Hogy viselkednétek a párotok szüleivel, ha öröm helyett a döbbenetet látnátok az arcukon, amikor megtudják hogy gyereketek lesz?

Nézd, azt tudnod kell, hogy nem várhatod el a férjedtől, hogy bármelyik pártra álljon : te vagy a felesége, téged szeret, ők meg a szülei, naná, hogy azokat is szereti!!!

Nem kívánhatod, hogy megtagadja a szüleit, mert te úgy érzed, hogy ferdén néznek rád, vagy bármi...

Kár volt bármikor is ezen vitatkoznotok : mit tehet a férjed arról, hogyan néz rád az anyósod (aki mellesleg az ő anyukája)???

Túl kellene ezen lépned : ne foglalkozz velük!

Ha úgy érzed, hogy "ferdén néznek rád", ne vedd észre, ne vegyél róla tudomást, xard le széles ívben!!!

Csak az a fontos, hogy te és a férjed jól kijöjjetek egymással, semmi más nem fontos!

Hetente egyszer kibírod az anyósodékat, addig (pár órán át) mosolyogj, légy kedves...

A gyereket sem az anyósodnak szülted : ki nem xarja le, ha ők megdöbbennek, vagy valami nem tetszik nekik?! :D

Menjetek hozzájuk minél kevesebbet, ha bajuk van veled, akkor nem kötelező sűrűn összejárni! :]

Te otthon a férjednek biztosíts nyugodt, kellemes családi légkört, ahol nincs vita és állandó szópárbaj, mert akkor utál majd hazamenni!!!

Ha a férjed észleli, hogy te nagyvonalú és megbocsájtó vagy a szüleivel (nyugi, észre fogja venni!), akkor nagyon hálás lesz neked, azért is külön hálás lesz, ha nem kényszeríted állásfoglalásra a szülei ellen...

Légy te okosabb, mint az anyósod! ;]

Szia!

Hát én együtt érzek veled!tipikusaz én esettem,bár nekünk 1 gyerekünk van.Detto úgyan azok a dolgok anyósal-apósal.

Én végett vettem a velük való találkozásnak,és végett vettem a velük történő dolgokról tudásnak.

Ők nem változnak mindig is mindig többet akarnak,ész magyarán mondva semmibe vesznek téged,és a szavak sem érdekli Őket.Azért írom durvám,mert én idegalapon mentem ebbe tönkre most épp pszichiáterhez járok,miattuk!!

Csak nálunk még a gyereket is elakartak venni.Most,hogy férjem mellém állt,azt mondta anyósom neki a férjem meg tagadta őket a szüleit.Én nem tudom hihetetlen ostoba,egoista,ön gyarló lények élnek ezen a földön mert ezek nem emberek ha nem egy ostoba szánalmas lények.

Ha férjed nem áll melléd akkor uccu menekülj,és vissza se nézz!/Zs/

16:16 os!

Erre az egész élete tönkre fog menni a kérdezőnek!Nagyon nehéz ám így élni!!

"... Ha korrektek lettek volna, legalább a fiúknak megemlítik fél szóval, hogy szerintük mi nem vagyunk egymáshoz valóak..."

Bocs, de mit érdekel téged, hogy a szülei szerint ti összevalók vagytok, vagy sem? 8-o

Nem a szülei vettek feleségül, hanem a fiúk, nem a szüleinek kell megfelelned, hanem a fiúknak!!!

Most mondd meg őszintén : ha az ismeretségetek elején a szülei nyíltan megmondják, hogy szerintük te nem vagy a fiúkhoz való, akkor nem házasodtok össze??? 8[

Ha igazán szeretitek egymást (a férjed és te!) akkor senki más beleszólása vagy véleménye nem döntheti el a kapcsolatotokat!

Én a helyedben soha többé nem foglalkoznék azzal, hogy mi a szülei véleménye, vagy mit mondott az anyósom, vagy milyen megjegyzést tettek : lexarnám széles ívben, kicsit sem érdekelne! (Anyósnak meg pont olyan szúrósan válaszolnék a szurkálódásaira, mint ahogy ő teszi, de csak NÉGYSZEMKÖZT!!!)

