Ti hogy tettétek magatokat túl a váláson? Nekem sajnos még most sem sikerült. Február óta élünk külön, van egy 3 éves lánykám.

Ne törődj velük. Most még nehéz a szíved, gyászold meg, aztán engedd el. Csak úgy lehetsz szabad, és úgy kezdhetsz te is új életet.

Ha eljutsz oda, hogy magadban őszintén minden jót kívánsz nekik, akkor nem marad már benned keserűség, másik kapcsolatot kezdhetsz te is.

ismerős és én se értem, nekem februárban sírt még, hogy én vagyok az élete, márciusban elhagyott

igaz mi nem voltunk még házasok, de mindig velem tervezte

persze azóta van neki más

kitartást neked!

Sírd ki magad nyugodtan. De aztán állj fel, gyereked van, neki pedig joga van egy kiegyensúlyozott anyához, boldog gyerekkorhoz. Menjetek gyerekes társaságba, és próbáld magatokat kívülről nézni. Sajnos, nagyon sokan járnak úgy, mint te. Köztük én is, engem két kisgyerekkel hagytak ott.

De csinálni kell, mert a dolgoknak menniük kell, lehetőleg aránylag jó úton.

Mindig kicsi célt tűzz ki.

pl. most pedig felkelek és ellátom a kislányomat. Jól fogjuk érezni magunkat egymással.

Vagy. most elmegyünk sétálni, kirándulni, fagyizni.

Ha ez már jól megy, jöhetnek a távolabbi célok. Mindig egy kicsivel nézünk tovább.

Sok szerencsét és sok erőt kívánok neked, nektek.

Nem tudom megmaradt-e neki. Nekem nem lett párom, 3 éve történt a szakítás. Egyelőre félek is az újtól.

Nekem sincsenek barátaim, aki nem gyerekes annak más módon folyik az élete, a munkahelyemen nem szeretnék közelebbi barátságot, családom pedig nincs, a gyerekekkel maradtunk egymásnak.

Ez van, ezt kell szeretni, illetve ebből kihozni a legjobbat.