Van aki meg tudott bocsájtani a férjének, aki többször félrelépett? Utána milyen volt?

Kedves sok tapasztalattal ,nem elvált férfi nagyon sok igazat írtál ,de nem csak azt. A terhes nőnek miért is kellene akármit tennie. Az egy álldot állapot és a férfi is felvállalta. Nem a Nőnek kell vigyázni bla bla bla stb... Az anyukák teljesen lemerülnek kimerülnek és ha júl tudom túltengenek a hormonoktól éppen ezért is kell melléjük egy társ aki átsegíti ezen és amennnyire tudja leveszi a terheket róla ,ne a nő vigyázzon hanem a férfi! Térjen ki erre a dologra a feleségével ,párjával és beszélje meg vele ,nem a nő nyakába kell vágni még 1 gondot. Miután megbeszélték ,akkor ott vannak azok a megoldások amiket írtál.

Amúgy ŐSZINTESÉGről irkálsz itt? Már bocs tudod mi az ha saját magad ellen írsz?

"Meglehet bocsájtani a félre... ,mert utána csak őszintének kell lenni" előbbiben idéztelek Az őszinteség már a félrelépésnél elveszett és onnan kezdve már nem is lehet sose őszinte a kapcsolat am aki nem bír magával elmehet a sunyiba ,nem érdemli meg a másikat. Mivel nem is szereti.

Kedves Dargo!

Látom részben megértettél, de nyugi, és azt hiszem egyoldalon állunk a kérdés megítélésében, de további finomításokra van szükség. Tudod, a házasságban sok mindent közösen elvállalunk.

Sztori: két - egymásnak nem idegen - férfi találkozik, beszélget. Az egyik témája állandóan a d.gás, a másik meg arról is tud beszélni, hogy előző nap a zöldség piacon talált olcsó krumplit, és haza is cipelte.

A piacról hazafelé útban én szomorúan nézem az autó ablakából a kezzükben teli szatyorral és gyermekkel várakozó asszonyokat a buszmegállóban. Az ő férjeik - jó esetben éppen pénzt keresnek, mások pedig esetleg éppen ebben az időben henteregnek valahol !!! No komment.

Tapasztalatból mondom, hogy egy szeretett kapcsolatban megvalósult aktus után nem olyan hivogató egy ígéretes delkoltázs, mint amikor valami nincs rendben, mert akkor bizony megakad. A kielégületlen férfi ilyenkor türelmetlen, nyugtalan, szélső esetben goromba lesz. Ezeket állapotokat az ösztön irányítja, és persze ésszel felül kell kerekedni ezeken (ha szükséges:DIY)

Az őszinteségről: ha hazaérsz, nem kell azzal kezdeni, hogy tudod ma volt egy kalandom..., mert ez gorombaság. Ha ezt a párod nem veszi észre, akkor érzéketlen, ha észreveszi, akkor inkább légy őszinte. Vagyis, ha kérdeznek, feltétlenül őszintén kell válaszolni. Ha nem kérdeznek, hallgass.

A családszerető X

A családszerető X

Úgy néz ki tényleg egyoldalon állunk csak ki ki milyen természetű úgy áll a dolgokhoz ez az ingerült dolog stb... teljesen igaz. Én ha megcsallnám páromat akkor valsz leköpném magamat ,(nem úgy értem ,hogy mást is) ha megtenném akkor nem én lennék örülök ,hogy szembe merek nézni magammal a tükörben tudod anyi szörnyű dolog van az életben és ehhez csupán önkontroll kell és "SZÍV"(az álaltok sexelnek csak ösztönből ezért van öntudatunk és érzéseink és józan eszünk mert emberek vagyunk) ha valakivel vagyok akkor esélye nincsen a megcsalásnak mert nem tudok úgy ránézni más nőre. Én akit szeretem csak azt nézem nőnek. Vannak ,szépek ,bombázók ,nehézbombázók ,de mindez mit nem ér a párod(az életed) iránti érzett szerelemmel és tisztelettel szemben. Arról ,hogy midnen gondolatomról és tettemről bezsámoljak megpróbálok leszokni mert nagyon sok bonyodalom lehet belőle. Ez a nem mondom ha nem kérdezte ,ezis oylan átverés féle dolog legjobb úgy élni ,hogy ne legyen oylan amit nemmondanál el. Nem ítélek el senkit mert vannak rettenetes kapcsolatok ,viszont szerintemakkor inkább a kapcsit kell abba hagyni és nem saját magát megalázni az embernek a másik hibája miatt. Mindenki hibázhat én még nem tettem és így 29 után már kétlem ,hogy megtenném aki megcsalja a párját ott maga gondolkozzon el ,hogy megérdemelte a másik ,szereti a másikat ő szegény hiába bocsájt meg ,de akkor sem szabad egymást főleg akit"Szeretünk" enynire megalázni. Tudtommal még engem sem csaltak meg és szerintem ez így fer.