Amúgy anyós szúrós megjegyzéseit remekül ki lehet védeni, ha soha nem maradsz vele kettesben, vagy arra vigyázol, hogy a férjed mindig jelen legyen...

A fia előtt tuti nem mer majd bántani!

Vagy ha szemétkedő megjegyzést tett, míg a fia kiment a szobából, akkor jó hangosan ismételd el, mikor a fia visszajön : "- Anyuka! Jól hallottam, hogy az előbb azt tetszett mondani, hogy .... ???" ;]

Ilyen égetés után meggondolja, mikor piszkál megint négyszemközt.

16:16 vagyok

Hidd el, van némi gyakorlatom : 20 évig éltem az anyósomékkal, ahol a gonosz, rosszindulatú anyósom minden pillanatomat megmérgezte...

Míg össze nem házasodtunk a fiával, addig mézes-mázos volt ("Mindig lányt szerettem volna! Végre lesz egy lányom!")

Aztán ahogy odaköltöztünk, mindenbe belekötött, semmit nem tudtam neki jól csinálni, a fia előtt színleg nyalt-falt, ahogy hallótávolságon kívül került a fia, azonnal szurkálódott...

A házukra építettünk egy emeletet (az ő bíztatásukra!), azt gondoltam, ha külön lakásunk lesz, nem tudnak az életünkbe szólni... Dehogynem! :[

Mindenkinek csak úgy beszélt rólam, hogy "mocskos qurva", egymás között én voltam az "EZ" (megvető hangsúllyal)...

Addig, míg a férjemnek panaszkodtam és kértem a segítségét (azt gondoltam, ha ő szól a szüleinek, az kevésbé sértő, mintha én szólnék) naponta ment nálunk is vita, veszekedés...

Beláttam, hogy nem kérhetem a férjemet arra, hogy a szülei ellen foglaljon állást, hiszen bele van sulykolva, hogy a szüleit tisztelnie, szeretnie kell...

Bármennyire is látta, hogy igazságtalanul bántanak, belehalt volna, ha ki kellett volna mondania, hogy a szülei hibásak bármiben is!

Hosszú idő kellett, mire erre rájöttem, nekünk is kis híján ráment a házasságunk... :[

Aztán hihetetlen szerencsével sikerült elköltöznünk (inkább üresen otthagytuk a lakásunkat, amit nehezen összegüriztünk) és mondhatom, hogy attól a pillanattól végre normalizálódott az életünk a férjemmel. :D

Ezután évente 2x mentünk anyósomékhoz (húsvétkor és karácsonykor), ennyit kézenállva is kibírok!

Ezalatt az évi 2 találkozás alatt csipkelődni sem marad idejük, mondhatom, hogy lassan velük is normális lett a kapcsolatom.

Aztán szép lassan meghaltak (előbb apósom, majd anyósom is).

Idővel az is kiderült, hogy férjemet is rettenetesen idegesítette az anyja gonoszkodása, rosszindulata.

Szóval, hidd el, én tapasztalatból jöttem rá, hogy a lehető legrosszabb ilyen helyzetben a férjedet (az anyósodék FIÁT) arra kényszeríteni, hogy a saját szüleivel szálljon szembe!

Magadnak kell harcolnod velük szemben és úgy, hogy ebből a harcból a férjedet ki kell hagynod. :[

már, bocs, hogy ezt mondom, de tényleg nem vagytok egymáshoz valók, ha ennyire különbözik a nézetetek a családi élettel kapcsolatban. arra gondolok, hogy a férjed nem veletek szeretné tölteni azt az egy napot, hanem inkább a szüleinél, hogy az unokák ott legyenek... ebből nekem az jön le, mintha ő nem is szívesen lenne velük/veletek.

én neked adok igazat, úgy lenne a helyes, ha ti négyen lennétek együtt, dehát, ha ő nem így gondolja, akkor tényleg jobb külön.