Hogyan mondjam el a férjemnek, hogy mást szeretek?

Egyébként a legtisztább még az lenne, ha a kislányt és az apját együtt hagynád, őszintén megmondanád, hogy sajnos mostan szerelmes vagy, és legalább ők ketten maradhatnának család. Nem tartom túl ízlésesnek, hogy csak mert neked kapuzárási pánikod van (nőknél is van ám...!) most költözteted a kislányt az új pasidhoz... Mi köze a ti közös kislányotoknak ehhez a kapcsolathoz? Mehetsz, de menj egyedül.

Ráadásul szerintem ha eddig (az összeköltözésig) eljutottatok az újjal, az már nem egy hónapja tart. Nem akkor kellett volna leülni beszélni a férjeddel, amikor először érezted azt a furcsa bizsergést az újjal kapcsolatban? Abszolút gerinctelen dolog hónapokig alakítani egy ilyen külső kapcsolatot, szépen elrendezni mindent, a költözésig azzal, a férj meg mit se tud az egészről...

"Arról senki nem tehet, ha beleszeret valaki másba. Megesik"

Ilyen mentalitással remélem, sose házasodsz, mert akkor veled is 'meg fog esni', hogy hűtlen leszel, majd elvált.

Mi az, hogy megesik? Egy családanya már nem gondolkodhat így. Ő már felelős a gyereke és a párja boldogságáért, ez a "jogom van a boldogsághoz" csak addig tart, míg másokét nem teszem tönkre, nem igaz? Szerelembe nem egy pillanat alatt esik az ember, amint érezte a vonzalmat, azt mondhatta volna ennek a pár hónapja megismert tökéletes-csodálatos férfinak, hogy "ne haragudj, ne beszéljünk többet". Egy felnőtt nő ne a szerelemmel indokolja már a döntéseit. Egy rendes férj jutott ki neked, normális család, és felrugtad azért, mert te életedben először szerelmes lettél. Nem tudom, mit gondoltál az esküvődön... hogy 40 év múlva is minden tökéletes lesz? ugyanúgy végigszexelitek a házat? Nem bírod a langyos vizet, a biztonságot, a nyugalmat. Sokan vannak ezzel így... Te vagy az a típusú nő, akinek nem kellett volna házasodnia. És te vagy az, akinek ezt meg kell oldania, méghozzá tisztességesen, nem suttyomban, mint eddig. Sajnálom a családod.

(a kislányod lelki békéje gondolom nem jutott eszedbe a fantasztikus félrekefe közben. Anyuka.)

Egyetértek az előző hozzászólóval.

A történet vége úgyis a "két szék közül a pad alá" lesz.

MARADJ A SEGGEDEN ÉS FELEJTSD EL ....

Ha nem váltasz, egy idő után (lehet akár 10-20 év!!!) el fogod felejteni (csak hidd el az idők változnak te is fogsz!!!) és ezek után lehetsz még boldog velük... és talán egyszer valakikor sok-sok idő múlva amikor már nem érzel semmit az éppen aktuális emberke után mond el a párodnak h megcsaltad, de megmaradtál mert neked a gyereked és/vagy a párod többet ér. Na ekkor lesz a párod nagyon boldog és meg fogja neked bocsájtani.... és te is boldog leszel megint teljesen!!!

Ha váltasz:

Pár hónap még semmi sok minden kiderülhet ott még.... A kislányod egész életében lelki sérült lesz, nem beszélve a férjedről és RÓLAD (majd egyszer remélem h csak leesik hogy nem érte meg....) mi a biztosíték arra hogy nem fogsz megint tovább állni. Esetleg a csávó megy tovább valaki mással.... mert neki AZONNAL LE KELLET VOLNA LÉPNIE amikor megtudta hogy te házas vagy (ha szorult bele valami kis értelem és megbecsülés!!!!)...

Egy kis tanácsot ha adhatok az ennyi volt.... Esetleg még annyit ha úgy döntesz hogy maradsz akkor kezdj el 'teremteni' ....

Menj el a pasihoz, a gyereket hagyd az apukajaval! Ha nem megsem valik be a kapcsolat menj haza a ferjedhez meg a gyerekhez.

Ja nem varj. ezt a pasik szoktak csinalni!

A szeretet (és egyéb érzelmek) nem logikai alapú döntésen múlnak. Senkivel sem lehet megígértetni, hogy örökké szeretni fog. Remélni lehet, de kényszeríteni nem.

Ha belegondolok, hogy a férjem idővel kiszeretne belőlem és már szenvedés lenne neki mellettem, akkor pont azért, mert én szeretném, inkább hagynám elmenni. Kényszerrel magam mellett tartani, tőle meg elvárni, hogy viselkedjen ÚGY MINTHA szeretne, kitolás lenne vele és velem is.

Én nézhetném egész nap a szomorú tekintetét, ő meg belül ugyanúgy szenvedne.

Az, hogy a válást mennyire szenvedi meg a gyerek, a két szülőn múlik. Ha marakodva, a gyereket eszközként használva válnak, akkor megviseli, sőt, meg is nyomoríthatja lelkileg.

Ha normálisan, a gyereknek is a korának megfelelően elmagyarázva, hogy nem tőle válnak el és őt ugyanúgy szeretik továbbra is, akkor nem fog sérülni. Illetve a láthatást sem érdemes korlátozni, hadd találkozzon a háztartásból elköltözött szülőjével akár minden nap is.