Hogyan viselkednétek édesapátokkal, miután kiderült, hogy egy teljes évig megcsalta édesanyátokat?

Nézd, ha anyukád első reakciója az, hogy megbocsát, mert nem tudja senki, és nem beszélik ki a háta mögött, akkor ez az egész házasság elég kirakatszerű lehetett idáig is... Attól mert te nem érzékelted, nem tudjuk valójában milyen kettejük viszonya. És azt sem tudjuk, hogy hanyadszor fordul ez elő, mármint a megcsalás.

Őszintén szólva engem utolsók között érdekelne az a szempont hogy ki mit mond rólam, vagy rólunk, ha kiderül hogy megcsal a férjem. Elsősorban az érdekel, hogy nekem hogy esik, és én mit gondolok, nem hogy mások...

Érthető hogy haragszol apukádra, de ahogy itt többen mondták, ez alapvetően nem rád tartozik, nem téged csalt meg, és anyukád dolga eldönteni hogy ő hogyan érez. Ezek szerint nem nagyon hatja meg... És mielőtt teljesen leírod apádat, azért meg kéne hallgatni az ő verzióját is. És hogy miért egy 24 éves lánnyal? biztos azért, mert ő volt kéznél. Ne értsd félre, egyáltalán nem helyeslem, és én is annak a híve vagyok, hogy ami nem megy előbb be kell fejezni, de az élet produkál mást is mint ami a helyes lenne.

34/N

Pont ez az a kor, amikor a férfiaknak kapuzárási pánikjuk van. egy házasságnak néha ki kell bírnia egy ilyen törést is, azt hiszem.

el nem hinnéd, hogy hány nős ember tesz ilyet 40körül.

persze, megértem, hogy neked ez most nehéz, de hiába vagy felnőtt, a szüleid még náladis felnőttebbek, és tudják mit miért tesznek.

inkább örülj annak, hogy apukád becsülettel felnevelt téged és az és az öcsédet, és nem a születésed után pár évvel lépett le.

nekem valahogy más a hozzáállásom az ilyen történetekhez.

Egyébként az egész probléma felvet egy érdekes kérdés is, nevezetesen, hogy általában az van, hogy a szülők értékrendje konzervatívabb, mint a gyerekeiké... nade mi van akkor, ha a gyerek a konzervatívabb??? Ez a kérdés is kb erről szól - " Édesanyám megbocsátana neki, az öcsém nem is tud a történetről, én viszont nem tudom, hogyan tudnék ezután is természetesen viselkedni egy ilyen szélhámossal." - írja a Kérdező - és őszintén elgondolkozva szülőként egy ilyen helyzettel bizony nem tudnék mit kezdeni. Mert nyilván egyfelől nem akarnám erőszakkal megváltoztatni a gyerekem értékrendjét, de nyilván nem is akarnék másnaptól konzervatívként élni azért, mert a gyerek azt tartaná úgymond "helyesnek"...

Én az efféle csapdákból csak egy kiutat tudok elképzelni, hogy mindenki elfogadja a másik saját értékrendjét és saját döntéseit.