Hogy mondjam el a feleségemnek, hogy válni szeretnék?

17-es figyelj én értem miről beszélsz, mert ugyanezt éltük át,de:

Mindegy mekkora a gyerek akkor is a férjnek alanyi jogon jár mindennek a fele amit a házasság alatt szedtetetk össze

kettő:

az öcsém kiskorú volt mikor váltak de 14 év felett a gyerek már eldöntheti kihez akar menni

amit még ajánlok váláskor hogy a te fizud illetve megtakarított pénzed egy külön számlán legyen,de ne a te neveden

és igen itt csak takarózdtál a gyerekkel, mert anyukám amint anyagilag tehette vált(pedig ő is meg volt nyomorítva lelkileg és fizikailag is,mert apán mániákus depressziós egy kis skizofrén beütéssel)

Valakiből nem lesz csak úgy hárpia.

Akkor már korábban is az volt, csak titkolta. vagy:

Vagy nem volt hárpia, csak éppen nem is volt beléd sosem szerelmes, és egy ideig tette a jó feleséget, de aztán megunta, most már nem akarja tettetni a szerető feleséget, magyarul átvágott, csak férj kellett neki. Vagy:

Vagy nem volt hárpia és szerelmes is lehetett beléd, csakhogy te nem mutattad ki az igazi énedet az elején, és félreismert. Nem abba szeretett bele, aki valójában vagy, hanem akinek eljátszottad magad, szóval te vágtad át őt. És bár eleinte jól játszottál, megfeleltél neki, de utána átváltottál az igazi valódra, amivel csak kínoztad egyre jobban, és erre válaszul jött nála az általad említett hárpiaság.

No ezt neked illetve nektek kell tudni, hogy mi az igazság. Ezt kellene átbeszélnetek. Olyat ne is mondj neki, hogy holnaptól ebben-abban-amabban így-úgy változz, különben elválsz, mert ezzel még nagyobb csatát szítasz.

Az, hogy szerinted hárpia lett, annak OKA van. És amíg arról nem beszéltek, addig úgysem lesz megoldás.

Könnyen lehet, hogy te csak ezeket a következményeket látod a problémának, holott ő meg régebbről hordoz magában sérelmeket, amelyeket már meg sem említ, mert talán eddig is hiába volt, azt te nem hallottad meg, és különben is tudnod kellene magadtól is.?! nem tudjuk ennyiből mi itt....

Egyszerű lenne rávágni, hogy hagyd a csudába és válj el. Na de ott a közös gyerek! Azért így már nem szabad csak úgy elválni! Persze az is idegtépő, ha a gyerek feje felett veszekedtek folyton, de ha még el is váltok, akkor egy örök életére kiható törés lesz benne is!

Épeszű szülők képesek egymással megoldani a nehézségeket...

Úgyhogy próbálkozz! De nem ultimátumot adj, neki, ne támadóan közelíts felé, különben semmi nem lesz az egészből!

Mindenképp beszélj a feleségeddel,hogy így neked nem jó a kapcsolat.A többit ezután látni fogod.

#17-es Én teljes mértékben megértelek,más az eredendő gyávaság és más ha nyomós okod van rá és tudom milyen felébreszteni a "szunnyadó vadállatot."

A többit privátban.

én is megértem a 17-est mint már írtam nekem is ilyen apám volt,de egyszer el kell válni és akkor úgyis összedől a ház.És ez nem a gyerek korától függ pláne nem ilyen korban.

Ami a szegény 8 évest illeti,hogy ne váljanak mert sérül közlöm, gyerekként már nem bírtam elviselni a folytonos vitákat és éreztem hogy anyukám szomorú csak azt nem tudtam miért ,később 10 évesen meg már azt kívántam váljanak már el...

Kérdező, felesleges a másikra való köpködés, mocskolódás, ez a nő melletted vált ilyenné, te ezt hoztad ki belőle.Valószínűleg ha boldoggá tetted volna, akkor más ember lenne, de nem tetted azzá, így azt adja, amit kap. Gondolom szerencsétlen húzza a kölök miatt a dolgokat, és nyel, meg hát az sem utolsó, hogy nap mint nap látni azt az embert akit ki nem állhatunk, nem egy jó dolog.

Szerintem lépj, mert nálatok csak az az egy jó megoldás van. Egy gyerekkel meg simán el lehet válni.

Nem értem, miért sajnáltatja magát a 17-es!

Érdekházasságot kötött egy gyökérrel, szült neki 2 gyereket, és ugye eljátszotta a tip-top asszonykát otthon.

És most beismeri, hogy azért tűrt, mert így ő ki tudta lapátolni a maga kis gesztenyéjét.

Hát valamit valamiért!

Hasonló volt a felállás nálunk is, 14 évig én voltam a "hárpia" feleség. Az exférjem olyasmi lehetett mint Te, ritkán veszekedett, többet engedett a gyereknek stb. Ha valaki kívülállóként szemlélte a kapcsolatunkat nem értette mi a problémám, nekem is időbe telt mire beláttam mi a gond. Belefáradtam, hogy mindenben nekem kell dönteni, minden felelősség az anyém, hogy én viseltem a nadrágot otthon. Lehet szeretni egy tutyimutyi embert, de felnézni rá nem. Én beláttam, hogy sose fogom tisztelni, sose változok meg mellette.

A mostani párom mellett lettem "normális" és kiegyensúlyozott, mert rá tudok férfiként nézni.