Mi a legfőbb bűn a házasságban?

#39, kb 100 éves vitz, amikor megkérdi a vén uzsorás Kohnt a barátja, hogy nem zavarja-e, hogy csalja a fiatal és csinos felesége...

Erre azt mondja a Kohn, hogy "tudod barátom, inkább leszek 50%-os részvényes egy kiválóan prosperáló üzletben, mint 100%-os tulajdonos ott, ahol lanyha az üzletmenet..."

:))))

Értem én, mire próbálsz rávilágítani, nehogy félreérts.

Csak épp az ember magából indul ki, és mivel nem Taplóné vagyok Mucsaröcsögéről, ezért nem is azon a színvonalon gondolkozok.

Hiába vannak más családokban, más embereknél sokkal súlyosabb problémák, az én kapcsolatomban szerencsére azok nem játszanak, és ha a párom megcsalna, nem mondanám magamban, hogy "De jó, legalább vágta fel az ereimet, mint X.Y-ét a férje.". Talán ez érthető...

Sajnos aki féltékenységből végez a családjával, az valószínűleg más miatt is végzett volna egy idő múlva (rossz anyagi körülménynek, késett a vacsora stb.).

Arról nem beszélve, hogy a féltékenységből elkövetett erőszakok/gyilkosságok nem mindig tényleges megcsalás miatt történnek, hanem a gyilkos személyiségének eredményei (rossz gyerekkor, személyiségzavarok/önértékelési problémák, alacsony intelligencia szint, érzelmi intelligencia hiánya stb.).

Továbbra is furcsának találom ezzel alátámasztani, hogy a megcsalás miért is nem akkora nagy probléma.

Amíg nem csalt meg a szerelmed, hiteltelen itt osztani az észt arról, hogy ezt feleslegesen fújják fel mások.

#43, ez részigazság, lásd a legutóbbi nagy port felvert esetet a füredi szívkórház orvosnőjével meg a rendőrtiszt férjével (és a nő orvos-szeretőjével)...

Ott tuti, hogy egyik sem volt sem alkoholista, sem pszichés beteg.

Szóval az előbb már írtam, hogy valami okból fogva a nőket manapság ez a téma ÁLTALÁBAN jobban érdekli, viszont az is igaz, hogy a férfiak reakciója meg szélsőségesebb... a férfi a 3 rossz naptól meg a "visszacsalom"-tól a hirtelen felindulásból elkövetett emberölésig bármit reagál de spec a válóperes ügyvéd ritkán szokott eszébe jutni, na ezzel szemben a nők ilyenkor teljesen kiszámítható módon válni akarnak...

"nagy port felvert esetet a füredi szívkórház orvosnőjével meg a rendőrtiszt férjével (és a nő orvos-szeretőjével)...

Ott tuti, hogy egyik sem volt sem alkoholista, sem pszichés beteg."

Nem akarok senkit kiábrándítani az orvosokból és a rendőrökből, de sajnos köztük is annyi, ha nem több a pszichés beteg és az alkoholista, mint a "köznépben"...

Kedves előző, nem arról szól a dolog, hogy az orvosnak vagy a rendőrnek kevesebb esélye lenne az alkoholizmusra vagy az elmebajra, pusztán arról, hogy azokról kiderül az ilyesmi, a szűkebb-tágabb környezet tudja. Márpedig itt fel sem merült ilyesmi.

Másfelől meg ne keltsük már a pszichés betegeknek rossz hírit, semmivel sem gyakoribb közöttük a bűnözés, mint az átlag-populációban. Amennyire meg ismerem ezeket a megtörtént "családírtós" eseteket, azok sokkal inkább szóltak arról, hogy orvosok nem voltak tisztában a szakmájuk alapvető szabályaival:

1, minden(!) depresszió elleni gyógyszer törvényszerűen előbb javítja a motoros aktivitást, mint a hangulatot, tehát van a kezelés kezdetén egy kritikus 1-2 hét, amikor az aktivitás javult, de a hangulat még nem, tehát a beteg fokozottan veszélyeztetett abban, hogy kivitelezi a depressziós időszakában érlelt önpusztító vagy agresszív gondolatait. Antidepresszív kezelést nem állítunk be ambulánsan(!) (szóval itt az agresszió nem betegség, hanem gyógyszer-hatás)

2, A nyugtatószerek minden tévhittel szemben jobban szüntetik az agresszió-gátlást, mint magát az agressziót. Tehát akit úgy idegesít a főnöke vagy az anyósa, hogy legszivesebben agyonütné, azt a nyugtató hatására nem kevésbé fogja idegesíteni, hanem nyugodtabban fogja agyonütni. Angol tanulmány szerint az egyik, nálunk is létező altató-nyugtató szert (midazolam hatóanyag) hosszasan szedők körében NYOLCSZOROSÁRA NŐTT az agresszív cselekmények száma, és nem csökkent.

Na, ezeket szokták elfelejteni azok, akikhez elvileg pont segítségért fordulunk, ami által mi bűnözővé, a családtagunk meg áldozattá, agresszió-elszenvedővé válik.

Nekem nem a megcsalas a fo bun, mert tapasztalatbol mondom, hogyha helyre van rakva minden a megcsalas utan es a kapcsolat nem osszeomlik tole, hanem megerosodik, a ket ember rajon arra, hogy nem szabad elvesziteni egymast, akkor meg siman lehet jo a hazassag felrelepes utan es jonnek boldok evek, evtizedek.

Szamomra az lenne a legnagyobb bun hazassagban, ha a ket fel nemhogy nem szeretne egymast, de nem is tisztelne es beallna a kozony, utalat, kotekedes. Amikor ket opcio van: vagy hallgatnak egymas mellett, vagy orditanak egymasra szo szerint minden miatt.

Latok ilyen hazassagot, van a csaladban is, kornyezetben is es egyszeruen nem ertem, hogy mi ertelme van fenntartani.

A felek kulon-kulon normalisak, de amint hazaernek habzo szaju idegbetegge vallnak es olik egymast. A gyerekek pedig nezik.

Boldogsag? Itt nulla.