Hogy viselkednétek a párotok szüleivel, ha öröm helyett a döbbenetet látnátok az arcukon, amikor megtudják hogy gyereketek lesz?

Lehet, hogy csak meglepodtek, ez nem feltetlenul rossz, en ugyanugy viselkednek, mint eddig. Sot, ha ugy ereznem, hogy ez zavarja oket, akkor meg kedvesebb lennek, es arra torekednek, hogy ok is orommel varjak az unokat.

Nem latom az okot a haragra/sertodesre/tavolsagtartasra.

megkérdezném tőlük, hogy mivel van problémájuk, mire fel a döbbenet?

miből gondolod, hogy nem örülnek? ez így nagyon felemás, ha eddig kedveltek. biztos, hogy jól láttad?

Ugyanúgy viselkednék velük mint előtte.

Az ő dolguk, hogy mit gondolnak a dologról, lehet, hogy pl. tényleg azt gondolták, hogy először jön az esküvő. Az én viselkedésemet miért változtatná meg az ő véleményük? Én is van amin esetleg megdöbbenek a családomban, de attól még a viszonyom azzal a személlyel nem változik. Mindenkinek joga van a magánváleményhez.

Tudod kétlem azt, hogy egy kapcsolat a nagyszülők elutasító viselkedésén tönkremehet. Ott sok más problémának is kell lennie. Főleg, ha közben volt amikor normalizálódott a helyzet.

Lehet, hogy te is túlreagáltál egy kifejezést az arcukon.

Egy jól működő kapcsolat pedig ilyen miatt nem megy tönkre.

én is azt mondom, hogy ha minden teljesen jó, a férjed viszont téged képzelt el feleségedül és valóban nagyon akarta ő is a gyerekeket, akkor a család nem lehet okozója egy válásnak. akkor feltétel nélkül melletted kellene állnia a férjednek, legalábbis szerintem.

A másik, hogy esetleg néha neked is le kell nyelned dolgokat. Nem csak a szülők felé, hanem a férjed felé is. Nem biztos, hogy szidni kell a szüleit neki, ezt senki nem viseli jól. ha te mindig panaszkodsz az anyukájára, apukájára, akkor egy idő után rosszul fogja érezni magát, mert nem tudja már, hogy ki mellé álljon. azt ne várd el tőle, hogy veled együtt fog haragudni a szüleire. Ha valami nem tetszik, akkor is nyeld le, még a férjedne se morogj. inkább tálalj ki egy barátnőnek vagy a falnak, de ne a férjednek.

Én legalábbis így látom. nálunk is vannak olyan dolgok a férjem családjával kapcsolatban, melyek bántanak, és néha úgy érzem jobb lenne nagyon messze kerülnöm tőlük, de a férjem szülei és a gyerekem nagyszülei. Így aztán lenyelem, ami bánt, átlépek rajta, és élem tovább az életemet. nem nyafogok a férjemnek, hogy ezt meg azt mondta anyád nekem... próbáld meg esetleg te is másképpen feldolgozni ezeket a családi viszonyokat, hátha rendeződik minden!