Mi a legfőbb bűn a házasságban?

Nekem a legfőbb bűn egy házasságban: a tisztelet, szeretet és megbecsülés hiánya.

Ha ezek megvannak, nincs az a gond, amit közösen ne lehetne megoldani.

Kedves Kérdező!

Először is, azt gondolom, hogy nagyon nem mindegy, ki élt-él már házasságban és hogy mennyi ideje. Sokan egy-két éves kapcsolatuk minden önbizalmával állnak elő itt olyanok elé, akik már 30-40 vagy még több éve élnek együtt.

A félrelépés - ha kiderül! - nagyon fáj. Sokan hiszik, hogy ővelük ilyen nem történt és nem is fog megtörténni. Mert nem mindenkit távolít el a párjától egy efféle aktuska. Tapasztalatom és olvasmányaim alapján nagyon sok félrelépés van a mi kultúránkban. Rengetegen rögtön ki is adják a félrelépő útját. S aztán dicsekedve írják, hogy a következőben megtalálták ám az igazit. Csakhogy ebben az új kapcsolatban valószínűleg már máshogy élnek ők maguk is. Más odafigyeléssel, más elvárásokkal. Ezt nem igen látják, vagy nem akarnak vele szembenézni. S lehet, hogyha az előző kapcsolatukban több időt-figyelmet-módot alkalmaztak volna, az sem lett volna olyan rossz.

Tessék már megnézni a hirdetéseket! Vajon miből él az a rengeteg bárcás, aki nem ám csak az utcán, a masszázsszalonokban, a szállodákban, á, nem csak ott várják a pénzes ügyfeleket. Otthon, a lakásukon! (Nem is tudják a házban lakók, kikkel is élnek együtt.) A mucuskák, a tisztesnek látszó lakók közül igen sokan azzal a bizonyos ősinek mondott foglalkozással egészítik ki a rokkantjukat, vagy akár a polgári fizujukat.

Szerintem rengeteg a félrelépés - csak ezt diszkréten is lehet csinálni. És sokan így is csinálják.

Kedves Kérdező! Nem tudom, mi a legnagyobb bűn a házasságban. Nekem nagyon sok fájdalmam volt, sokféle ok miatt - mégis együtt maradtunk. Hol én kértem laufot, hol a párom. És bizony azt is megéltük, hogy az életünk mélyebb kapcsolatban folytatódott. Őszintébb, okosabb, sexben is megújult lett a házasságunk.

Azt tartom, hogy a kapcsolatért szinte minden nap meg kell dolgozni. Hol szóval, hol hallgatással, hol kiabálással, hol elnézéssel, hol mosollyal, hol számonkéréssel, és így tovább. Ja, és hiszek a megbocsátásban - de ez nagyon nehéz, hosszú folyamat. Viszont az együtt átélt, átküzdött és átörült éveket nem lehet ám elölről kezdeni: amit megéltünk, az tart össze.

Magam is sokat gondolkodom mostanában ezekről a kérdésekről, mert a hosszú házasságunkban újra történt valami, ami erre késztet.

Szeretettel üdvözlöm.