Özvegy férfiak/nők! Hogy tettétek túl magatokat feleségetek/férjetek halálán?
Apósom gyorsan új párt választott!
Hozzátenném,hogy elég rosszul....
Nagyon sajnálom.
Azon gondolkodtam, hogy a nagymamám egyedül él már tizenpár éve és milyen unalmasak, magányosak lehetnek a napjai, mikor én csak hétvégén megyek hozzá. Anyu meg hétköznap néha beugrik pár órára. De ennyi. Ha nekem valaha lesz férjem, akit majd mindennél jobban fogok szeretni, és meghal, én egyszerűen úgy már nem tudom elképzelni az életem. Öregen, egyedül. És ettől nagyon félek.
17:41-es!
Sajnálom a történteket:(
Abban pedig "igazad "van,hogy elvagy a saját szomorúságoddal és nyomorúságoddal,bár ez majd lassan enyhülni fog!És lesz idővel majd új párod is!
Én még nem vagyok ebben(ne is legyek)de ha mégis egyszer odajutok(attolfügg,h milyen fiatalon)akkor gondolom nekem is lesz újabb párom,hisz az ember társas lény,kell neki egy társ!De azt amit a férjem iránt érzek,tudom,hogy soha senki iránt nem érezném újra!Hisz eddig sem volt részem ilyen gyönyörben amit ő nyújt!
Ha lenne is másik az sosem lenne ő,max.őt keresném a másikban!Sajnos én hiszek abban,hogy csak egyszer szeret az ember igazán...
Boccs,hogy eltértem a témátol
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!