Hogy mondjam el a feleségemnek, hogy válni szeretnék?

Szia!

Én 18 éve vagyok nős.

Talán ennyire durva helyzet nem volt nálunk, de azért voltak próbák a hazasságunkban, amiket meg kellett harcolni, ahogy szerintem mindenkinél.

Akárhogy is, nekem meggyőződésem, hogy szinte a lehetetlenig is, de meg kell menteni egy házasságot. Tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, de a házasság egy egész életre szóló szövetség, általában csak egy van belőle, az ember életének egyik legértékesebb része, a társ, a szerető, az érzékiség, az otthon, a menekülőhely színtere. És természetesen a gyermek(ek) számára egy pótolhatatlan közeg, ami az életüknek az egyik alapját adja meg. Attól is érték szerintem, hogy volt valaha valaki, aki akkor úgy szeretett, hogy az életét a tiéddel akarta összekötni.

És nagyon úgy néz ki, hogy a körülöttünk levő, médiából, internetről, fogyasztói szokásalakításokból stb. jövő korszellem által egyik legtámadottabb intézmény is. Szinte mindenki számára folyamatos energiabefektetést, gondosságot, a kísértésekben ellenállást igényel a fenn- illetve megtartása. Már, ha minőségi eredményt szeretne az ember.

Nyilván vannak különbségek a nehézségi fokozatok között, de szerintem olyan ez, hogy mindenkinek más és más területen van nagyobb harca - átfedésekkel. Van aki az anyagiakkal küzd, van, aki betegséggel, rákkal, fogyatékossággal, van, aki a fogyókúrákkal, van, aki a problémás, vagy beteg gyekmekével és van, aki a házasságával. Nem érdemes azon keseregni, hogy miért nehezebb, mint másnak.

Pár dolgot azért tudni kell.

Egyrészt azért általában kettőn áll a vásár. Mármint nagyon ritka az, hogy az egyik fél tökéletes, a másik eldeformálódott. Meg kell vizsgálnod, hátha valami fontos dolgot nem jól csinálsz – tudni kell, hogy sok dologban egész máshogy működik egy nő, mint egy férfi. (Ápoltság, figyelmesség, szeretet kifejezése, szex stb.)

Aztán lehet, hogy házasságtörés jött be valamelyik oldalon. Az mondjuk már lehet végzetes, mert akár teljesen el tudja idegeníteni a feleket. Ha ezután tényleg eltűnik a szeretet, akkor valóban lehet megoldás a válás. De az a végső állapot már, sokszor a félrelépés is gyógyítható, ha van megbánás, bocsánatkérés, megbocsátás és helyreállítási szándék.

Szóval szerintem ne add még fel, egy utolsó inváziót még szervezz meg a visszafoglalásra!

Tudom, hogy borzasztóan nehéz lehet a megvalósítása, de a fő koncepció a szeretet legyen. Ugyanis arra van a legnagyobb szüksége egy nőnek. Hogy szeresd. Figyelmes legyél vele, gyengéd, minden körülmény között. És persze vonzó legyél, és kényeztetsd az ágyban. Mindezt észre fogja venni, főleg, ha nem érdemli meg a viselkedése alapján. Azt is érezni fogja, hidd el. Először talán abba is beleköt, mert érzi, hogy direkt jobb vagy, mint ő. Ez az embert bosszantja először, mert büszke. De hódítsd meg! És kérd Istent, hogy segítsen! Nem baj, ha esetleg eddig nem hittél benne, szólítsd meg, és várj csak... ;-)

Végső eszközként a próba elköltözés is jó ötlet.

Nekem ez a véleményem, bocs, ha bő lére eresztettem.

Kívános kitartást, romantikus izgalmas időszakot és nagy szerelmes győzelmet, amin folyamatosan ábrándozz, hogy az vár rátok! Komolyan.

Egy film is szól hasonló témáról, ajánlom figyelmedbe, nagyon jó. Íme:

[link]

Üdv, Zoli

egy a 17-es nem értem miért vár a nagykorúságra:S hisz a gyerek már most eldöntheti kihez megy és ha nagykorú lesz akkor már az apának nem kell semmit fizetni a gyerek után:S

kettő: ha a feleséged ilyen hárpia tényleg hagyd ott egy időre és elmondom mi fog történni-nagyon kedves lesz hirtelen hozzád mint a lánynál aki ezt ajánlotta, csakhogy az a lány nem költözött vissza az anyjához te meg vissza mész a nejedhez aki egy idő után újra ugyanolyan lesz.Te megpróbáltad a nejed nem változik(apám is ilyen és nem tudott megváltozni akkor sem amikor azzal fenyegettem hogy az unokáját sem fogja látni így az életben)ennek a házasságnak pedig nincs értelme és annak sem hogy ezt a gyerek végignézze,de vigyázz az ilyenek ha válnak nagyon makacsok és mindent magukénak akarnak azt is ami nem az övék,szóval házasság előtt más nevére külön számla.

17-es csodálatos példája annak, ahogy a szülő egy életre megnyomorítja lelkileg a gyerekét. Közös titkolózás, apuka utálása, nagykorúság várása, mert akkor majd lelépnek, megbeszélték... Felfordult a gyomrom.

Remélem a gyerekeid valahonnan megtanulják a becsületes, őszinte viselkedést, mert ezzel nem tnnél nagy szívességet a planétának és az emberi fajnak, hogyha magad képére neveled őket.

#18 : '17-es vagyok és nagyon is komplett,-a gyerekeim meg azt tanulták meg,hogy nem megyünk fejjel a falnak,és,hogy a nagy befolyású embereket csak ésszel érdemes legyőzni és erővel meg daccal nem megy.A férjem ütőkártyáit és beteges egoizmusát csak így lehet kezelni hidd el.Ha tíz éve válok,ma amiért dolgoztam,csak az övé és mind két gyermekem elperelte volna,hiába voltam makulátlan anya,a szuper ismeretségek ebben az országban kitűnően működnek. Mostanra amit akartam az én nevemen van és gyerekek meg nagykorúként azt tesznek amit akarnak.

Szerintem nem én vagyok az egyetlen,aki olyan ember oldalán élt akinél később derült ki milyen ember is valójában,(konkrétan pszichésen beteg,de ezt nem látja be),ha a gyerekeimre kezet emelt volna,vagy bántotta volna őket azonnal lépek,-ő rajtam akar uralkodni és ha ez megvan,"tökéletes férj"- (külvilágnak így is látszik).

Egy külső szemlélő nem lát bele egy család életébe,a gyerekeim mára felfogták,értelmezik a helyzetet,fiam már mehetne,-de úgy érzi együtt csináljuk végig.