Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érzem/tudom, hogy a férjem nem szeret. Nem tudom vele maradjak-e így. Ti benn maradnátok így egy kapcsolatban?
Ami a kapcsolat mellett szól: 3 gyerek, közös vagyon, hasonló érdeklődés, jó baráti viszony, ha éppen nem marjuk egymást.
Viszont érzelmileg nem kötődik hozzám, csak megszokásból. Nekem viszont nagyon hiányzik egy igazi szerető férfi a lelkemből. S mivel így viszonzatlanul nekem sem megy, én sem erőltetem. Mondani mondja, hogy szeret, de a hozzám viszonyulásból nem ez derül ki Pl. felszínes minden pozitív megnyilvánulása felém, ha vitatkozunk, akkor meg borzalmasan alpári és sértő velem. Ha szeretne, akkor nem engedne meg magának ilyen hangnemet. Ha jól vagyunk, akkor is inkább barátjának tekint. Számomra már vagy 2 éve egyértelmű, hogy nem szeret igaz szerelemmel, talán sohasem szeretett úgy.....
A szex nem rossz, de szintén hiányzik belőle a bensőségesség és az erotika. Inkább amolyan feltöltődő testgyakorlatnak nevezném. :)
Ti mit tennétek helyemben. Lépnétek?
Én vacilálok, de nem tudom, nehéz dönteni. Egyáltalán nem vagyok boldog, de ott vannak a gyerekek.... (akikkel ő mellesleg képtelen 1/4 óránál többet foglalkozni. Fárasztják őt.) Dehát mégis csak az apjuk, és szeretik őt.
A neolib világ úgyis azt sugallja, hogy persze, lépj le, rúgj fel mindent, ha valami, bármi nem működik tökéletesen!
Én azt mondom: Viszonylag jó a kapcsolatotok, közös érdeklődés, baráti kör, stb. Te pedig sírsz, hogy úristen, most mi lesz, elmúlt a nagy szerelem, így nem élet az élet!!!
Ébresztő barbie!
Gondolj bele abba is, hogy mi lesz akkor, ha lelépsz?
A gyerekeket elszakítod az apjuktól, mert neked hiányzik a lelki ciróka-maróka! Milyen életet fognak élni? Bárkivel jösz össze, hidd el, nem fog menni a kölcsönös elfogadás! Mindenki kínlódni fog!
A végén pedig a szerelem utáni vágyad már csak egy eltörpült, huszadrangú problémává válik. Aztán elgondolkozhatsz rajta, hogy úúúristen, ezért váltam el???
Hidd el, nem rosszindulatból írom ezeket, hanem saját bőrös tapasztalatból!
Én is elképzeltem, hogy milyen jó lesz az életem azzal, akivel megszerettük egymást. De amikor a gyerekei minden egyes nap leosztottak, hogy takarodjak a szobájukból (az én lakásomban), és ne szóljak hozzájuk, mert én egy senki vagyok... Hát, a hasonló "apróságok" meg is mérgezték a kapcsolatunkat. Ma pedig már eszembe nem jut szerelem után sóvárogni. Sokkal, de sokkal nagyobb gondjaim vannak annál!
36f
12:47-es vagyok.
ja, igen, arról nem is szóltem, hogy a férjedre ráversz egy életre 60ezer, vagy még több fizetési kötelezettséget, megnyomorítod az életét, mert neked épp hiányzott valami.
Az első kommentelő könnyedén válaszol ilyesmit, hogy "legfeljebb fizet gyerektartást".
Gondold át, mit és milyen jogon itélkezel a gyerekeid és a férjed felett!
Örülj a barátoknak, minden értéknek, ami közös, örüljetek együtt.
Apropó, miért nem mentek el párterápiára, ha szerinted akkora nagy a baj?
36f
Tényleg miért mászkáltál be mások szobájába?
Szerinted a gyerekeknek jobb, ha azt látják, anyu szenved? Te tudnál olyan nővel élni, aki alpári és sértő veled?
"talán sohasem szeretett úgy..... "
Ezt utólag érzed így? Fel kéne idézned, milyen volt, amikor megismerkedtetek, megkért stb. No és vele kéne komolyan elbeszélgetned ezekről, nem velünk...
1. Férjed szeretne javítani a dolgok jelenlegi állásán?
Ha igen, akkor
2. próbálkozzatok párterápiával.
Ha a férjed nem akar változtatni, akkor te egyedül fejre is állhatsz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!