Ha nagyon sok a baromság akkor bocsi!

29F

Van, aki meg tud bocsátani.

Pl. Csókay András orvosprofesszor 25 év házasság után kitálalt a feleségének, hogy kivel/mikor csalta meg. A felesége megbocsátott.

Minden tisztelet és elismerés: ennyire szerette.

Azóta ennek a döntésnek mindketten nagyon örülnek, rendben vannak, és született újabb közös gyermekük is. Érdemes elolvasni ezt részleteiben a "Kit ad Isten?" c. könyvben:

[link]

Én elég nyitott gondolkodású vagyok, így az a véleményem, hogy ha egyszer történt megbocsájtható.

Mert innen 2 út vezet.

Vagy megtörténik megint, és akkor nincs tovább. Vagy épp a félrelépés ébreszti rá a félrelépőt, hogy szereti a másikat...

Nálunk speciális volt a szituáció.

Az első 1 évben a párom 2x is félrelépett, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi 2 külön országban éltünk, vagyis nem volt egy normális kapcsolat, ritkán láttuk egymást. Férfiként ő viselte rosszabbul ezt a van is, nincs is kapcsolatom állapotot, így nem a szex miatt lépet félre, hanem mert valóban egyedül érezte magát.

Ezt nagyon is megértettem, mégi rosszul esett. Az első után szerettük volna megszakítani a kapcsolatunkat, de nem tudtunk elszakadni egymástól. Aztán mikor másodjára is megtörtént, mindkét alkalommal elmondta, akkor azt mondtam, hogy ennek így nincs értelme, én nem akarok folyamatosan azon aggódni, hogy mikor jön majd a következő. Döntse el, hogy mit akar.

És akkor elgondolkodott, majd döntött.

A következő 3 évben semmi gond nem volt, azóta pedig már házasok vagyunk és együtt is élünk, és maximálisan bízom benne.

Normális kapcsolatoknál veleményem szerint egy egyszeri félrelépés megbocsátható, persze nem mindegy hogyan derül ki, utána hogyan viselkedik a félrelépő (próbálja-e a másikra kennia dolgot, vagy épp még neki áll feljebb..), mert mint írtam ez meg is erősítheti a kapcsolatot. De ha egy hosszabb viszonyról van szó, vagy már a második alkalomról, akkor annak a kapcsolatnak sajnos értelme nincs már. Ugyanez, ha valaki még a kapcsolat elején félrelép.

Ami pedig fontos, hogy csak úgy szabad folytatni a kapcsolatot, ha a másik fél tényleg eldöntötte fejben, hogy átlép illetve túllép a dolgon. Mert annak semmi értelme, és csak rossz vége lesz, ha valaki marad a kapcsolatban, majd minden nap a párja fejéhez vágja, hogy az megcsalta őt.

Én olyat ismerek aki a melóhelyen tart egy csajt én 6 éve tudok róla ,de azthiszem hosszabb ideje csak azóta ismerem őket ennek ellenére 5 éve megtudtam ,hogy otthon a felesége szülni fog neki. Azóta már a kisygerek is nagy és mégis megvana benti csaja!

Ennek köze nincs a válaszhoz ,de érdekes.

Hát - szerintem F44-nek van valami igazsága...

