Akik elvált és gyermekkel rendelkező férfival kötik össze életüket, miért kívánják megváltoztatni a múltat és úgy tenni, mintha mindig is ők lettek volna az egyedüli és elsők a pasi életében, a többieknek pedig csitt?

bocsi az OFF-ért:

én azon szoktam még jókat mulatni magamban, amikor az ember minden xart elvisel a munkahelyén a kollégáktól, a főnöktől. A főnök szitkozódhat, a főnök ordíthat, a főnök csapkodhat, a főnök kirúgással fenyegetőzhet. A kollégák szekálhatják, lelkileg kínozhatják, intrikázhatnak. a fizetésről ne is beszéljünk, mert ma egy nem túl tág rétegtől eltekintve az emberek munkája nincs megfelelően honorálva.

És mégis... ritkán látom, hogy ennyi elég lenne az embereknek és otthagynák a munkájukat. Ritkán látom, hogy ordítanának, csapkodnának a főnöknek, hogy odaütnének. Ritkán látom, hogy ugyanezt tennék a kollégáikkal. Ritkán látom, hogy csak úgy a semmibe felmondanának az emberek mondván, hogy ezt már akkor sem tűrik.

De a házastársunkkal, a családunkkal ezt simán megtesszük. Ordítozunk egymással, csapkodunk, válással fenyegetőzünk, zsaroljuk, és a végén faképnél hagyjuk... sokszor már TIZEDANNYI miatt, mint amit a munkahelyen elviselünk.

Szerintem ez szánalmas. Nekem a családom mindig is előrébbvaló. Halálra röhögöm magam, amikor valaki workaholic, vagy a pozíciójával-munkájával definiálja magát. Én nem kőműves, hivatalnok, eladó vagy istentudja mi vagyok. Hanem egy ember, egy nő, akit a szeméyles kapcsolatai definiálnak, a családja, a hobbija, az értékei. Nem az, amit amúgy épphogy elvisel és megtesz a nap 8-10 órájában egy munkahelyen.

Belegondoltatok már ezekbe, épp a tökötök tele van a családotokkal, a férjetekkel, az ex gyerekével (aki már a ti gyereketek is), a barátaitokkal?

13:08:

Itt nem arról van szó, hogy az "új feleségek" úgy akarnának tenni, mintha az előző kapcsolatból jött gyerekek nem is léteznének. Sőt. Ha én azt láttam volna a páromon, hogy elhanyagolja a gyerekeit, egészen biztosan nem maradtam volna vele, hiszen akkor a közös gyerekünket is elhanyagolná.

Egyszerűen arról van szó, hogy van egy határ, amin túl már az elvált férfi sem pumpolható tovább, csak az új családja rovására. Ez a határ pedig általában jóval túl van a megítélt gyerektartás keretein.