Mi is történik váláskor a személyiségekben?

Neked van családod? BOldog család? Átéltél már hasonlót, mint válás?

Nem kötözködni akarok, de én éltem minden variációban, és azt mondom, hogy csak az minősíthet, aki átélte legalább azt, vagy hasonlót, mint én. Ha azt végigcsinálta, és ugyanígy (bocsánat) "osztja az észt", és meg is felel életében annak, amit leír, akkor igen, van joga véleményezni engem, vagy az elvált embereket.

Nem lehet általánosítani, nagyon sokféle sors van. Én nem szeretem ezt a megbélyegzést, soha senki nem lehet biztos abban, hogy a másik ember miben él. Én elvált vagyok, nem így futottam neki, teljes szívemből mondom, hogy nem az én hibám volt.

A kisfiamnak pedig egyértelműen így lesz jobb élete, nem bánom, hogy így alakult.

Én sem vagyok okostojás, csak gondolkodó lény, így leírnám a véleményem az előbbi okfejtésedre.

Mindaz, amit a gyerek fejlődéséről leírtál szép és jó, de ha teszem azt kezd megromlani a kapcsolat (és akkor szépen fogalmaztam) apa és anya közt, akkor a gyermek mindent átél a CSALÁDjában, csak épp nem kiegyensúlyozott. Nem minden válás abból adódik, hogy anyuci vagy apuci elunja magát, és hopp odébbáll. Ha két ember nem tud harmonikusan együtt élni, és csak nyúzzák egymást, akkor igenis a gyerek érdeke, hogy elváljanak, és neki is jobb élete lesz, ha nem a szülei harcát nézi nap, mint nap. Ilyenkor kell eldönteni, hogy két rossz közül melyiket is válassza a szülő a csemetéjének, és sokszor bizony a válás előnyösebb neki. Nem jó, de jobb, mint a másik lehetőség.

Más kérdés, hogy előre láthatták volna a szülők vagy sem, hogy egy idő után összeférhetetlenek lesznek, de az eredeti felvetésben nem ez volt a kérdés...

Sőt, valójában nem is tudom, hogy mi volt itt a kérdés.

Nem kellett volna kiemelni, hogy nem vagy okostojás (j-vel).

A helyesírásodról ordít, hogy se nyelvtanorára nem jártál, se könyvet nem olvastál.

A fogalmazásodra már nem is vesztegetek szót...

Ha már írsz, akkor tisztelj meg mindet, olvasókat, hogy normálisan írsz!

Nem kellett volna kiemelni, hogy nem vagy okostojás (j-vel).

A helyesírásodról ordít, hogy se nyelvtanórára nem jártál, se könyvet nem olvastál.

A fogalmazásodra már nem is vesztegetek szót...

Ha már írsz, akkor tisztelj meg mindet, olvasókat, hogy normálisan írsz!

Nem igazán értem miről írsz. De azt tudom,hogy sok helyen totál téves úton jársz. A személyiségünk nem a válóper miatt változik. Az mindig változik napról napra, csak nem vesszük észre. A válás csak egy folyamat az ember életében. A gyerek személyisége sem romlik minden válásnál. Van amikor éppen a válás hozza meg neki a nyugodtságot, és jobb személyiséget. Nem minden gyerek lesz problémás és nem minden gyerek küzd tanulmányi nehézségekkel. Azért mert a szülők élete kisiklott valami oknál fogva, még nem biztos hogy a gyermek is átéli ezt.

Csak egy megjegyzés: Ahhoz képest hogy azt írod olvasott ember vagy, borzalmas a helyesírásod, fogalmazásod.

Nem szoktam szóvá tenni, de most kiverte nálam a biztosítékot a következő szavaid.

- okostolyás

- ugyan is

- delyig

- lessz

Nekem messze nem tűnsz olvasottnak..

Gyerekként is, szülőként is éltem meg válást, szóval van tapasztalatom saját és baráti körből egyaránt és ezek alapján mondom: a gyerek nem a válás tényétől sérül meg, hanem attól, ha semmibe veszik, v. hülyének nézik. Amikor belehazudnak az arcába, színlelnek előtte, v. felhasználják őt egymás ellen a szülők. Sajnos, ennek nagyon sok változatát láttam már, és igen, ez aztán tényleg tönkreteszi a fejlődő személyiséget. Hány deviáns kamasz tengődik inkább az utcán, mert otthon elviselhetetlen a légkör az egymást ölő szülők közt?

Nem biztos, hogy jól jártak azzal, hogy együtt maradtak a szüleik. Én örülök, hogy az enyémek elváltak annó, mert iszonyúan nem illettek egymáshoz, ha együtt maradnak, szerintem felakasztom magam legkésőbb 6 évesen...