Válni akarok, csak nem tudom hogyan mondjam el. Segítentek?

Ha elválsz, a lelki trauma a gyerekeknél garantált! Ha "békében, csendben teszed" akkor is. A 3-4 éves kor ráadásul a legrosszabb. Ekkor már igencsak tudatuknál vannak, tudják, hogy van apa, anya, megszokták, és ha csak úgy eltűnsz az otthonotokból, attól nagyon fognak szenvedni. Viszont ahhoz, hogy komolyan beszélj velük, megértsék, hogy az anyjukat nem szereted, nem jöttök ki egymással, ahhoz még nagyon kicsik, és nem fogják megérteni. Egy örök seb marad majd bennük. Tudom, mert nekem is ilyen koromban váltak a szüleim...

Azután kérdés, hogy a párod hogy viselkedik majd a gyerekekkel... A békében történő válás azt jelzi, hogy majd nyugtatgatja őket, és szépeket mesél rólad, meg hogy azért hétvégente találkozhattok és nem fogsz teljesen eltűnni?

Vagy előjön belőle a hisztis elhagyott nő, és majd azt regéli nekik, hogy a szemét apátok itt hagyott titeket, nem szeret, stb. Ha nem lesz elég ideje a gyerekekkel játszani, mert dolgoznia kell és még ott a házi munka is, majd a fejükhöz vágja, hogy ha apátok itt lenne, több idő jutna rátok?Stb... Az elvált anyukák ezt szokták csinálni, hogy a gyerekük szemében fényezzék magukat, és mentségeket találjanak a problémákra, minden rosszat másra (az elment apukára) hárítanak. Ezt külső személy, így te sem fogod tudni ellenőrizni, csak a gyerekekek fogja nyomasztani mindezzel...

Ritka mint a fehér holló az az elvált nő, aki korrekten neveli a gyerekeit. Ezt akarod, ez legyen?

Esetleg magadhoz vennéd őket és te nevelnéd?

De egyébként had kérdezzem már meg! Miért csináltál neki gyerekeket, ha nem szereted? Nem lehetett volna még előtt rendezni a kettőtök kapcsolatát???

Nézd ha ennyire rosszul érzed magad a bőrödbe, az a gyerekek hangulatára, és az otthoni hangulatra is átragad, így igazat adok abban, hogy egy vidám apuka jobb még ha ritkábban is látják a gyerekek. Azonban egy szomorú anyuka nagyon rossz, akivel nap mint nap találkoznak a gyerekek.

Akárhogy is döntesz, tudnod kell, nem lesz egyszerű. Se benne maradni, se kilépni.

A pszichológia tanárom mondta (csak ért hozzá), hogy a gyerekek miatt együtt maradni a lehető legrosszabb. A gyerekek két boldogtalan embert látnak maguk előtt példaképként. Lehet, hogy csendben fuldokolnak egymás mellett, lehet, hogy hangosan veszekednek.

A gyerekeknek is jobb két külön-külön boldog ember. Válni lehet kulturáltan is. Apuka támogathatja ezután is anyagilag az anyát, gyerekeket, de közben lesz élete.

A gyerekekkel ezután is éreztetni kell, hogy mindketten szeretitek őket, csak valami más megváltozott. A gyerekek okosak, ha jól tudjátok kezelni a helyzetet, nem biztos, hogy sérülnek.

Ha ezzel kapcsolatban vannak kételyeid, jelentkezz be egy gyerekpszichológushoz konzultációra, mielőtt a nagy lépésre elszánod magad. Ő szerintem segít,hogyan lehet ezt a legtapintatosabban kezelni, őket kímélni.

Sok sikert!