Elvált, gyermekkel élő anyukák! Hogyan lehet feldolgozni, hogy a volt férjetek barátnője a gyermekeitekkel van? És ugye a válás indoka is az volt, hogy a férjemnek már ő kell?

Rosszul gondolkodsz.A volt férjed új életet kezdett amiben te már nem vagy benne,de a lányok igen.Meg persze a barátnője.Attól,hogy a barátnőjével él,az a nő még lehet kedves és szeretni való a lányokkal szemben.Lépj túl rajta,és fogadd el,hogy az exed ár külön van..

Én is így tettem.Soha 1 percig nem morogtam a volt férjem nőjére,hiszen mindig vallom,hogy egy tökéletes kapcsolatban harmadiknak nincs helye.Ha mégis belép egy harmadik fél(mindegy hogy nő vagy férfi az illető) akkor az a kapcsolat nem működött jól.Én ezért sosem hibáztattam a volt férjem barátnőjét.Nem is tiltottam a fiamat tőle.Azóta a barátnő feleség lett,és született egy kislány nekik.A fiam ma is ugyanolyan fontos nekik mint a közös gyermekük.A fiam ma is szeret hozzájuk járni,mert érzi mindenki szereti.Ha ellenkezdtem volna,vagy morogtam,tiltottam volna,akkor a fiam itta volna meg a butaságom levét..

Lépj túl rajta,és kezdj új életet.

Nagyon rosszul gondolod...

Én mindezt gyerek szerepben éltem meg...Először anyának is nehéz volt ezt elfogadni,de belátta,hogy nekem is sokkal könnyebb,ha valahogy elfogadja és megbarátkozik az új szituval...Úgy nőttem fel,hogy 2 anyukám van,természetesen jobban húzok a vérszerinti édesanyámhoz,erősebb kötelék van köztünk,de nagyon sokat köszönhetek apa "új társának"is...

Egyre nagyon vigyázz,gyerekek előtt soha ne ócsárold se az apát(nem tudom milyen viszony van köztetek),se az "új társat".Attól sz@rabb érzés nincs mikor egy olyan embert mondanak le előtted,akit szeretsz,ráadásul pont olyan embertől hallod,akit szintén...

Ha szereti a volt férjed,akkor biztos vagyok benne,hogy a gyerekeitekkel is törődni fog és jót akar nekik...

Tehát te továbbra is megtartottad volna férhjnekés apának,de most azért aggódsz, hogy nincsenek nála jó helyen a gyerekek és nem érddeklődik eleget.

Akkor most "megtartandó" jó apa, vagy olyan aki nem törődik a gyerekkel?

Nem veszed észre, hogy olyan mintha 2 különböző emberről beszélnél?

Őt választottad a gyerekeid apjának, neki szültél gyereket. Akkor most add oda neki, akkor is,ha ő már nem szerelmes beléd,mást szeret-

Ha nekedlesz egy kapcsolatod,akkor az a férfi is a gverekkel fog élni,ráadásul többet mint 2 hétvége

Tudom, nagyon nehéz, mert míg együtt éltetek a te vigyázó szemeid előtt volt velük együtt, és láttad ami történik, közbe tudtál lépni stb...

Tudom, hogy a "másik nő" gondolatától is kiver a víz, és először nekem is nagyon rossz volt, de idővel megszokod. Nálunk a pici 6 hónapos volt, mikor az apja elment.

Ami szerintem fontos, hogy csak azt nézd, ami a gyerekeknek fontos, nekik pedig a békesség az elsődleges, és az, hogy szabadon szerethessék az apjukat is.

Mondjuk az egyik válaszadó (gyermek) véleményétől azért kivert a víz...két anyukám van??? Na ne már. Az embernek egy anyja és egy apja van, már elnézést...akármennyit tett is más érte...de ez az én véleményem.

A férjemnek van egy lánya az előző házasságából. Mivel én fiatalabb vagyok nála és a lánya is nagyon korán jött, életkor szerint maximum a húgom lehetne.

Amikor összeházasodtunk, a lánya eleinte pont a kis korkülönbségen viccelődve állandóan a nevelőanyjának szólított, aztán sikerült annyira rászoknia, hogy már gyakrabban hív így, mint a keresztnevemen.

Ez tényleg elnevezés kérdése, amúgy nem tekint az anyjának, én magamat még kevésbé tekintem annak.

Viszont amikor a férjemmel összejöttem (már elváltként ismertem meg, a házasságuk egyszerűen nem működött és közös megegyezessel váltak, nem volt harmadik fél), addig nem is mutatta be a lányát, amíg nemv olt benne biztos, hogy hosszabb kapcsolat lesz.

Az exneje ugye tudott rólam, mert a gyerek miatt folyamatos a kapcsolattartás (vagyis volt, mert a lánya közben felnőtt és közvetlenül egymást keresik). Voltam én akkoriban minden, csak királylány nem, persze a gyerek előtt. Ezért kissé tartottam is a találkozástól, feltételeztem, hogy előítéletei lesznek a lányának.

Szerencsére épp ellenkezőleg történt, kölcsönös volt és van a szimpátia, egymással soha nem volt gondunk. Viszont az ex pont a féltékenység miatt minden energiáját abba fektette, hogy széttúrjon minket.

Ha a gyereket elhozta a férjem, akkor záros időn belül megjelent az ex - a gyerekből telefonon kiszedte, hogy hol vagyunk - és hatalmas jelenetet rendezett. Akár nyilvános helyen is. Ennek rendre az lett a vége, hogy három ideges felnőtt és egy magába fordult, remegve síró gyerek volt a helyszínen.

A gyereket használta pajzsnak és a kora miatt ő is szenvedett a legtöbbet. No meg a férjem, mert sajnálta a lányát. Én meg tudtam tenni, hogy magamban elmormoltam egy káromkodást és lenyugodtam, de őket sokkal jobban megviselte.

A hölgy annyit ért el, hogy nekem továbbra is jó a kapcsolatom a lánnyal, viszont őt nem igazán szereti a lánya, pedig az anyja.