Te elválnál, ha a helyemben lennél? Tudsz tanácsot adni?

A rövid történet a következő. kb. 5 éve ismertem meg a feleségemmel, 2-3 hónap ismerkedést követően nem vártan teherbe esett. Mivel 50%ban én is ludas voltam, elvettem és elkezdtük megalapozni a közös életünk. A fogantatást követően elkezdte teljesen hárítja a szexet, amit először a terhességre, majd a szülés utáni depresszióra fogott, majd több év után bevallotta, hogy gondja van a szexszel és ezért nem hajlandó összebújni velem egyáltalán évekig. Az utóbbi 1 évben 2-3 havonta néha összejön valami, de az is inkább egy szánalmas szerencsétlenkedés, nem szeretkezés. Kapcsolatunk megindult a lejtőn lefele az intimitás hiánya miatt, amit egyre nehezebben tudtam tolerálni az elmúlt években. A kezdetekben felajánlottam, hogy menjen el pszichológushoz, menjünk el párterápiára, vegyünk könyveket próbáljuk közösen megoldani a problémát. Nem volt együttműködő és a mai napig sem oldódott meg. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól érzelmileg, alig vannak közös programjaink, a közös vásárláson, a gyerekezésen és háztartás vezetésén kívül. Besegítek a háztartásban, vásárlásban, próbálok sokat foglalkozni a gyerekkel, próbálok az ő igényeire maximálisan támogatom anyagilag pl. tanfolyamok elvégzése, odafigyelni pl. meglepem virággal, főzök neki, elviszem fagyizni, étterembe. Szoktunk beszélgetni is gyakran. (a szex téma az tabu) Mindezek ellenére rosszul érzem magam ebben a kapcsolatban. A kislányom imád, rendszeresen játszok vele, olvasok, nagyon hiányzok neki, hacsak fél napot nem vagyok otthon, pedig nem annyira pici. Neki így kerek a család: apa és anya. Lassan 2 éve örlődök, lelkiismeret furdalásom van a gyerek miatt, ha elválnék, alig látnám. Ő mivel nem tudott elhelyezkedni a GYES után, jövedelme sincs, csak a szüleihez tudna visszaköltözni ami 150 km-re van, ahol most élünk. Ez gyakorlatilag azt jelentené, nem láthatnám a gyerekem. Ugyanakkor nem teljes az életem, "szerzetesként élek" egy látszathazásságban. Fiatal, 30 éves férfi vagyok.