Ti hogy tettétek magatokat túl a váláson? Nekem sajnos még most sem sikerült. Február óta élünk külön, van egy 3 éves lánykám.

hát sokan meg szokták találni a boldogságot egy új párral :)

viszont egy valamit javasolnék neked, és nem bántásból!

el kéne menned egy pszichológushoz.

mert ha tényleg így szakított veled a férjed, azt nem hiszem el hogy előtte semmi jelét nem adta annak, hogy érezte hogy nem illetek össze.

és az a kérdés: miért ilyen társat választottál? és miért szereted még mindig?

Nem vagy magaddal kibékülve?

Ezeket a kérdéseket kell megválaszolnod ahhoz hogy tovább lépj és boldog lehess.

Bocsi, nekem nem konkrétan válásom volt,hanem egy 12éves kapcsolatomnak lett vége, azért leírom,hogy hátha erőt ad az én sztorim:

Nos amikor megismerkedtünk én még 16(!) voltam és ő volt életem első szerelme (ő 18 volt akkor). Bolondultunk egymásért,.nagyon sok helyre együtt jártunk. aztán elveszítette a munkáját én pedig találtam egy jó gyakornoki állást egy multinál az egyetem mellett ahol jelezték az államvizsgám felé közeledve,hogy szívesen látnának ott továbbra is mint dolgozót. volt párom ettől megőrült és elkezdte rajtam levezetni a kisebbségi komplexusait (ő ácsként és kőművesként dolgozott, de ez egyáltalán nem volt köztünk téma, mert rendes volt,nem ivott/nem dohányzott, stb). SZóval ahogy oda kerültem a céghez elkezdtem kinyílni. jó volt a fizum, egyre csinosabban öltözködtem, és a céges konditerembe is egyre többet jártam, beleszerettem a futásba és testépítésbe (ami nagy szó, mert akkor voltam vagy 80kg,szóval elég duci, de nem zavart, sőt a volt párom kifejezettem a dundi lányokat szerette). Engem nem érdekelt más, én csak magamnak akartam tetszeni (és persze neki, mert valahogy ezt sosem tudtam elhinni,hogy egy olyan vékony, sportos helyes fiúnak mint ő hogyhogy egy duci kell). Időközben talált egy jó munkahelyet,mint vegyész (ez az eredeti végzettsége), de egyre távolabb kerültünk. Nem szerette,hogy vékony vagyok (addigra már 57kg lettem és meglehetősen izmos, mondjuk rengeteget foglalkoztam magammal). Az együttléteink is megritkultak. Amikor elmentem a középiskolás osztálytalinkra,mindenki irigyelt (ami bevallom jól esett). elkezdtem beszélgetni egy volt osztálytársammal aki nagyon meghízott (110kg lett a 60kg-s csajsziból) és elégé megcsunyult, majd elővette a képet amin a vőlegényével vannak és mit ad isten kit látok? hát az én páromat.....a föld megnyílt alattam, lefehéredtem és elájultam.

Hogy engem egy ilyen lányért? Amikor csinosabb lettem mint valaha és ezt érte... stbstb.

Na a lényeg,hogy szépen csendben külön váltunk, és iszonyatosan rossz volt az elején. A baráti köröm addiga már nem volt,hiszen mindenki elköltözött,vagy családos lett, vagy már nem tartottuk a kapcsolatot. A munkahelyemen új főnököm lett aki majdnem teljes létszámcserét hajtott végre, gusztustalan emberekkel kellett együtt dolgoznom ezután.

én meg minden este fogtam egy üveg bort a kanapén részegen jajjveszékeltem a közös képeink felett, másnap reggel meg táskás szemekkel go a pokol bugyrába dolgozni.

egy így ment hónapokig. az edzést is hanyagolta,kicsi vissza is híztam.

a változást az hozta,hogy egy nagyon kedves kollegámat kirúgták (ő volt az utolsó láncszemem) és ő félrehívott beszélgetni. elmondta,hogy szerinte százszor jobb vagyok a jelenlegi pozíciómnál és váltsak, hagyjak fel ezzel az egésszel amit csinálok.

még pár napig szenvedtem (ez az időszak fél év volt) és akkor döntöttem: állást váltottam és újra elkedtem funi, valamint elhatároztam: még egy diplomát szerzek.

isteni érzés volt újra emberek között (új arcok között lenni). a szerelem is rám talált az egyik tanárom személyében (vicces de velem egy korú), mellette boldogabb vagyok mint valaha és immár feleség.:)

Ne haragudj,ha untattalak, nagyon hosszúra sikerül tudom, és valószínűleg tele van helyesírási hibákkal, de azt szeretném tanácsolni,hogy nyugodtan sírj, tombolj,engedd el magad, de utána fel kell állnod és nem csak a gyermekedért,hanem önmagadért is. az élet túl rövid ahhoz,hogy végigbúsuld.

kezdj bele valmilyen újba, járjatok el a kislányoddal valamilyen hobbi körbe, járj el pl hastáncra, vagy oylan helyre ahol rendbe jön az önbizalmad!:)

Sok sikert kívánok neked ehhez!:)

Szia. Kitartás!

Engem is megcsalt a párom, bár ő mondjuk tett arról is, hogy a végére már ne érezzek iránta semmit. Amíg anyagilag jól ment, addig kellettem neki (vagy a pénzem), aztán amikor már rosszabbra fordultak a dolgok beújított egy taxist, aki éjjel prostikat fuvaroz, meg abból él, hogy azokba a bárokba hordja a kuncsaftokat, ahol átverik őket, és ő jutalékot kap ezután. Én világ életemben becsületes ember voltam, utáltam minden hazugságot, aztán ez lett a vége. Ráadásul ketten kitalálták, hogy kisemmiznek, aminek következtében feljelentett súlyos testi sértésért egy általuk kitalált történet alapján. Csak arra nem számítottak, hogy nem hagyom magam, és attól kezdve már én sem volta olyan mint korábban. Aztán jött a bosszúhadjárat, a zsarolás és keresztbetevés a gyerekekkel, stb. Szóval így vagy úgy, de minden válás nehéz, és mindenkinek a sajátja a legnehezebb.

Szerintem most próbálj meg talpra állni, hogy ne látszódjon rajtad a megbántottság, és meg ne forduljon a fejedben, hogy visszafogadod, ha netán pár év múlva rájön, hogy mégsem jó azzal a nővel neki.

Ha nem vagy bosszúálló, házsártos, mufurc, kövér, prűd, és nem zárod ki magad a világból, megpróbálsz nyitottan élni, akkor meg fogod találni azt, akivel ez menni fog. Légy bátor változtatni dolgokon, rendezd át a lakást, az életed, és meg fogsz lepődni, hogy mennyivel könnyebb lesz elviselni mindent. És ami a legfontosabb, ne foglalkozz a volt férjed dolgaival, meg se lásd, amit üzen, írogat, mert lehet, hogy pont ezért teszi.