Ki volt, aki már megbocsátott egy megcsalást? Érdemes volt?

A megcsalást rengeteg minden kiválthatja, és rengeteg módon történhet. ezeket mind mérlegelni kell.

A te esetedben az a súlyosbító körülmény, hogy nem hirtelen felindulásból, vagy pillanatnyi megingásból jött létre, hanem tudatos és tervezett volt.

Jogosak a félelmeid. Mégha nem is hagyod el, mégha meg is bocsátasz, pár év alatt teljesen fel fog őrölni belülről a dolog. És ha néha napján a fejéhez vágod dühödben, még te leszel a szemét, mondván "ha egyszer megbocsátottad, akkor minek vagdalkozol vele?"...

Egyébként hogyan derült ki? Az is sokat számít.

Én nem lennék képes rá, hogy megbocsássak. Nem hinném el, hogy ez egy alkalom volt, csak ez derült ki, a többi nem. Az, hogy fizetett is érte, hogy olyan helyre ment, attól meg felfordulna a gyomrom, megalázottnak érezném magam, és nem viselném el, hogy hozzám érjen. A másik meg, hogy nem akarnám azzal megkeseríteni a hátralévő életemet, hogy attól félek, azt lesem, hogy vannak -e jelek a megcsalásra.

Megértem a fájdalmad, de neki miért nem volt fontos, hogy egy 10 éves kapcsolatot bekockáztat egy ribiért? Esküszöm, még az elfogadhatóbb lenne, ha megtetszett volna neki valaki annyira, hogy nem tudott volna ellenállni.

Hogy megbocsájtasz -e, vagy sem, az azon fog múlni, hogy te mire tartod magad!

Én a helyedben -ha vele maradsz- minimum elküldeném az uradat egy hiv-tesztre, meg minden másra is kicsekkoltatni...

Egyébként nem, nem bocsátanám meg. Mint ahogy egyik volt palimnak se bocsátottam meg, amelyik megcsalt. És lehet ő erre is alapoz, hogy "úgyse hagyod el" Nehéz megmondani egyébként mert nem ismerem a férjed.

Nálunk volt megbocsátás. 7év után megcsaltam a párom, nagyon mélyponton voltunk, és sajnos hibát követtem el, nagyon-nagyot, megcsaltam. Aztán elmondtam neki. Utólag azt mondta egy percig sem volt nála kérdés, hogy megbocsát, és velem marad. Szerettük még egymást, csak nagyon kisiklott a kapcsolat. Az elején nehezen ment a felejtés, sokat sírt miatta, keveset engedett magához bújni, és sokszor a fejemhez vágta, amit tettem. Szex közben is volt hogy az eset eszébe jutott (jóval később mondta csak el), de komolyan mondom hősként kezelte, olyankor nem vágta hozzám, csak mindig máskor. Kb fél év volt, mikor már nem hozta fel heti 2-3x a témát, és kb 1 év volt, mire visszaállt a rendes kerékvágásba a kapcsolatunk. Sokat foglalkoztunk egymással, éreztük mindketten a másik szerelmét. Újra boldogok voltunk, nem volt nyoma a régi hibának. Persze nyilván nem felejtette el végleg, de idővel gyógyult a seb.

Azóta eltelt 5 év. Mai napig rendben vagyunk egymással, szeretjük egymást, azóta gyerekünk született. Boldogok vagyunk.

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy nem hagyott el akkor. Az évek azt igazolják, hogy megérte megpróbálni még egyszer.

Tehát ha első eset volt a férjednek, és úgy érzed, és úgy ismered a férjed, hogy szeret téged, csak éppenséggel nagyot hibázott, én azt mondom bocsáss meg, adj egy esélyt neki, és tegyetek meg mindent a bizalom újraépítéséért.

Áhh, én egyszer megbocsátottam. Nem volt érdemes, mert egy év múlva szétmentünk.

A végén ő sz@rba se vett, nem mehettem vele sehová, nélkülem ment nyaralni, szórakozni, nekem meg a tököm ki volt vele. Mikor szóvá tettem, akkor az volt a baj, hogy nem bízok benne. Mondom, banyek tényleg? Mert talán megcsaltál. Na akkor meg az volt a baj, hogy folyton ezt emlegetem, és élete végéig hallgathatja, és sosem fogok benne bízni, és egyébként is elmegy ugyan oda, ugyan azzal akivel történt a dolog, meg elmegy ide, meg elmegy oda, de nem mehetek, mert engem nem hívtak, és különben sem ismerem őket. Szóval nem egészen úgy viselkedett, mint aki jóvá akarja tenni, persze, hogy ezen lovagoltam.

Meguntam, kivertem a hisztit, megsértődött, elköltözött, ennyi. Előbb kellett volna, de így is jó. Végiggondolva én voltam a hülye, mit kínlódtam vele. 5 éves kapcsolat volt.