is. Megjegyzem a lányunkkal is túl szigorú, vele nem kiabál, de olyan spártaian próbálja nevelni, ami szerintem nem jó. Nem elkényeztetni akarom és szabályok szerint élni fontos, de ő olyan gyereketől akarja eltiltani, akikkel nincs semmi baj és néha harcolnom kell érte, hogy játékot is kapjon, ne csak könyvet (ami megint fontos, de nem minden)."

Pont az az eset, amikor egy válás csak ártana a gyereknek. Szülők vagytok, nem lehettek annyira önzőek, hogy csak a saját szempontjaitokat nézitek!

Ha otthagynád őket, az a gyereket is sokkolná. A gyerek fix, hogy az anyánál maradna, erről kár is beszélni. A spártai anya nem fogja vigasztalni a gyerekét, inkább csak uszítani fogja ellened. Anya-lánya sem lesz jóban, és hozzád is félve fog közeledni a gyerek, mert arra befizetek, hogy nem úgy fog rólad beszélni, hogy hát apa elment, mert nem jöttünk ki, de téged azért szeret... nem, hanem azt fogja mondani a gyereknek, hogy apád utál, azért hagyott itt minket... Ez jól bevált szokás a hárpiáknál, akik aztán hisztis egyedülálló anyukákká válnak...

Kérdező, ne haragudj, de az utolsó nagyon nagy igazságot mondott (akitől megkérdezted, mit kellett volna tennie a férjednek), én pl. értem, miről beszél - és szerintem te is!

Az én párom ilyen, nem veszekedik, nem szól vissza, de tudod miért van ez?

Mert nem hajlandó felelősséget vállani semmiért, nem dönt semmilyen helyzetben, egyszerűen nem hajlandó felnőni!

Minden teher rám marad, minden problémát nekem kell megoldanom, mindent nekem kell kigondolnom, hogyan jussunk egyről a kettőre (ő nagyon jó ember, családcentrikus, dolgozik, kedves, miegymás, de ottvannak a fenti érvek), és kezdem azt érezni, elfáradtam. Én analizálom magam és látom a személyiségemben a változásokat (aki átveszi a családfő szerepét és munkáját, attól nem várhatod el, hogy nő létére ne legyen hárpia), tudatosan igyekszem visszafogni magam, alakítani, fékezni, de ne tudd meg, mekkora idegi terhelést jelent mindez.

A feleséged -lehet furán fog hangzani- de könnyebb megoldát választott, nem hajlandó még extrán saját magát is nevelni, elfárad mindama súlytól, ami rajta van és adja saját magát!

Nem ugyanaz a helyzet, mintha egyedül élne a nő, egyedül nevelne pl gyereket.. mert azt úgy teszi, mint egyedülálló nő, nem veszélyezteti a nőisségét, dacára annak, hogy nagyon sok problémát meg kell oldania, ami egy ép családban a férj dolga. De az olyanokban, amit én szeretnék neked vázolni, a nőnek nőnek kell maradnia (máskülönben jön, hogy hárpia) de a férfi kötelességeit is neki kell megoldania, mert a férjnek így kényelmes!

Aztán rendszerint jónéhány év múlva a férj megunja, hogy őt nem tisztelik eléggé (de nem számolja fel, hogy mennyit lehetett rá számítani a családban, volt-e bármi, amitől a felesége úgy érezhette, biztonságban van, gondoskodik ról a párja (itt ne elsősorban anyagi gondoskodásra gondolj, sőt, egyáltalán ne arra!), és jön apanasz, hogy sárkány az asszony. De azt már nem mondják, hogy én pedig egy hihetetlen kényelmes, döntésképtelen ember vagyok, és ez nekem így meg is felel, viszont elvárnám ugyanazt a tiszteletet, amit egy hagyományos férj- és apaszerepet teljesítő ember megkap.

Egy kapcsolat tönkremenetelében MINDIG 2 ember hibás, sosem egy. Talán gondolkodj el, mi lehet veled a probléma.

KAMU

Az üzenet küldője: Heiten

Az üzenet címzettje: mindennappentek

Az elküldés időpontja: ma 15:50

Az üzenet témája: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

Az üzenet szövege: Na jó, igazából lány vagyok és 17. Csak unatkoztam.

45 folytatása

nem mindegy , hogy nyugodt de árad belőle a határozottság, és ezért nincs vita, vagy konfliktuskerülő és kihátrál a veszekedések elől. Hiába határozott és domináns egy nő, attól még vágyik arra, hogy nőnek érezze magát, hogy néha lazíthasson, ne az ő vállára nehezedjen minden súly. Ha nincs meg a klasszikus női-férfi szerep könnyen válik hárpiává a nő.

Nem akarod megérteni, Kérdező, én magam is írtam, hogy a párom dolgozik, családcentrikus, szeret bennünket... Te meg arról beszélsz, hogy mennyit dolgozol, meg otthon is mi minden a te feladatod.

Itt döntésekről, terhekről van szó, meg a hagyományos férfi- és apa szerep vállalásáról, illetve a másik oldalon konfliktuskerülésről, döntéshozatal-átruházásáról.

A másik fele a mondataidnak, hogy nem netezhetsz stb. arra nem tudok, mit mondani, mert magamon ezt a fajta őrületet nem tapasztaltam soha, de nem is negedném, hogy valaki ilyesmiket megtiltson.

Van bármi oka arra a feleségednek, hogy féltékenykedjen?

Nem attól leszel férfi, hogy Te tartod el a családot és otthon is Te végzed a házimunkát. Amíg nem állsz a sarkadra nem fog tisztelni, és addig normálisan se fog veled beszélni.

Gondolkozz, mekkora tekintélyed lehet a szemében, ha Ő mondja meg mit csinálhatsz! Nem netezhetsz, munka után Te végzed a házimunkát (ha eltartod neki az lenne a dolga, hogy vezeti a háztartást), ellenőrizget stb. Ez milyen kapcsolat? Vagy oka van arra, hogy minden lépésed ellenőrzi, hogy elkerüld a konfliktusokat szoktál hazudni neki?