Furcsa dolog ez - nem biztos, hogy a helyes nézőpontból vizsgáljuk. Van a focistadionban az A csapat - azt mondja nekem kell győzni. Van a B csapat aszondja azért vagyok itt, hogy én győzzek... és van a Stadion tulajdonosa - amelyik azt mondja: azért vagytok itt, hogy játszatok...

A játék része az is, hogy érdemes-e megbocsájtani - meg az is - hogy egyáltalán probléma a félrelépés.

Férfi és nő nem egyforma... a primitív szex terén a pasikon sokkal nagyobb a nyomás - nem véletlenül sose nőket kell erőszakért büntetni - és sokkalinkább a pasik hajlamosak elkolbászolni. Nekik valószínűleg sokkal nehezebb megállni hűségben - de a hűtlenkdésük jelentősége is kisebb. A félrelépkedő pasi nem hajlamos lelépni, a nő viszont igen - s ha mégsem sokkal inkább megviseli a kétfelé sántikálás.

Ezért nemigen lehet egy mércével mérni férfit és nőt etekintetben - egyáltalán nem elítélés és diszkrimináció szempontjából - hanem különböző adottságok okán.

Én így látom - és az okát is sejteni vélem - a biológiai munkamegosztásig visszavezethető. Az meg a matematikára.

Valahogy az elsődleges szaporodás szinte minden fajnál úgy alakult, hogy kettőből legyen egy - a fejlődőképesség alapköve a sokféleség... és a leghatékonyabb keverés a természetes körülmények közt, hogy kettőből egy-egy félt egybekevernek - kicsit hasonlóan ahogy a kártyás kever lapokat - kétfelévesz - egybekever (annyi eltéréssel hogy itt még a paklik is különbözők).

De a puszta keverésen túl vannak más módszerek is a kapitalizálódás/versenyben megmérettetés... hogy ez működjön, ahhoz kell hogy a versenyző egyrészt védni akarja a magáét, másrészt oka legyen hogy védeni kell a magáét - vagyis legyen akivel mérkőzik.

Innen a kettős mérce - egyrészt számonkéri a szabályt másrészt meg is szegi. A játszmának a közösség szab kultúrális korlátokat - az egész pedig úgy ahogy van - atermészet eredeti céljait szolgálja.

Az egyik kultúra úgy oldja meg, hogy tiltja a félrelépést és elítéli - azért mindig marad elég aki sikeresen megszegi eképp szolgálja az eredeti matematikai keveredést - meg egyúttal azt is, hogy kiválogatódik - több utód több változatban.

Ahol pedig nagy a beltenyészetveszély - ott még a kultúra is rátesz - asszony esetenkénti kölcsönadása távolról jött vendégnek (inuitok) itt kevésbbé a gyermeknemzés kizárólagossága körül folyik a verseny - sőt a kakukkfióka is saját utód.

Érdekes ugye ?

Hát akkor a természet játékosaiként most legyünk bölcsek - megbocsájtani vagy nem... A helyzet az, hogy természetadta törekvésünk szerint nem akarunk gólt kapni - ám a gól más szempontból mégis jó - azért nem kell túlértékelni - nemcsak egyféle megoldás a jó.

Ha azt nézem, hogy a játékban szövetségestársam félrelép - az nem túl ígéretes a szövetség szempontjából főleg a kezdetén - mielőtt még a szövetég természtes küldetését betöltené. Azért az is a játék része, hogy jobb új szövetségestárs után nézni.

Később sem örvendetes esemény persze - de megérthető - és többet nyomhat a latban a szövetség szexen túli tartalma.

Szerencsésebb lehet olyankor a "struccpolitikus" hozzáállás - amit nem kell tudnom ne tudjam - de hallotam már olyat is, hogy az volt a szempont - úgyis mindig visszajön, engem szeret hozzám ragaszkodik - ha félre is lép - a vére viszi a szeretete visszahozza.

No a lényeg - nem kell ezen háborogni - nem felmentés se biztatás ez se a gólt kapónak - se annak aki idegen kapura rúgna - de meg kell próbálni a helyén kezelni amíg lehet és érdemes.

A mi téves megmagyarázatainkon pedig a természet mosolyog... aligha véletlen, hogy ez a hajlam hosszú evolúció során megmaradt - mint ahogy az sem, hogy korlátai is vannak.